felvi.hu


A szakdolgozatírás buktatói

2017.04.28

Már egy évfolyamdolgozat vagy műhelymunka megírása is sok türelmet, kitartást és odafigyelést kíván, a szakdolgozat elkészítésére pedig mindez többszörösen igaz. Nem feltétlenül kell azonban szenvedésként megélni ezt a munkát.

Sokan kifejezetten élvezik az írást, és dolgozatukból szakmai anyagokba is publikálnak később részleteket, vagy a doktori dolgozatukban fejlesztik tovább a kutatásukat. Ha jól választunk témát és oktatót, már meg is van a siker első fele, a másik fele azonban még rejtegethet buktatókat. Összeállításunkkal éppen ezeknek az esetleges nehézségeknek a lefaragásában igyekszünk segíteni.

Hogyan válasszunk témát?

Minden a jó témaválasztással indul, ez nem is kérdés. Na de hogyan találjuk meg a hozzánk leginkább illő, érdekes, kutatott, de nem túlságosan lerágott témát? Ha nincs elég irodalom a szakdolgozathoz, nehézségekbe ütközhetünk a munka során. Az is lényeges, hogy lehetőség szerint olyan nyelven jelenjenek meg ezek az írások, amelyet értünk, ellenkező esetben lehetséges, hogy egy kisebb vagyont kell fordításra költeni, és még az is lehet, hogy a megtalált anyag nem segíti majd érdemi módon a haladást. Ha például gazdasági témában egy cég segítségére is szükségünk van a kutatásunkhoz, érdemes jó előre egyeztetni velük a konzultációkról, és pontosítani az elvárásokat. Célszerű tisztázni, milyen segítséget nyújtanak majd, milyen anyagokat bocsátanak a rendelkezésünkre, és hogy milyen formában tartjuk majd velük a kapcsolatot. Talán nem tűnnek lényeges kérdésnek az elején, ám alaposan megkönnyíti a munkát, ha tudjuk, mit várhatunk el. Természetesen nem csak nekünk vannak elvárásaink. Szem előtt kell tartanunk a másik fél igényeit is, és alkalmazkodnunk kell a megbeszélt vagy leírt feltételekhez, időpontokhoz. Akkor lesz sikeres a közös munka, ha mindenki tartja magát a megállapodáshoz.

A téma nem azonos a címmel

Amikor a témáról döntünk, még megadhatunk egy tágabb területet is, amelyet később leszűkítünk. A cím viszont már konkrét, a dolgozatnak arról kell szólnia, ami a munka elejére kerül. Mire eljutunk a címadásig, már ki kell kristályosodnia, hogy miről is írunk pontosan. Ehhez pedig az kell, hogy alaposan beleássuk magunkat a témába, megismerjük a szakirodalmat, és a témához kapcsolódó különféle kutatásokkal is tisztában legyünk. A szakdolgozat írása előtt azt is meg kell határozni, hogy mi a célunk. Ennek mindenképpen teljesülnie kell, így érdemes óvatosan fogalmazni. A hipotézisnek azonban nem feltétlenül kell igazolódnia. A hipotézis felvetésével csak azt az elvárást rögzítjük, amelyre számítunk a kutatás eredményeként, ettől függetlenül megdőlhet az előfeltevésünk.

Hogyan lássunk munkához?

Miután megvan a téma, érdemes szakirodalmat gyűjteni. Ez meglehetősen idő- és energiaigényes folyamat az esetek többségében. Ha kell, fordítsunk le idegen nyelvű szakmai anyagokat is. Mindenképpen készítsünk vázlatot, amelyet elküldünk konzulensünknek is, aki így idejében megismerheti a dolgozat tervezett szerkezetét. A vázlatnak nem kell különösebben terjedelmesnek lennie, de mutassuk meg benne a gondolati egységeket és a címszavakat, amelyeket a későbbiekben részletesen is kifejtünk majd. Gondolati mankót jelent majd a munka során, biztosít minket arról, hogy semmilyen lényeges elem sem marad ki a dolgozatunkból. Nem kell kerek mondatokban fogalmaznunk, de az fontos, hogy a konzulensünk számára is értelmezhetőek legyenek a rövidítések.

A megfelelő szakirodalom felkutatása sokak számára jelent problémát, pedig számtalan könyv, publikáció áll rendelkezésre akár elektronikus formában is. Tudományterületenként különböző internetes oldalakat használnak a kutatásokhoz, ezért érdemes az oktatóktól, konzulensektől tájékozódni ebben a kérdésben. Ha végképp nem boldogulunk, a könyvtárban is kérhetünk segítséget. Az is lehet, hogy nem megfelelő kulcsszóval keresünk, ebben is bátran forduljunk a tanárokhoz, több órás felesleges munkát takaríthatunk meg egyetlen levéllel. Arról is győződjünk meg, hogy tudományosan elfogadott, és hitelesnek tartott dokumentumból dolgozunk-e.

Formai követelmények

Mielőtt megírnánk a szakdolgozatot, nézzük meg az egyetemünk, főiskolánk honlapján, milyen elvárások vonatkoznak a szakdolgozatokra! Terjedelmi, minőségi, formai kritériumokat is megadnak a felsőoktatási intézmények, amelyeket kötelező betartani. Itt elsősorban alaposságra és türelemre lesz szükség. Mielőtt leadnánk a szakdolgozatot, nézessük át az írást valakivel, akár egy csoporttársunkkal is. Gyakran ugyanis elmegyünk a hibák mellett, nem vesszük észre az esetleges elírást, tévesztést.

Tűnjünk ki a tömegből!

Az élet számtalan területén hasznos lehet, ha megtanulunk hivalkodás nélkül kitűnni a tömegből. A szakdolgozat is ilyen, hiszen az oktatók tucatnyi terjedelmes írást olvasnak el, nekünk azonban az a célunk, hogy megnyerjük a jóindulatukat, és nem az, hogy visszadobják az írásunkat. Fontos, hogy személyen gondolatainkat, saját véleményünket is feltüntessük a szakdolgozatban, továbbá, hogy logikus, jól felépített és szerkesztett legyen a munka. Érezze rajta az olvasó, hogy foglalkoztak, dolgoztak vele, és nem csak úgy összedobták az utolsó pillanatban, nélkülözve minden koncepciót. Szintén lényeges a megfelelő fogalmazásmód, szókincs, a szaknyelv ismerete és használata. A célkitűzés, és az elvárások beteljesülése is lényeges szempont. Ha nem megfelelően strukturált a munka, könnyen lehet, hogy nem fogadják el. Az ábrák, illusztrációk használata is megkönnyítheti a bírálók dolgát, hiszen nem csak szövegeket kell majd olvasniuk, hanem képi segítséget is kapnak az információk feldolgozásához. Szintén jó megoldás, ha színeket is használunk, ám figyeljünk arra, hogy ezek ne legyenek rikítóak, mert akkor lehet, hogy épp ellenkező hatást érünk majd el, mint amit szeretnénk.

Ne plagizáljunk!

Mivel még nem vagyunk tudósok, természetes, hogy mások kutatásaira, tanulmányaira is támaszkodunk a szakdolgozatunk írása során. Ez nem csak a mi választásunk, hanem előírás is, ezzel alátámasztjuk, hogy ismerjük, és tudjuk is használni a szakirodalmat. Fontos azonban, hogy a másoktól kölcsönzött mondatokat, gondolatokat ne sajátunkként tüntessük fel, hanem hivatkozzuk le őket! Ellenkező esetben azt a látszatot kelthetjük, hogy ezekre a megállapításokra mi magunk jöttünk rá. Biztosan sokak számára meglepő, de még saját korábbi publikációnkat is le kell hivatkoznunk, ha egy másik munkánkban is felhasználunk abból részleteket. Mivel nagyon szigorúak a plagizálásra vonatkozó szabályok, és a felsőoktatási intézmények hatékonyan ki tudják szűrni a le nem hivatkozott egyezéseket, könnyen lebukhatunk, ha más tollával ékeskedünk. Arról, hogy nem plagizálunk, előzetesen is nyilatkoznunk kell, léteznek olyan szoftverek is, amelyek kiszűrik az egyezéseket a szövegekben, így szinte biztosan kiderül, ha valaki nem a tisztességes utat választja.

Hogyan ne legyen szenvedés?

Van egy mondás, hogy a szalámi sem finom egyben, csak ha fel van szeletelve. Nos, így van ez a nagyobb munkákkal is. Ha belegondolunk, hogy mi is vár ránk, legszívesebben bele se fognánk, ám ezt nem tehetjük meg, érdemes tehát apróbb részfeladatokra bontani a teendőket, és mindegyik fázishoz egy-egy határidőt rendelni. Így már nem is lesz olyan ijesztő, és teljesíthetetlennek tűnő a kihívás. Ha ezzel megvagyunk, írjuk be a határidőnaplónkba a kijelölt időpontokat, és igyekezzünk mindig mindent idejében elvégezni. Ünnepeljük meg az apró sikereket, ezek is segítenek majd átlendíteni a nehezebb pillanatokon. Ne fecséreljük feleslegesen az időt, nincs olyan sok belőle! Ha jegyzeteljünk, írjuk le, hogy melyik könyvben, melyik oldalon találtunk a kutatáshoz szükséges érdemi információt, gondolatot.