A szakdolgozatírás buktatói
| « vissza | 1 2 |
|
Formai követelmények
Mielőtt megírnánk a szakdolgozatot, nézzük meg az egyetemünk, főiskolánk honlapján, milyen elvárások vonatkoznak a szakdolgozatokra! Terjedelmi, minőségi, formai kritériumokat is megadnak a felsőoktatási intézmények, amelyeket kötelező betartani. Itt elsősorban alaposságra és türelemre lesz szükség. Mielőtt leadnánk a szakdolgozatot, nézessük át az írást valakivel, akár egy csoporttársunkkal is. Gyakran ugyanis elmegyünk a hibák mellett, nem vesszük észre az esetleges elírást, tévesztést.
Tűnjünk ki a tömegből!
Az élet számtalan területén hasznos lehet, ha megtanulunk hivalkodás nélkül kitűnni a tömegből. A szakdolgozat is ilyen, hiszen az oktatók tucatnyi terjedelmes írást olvasnak el, nekünk azonban az a célunk, hogy megnyerjük a jóindulatukat, és nem az, hogy visszadobják az írásunkat. Fontos, hogy személyen gondolatainkat, saját véleményünket is feltüntessük a szakdolgozatban, továbbá, hogy logikus, jól felépített és szerkesztett legyen a munka. Érezze rajta az olvasó, hogy foglalkoztak, dolgoztak vele, és nem csak úgy összedobták az utolsó pillanatban, nélkülözve minden koncepciót. Szintén lényeges a megfelelő fogalmazásmód, szókincs, a szaknyelv ismerete és használata. A célkitűzés, és az elvárások beteljesülése is lényeges szempont. Ha nem megfelelően strukturált a munka, könnyen lehet, hogy nem fogadják el. Az ábrák, illusztrációk használata is megkönnyítheti a bírálók dolgát, hiszen nem csak szövegeket kell majd olvasniuk, hanem képi segítséget is kapnak az információk feldolgozásához. Szintén jó megoldás, ha színeket is használunk, ám figyeljünk arra, hogy ezek ne legyenek rikítóak, mert akkor lehet, hogy épp ellenkező hatást érünk majd el, mint amit szeretnénk.
Ne plagizáljunk!
Mivel még nem vagyunk tudósok, természetes, hogy mások kutatásaira, tanulmányaira is támaszkodunk a szakdolgozatunk írása során. Ez nem csak a mi választásunk, hanem előírás is, ezzel alátámasztjuk, hogy ismerjük, és tudjuk is használni a szakirodalmat. Fontos azonban, hogy a másoktól kölcsönzött mondatokat, gondolatokat ne sajátunkként tüntessük fel, hanem hivatkozzuk le őket! Ellenkező esetben azt a látszatot kelthetjük, hogy ezekre a megállapításokra mi magunk jöttünk rá. Biztosan sokak számára meglepő, de még saját korábbi publikációnkat is le kell hivatkoznunk, ha egy másik munkánkban is felhasználunk abból részleteket. Mivel nagyon szigorúak a plagizálásra vonatkozó szabályok, és a felsőoktatási intézmények hatékonyan ki tudják szűrni a le nem hivatkozott egyezéseket, könnyen lebukhatunk, ha más tollával ékeskedünk. Arról, hogy nem plagizálunk, előzetesen is nyilatkoznunk kell, léteznek olyan szoftverek is, amelyek kiszűrik az egyezéseket a szövegekben, így szinte biztosan kiderül, ha valaki nem a tisztességes utat választja.
Hogyan ne legyen szenvedés?
Van egy mondás, hogy a szalámi sem finom egyben, csak ha fel van szeletelve. Nos, így van ez a nagyobb munkákkal is. Ha belegondolunk, hogy mi is vár ránk, legszívesebben bele se fognánk, ám ezt nem tehetjük meg, érdemes tehát apróbb részfeladatokra bontani a teendőket, és mindegyik fázishoz egy-egy határidőt rendelni. Így már nem is lesz olyan ijesztő, és teljesíthetetlennek tűnő a kihívás. Ha ezzel megvagyunk, írjuk be a határidőnaplónkba a kijelölt időpontokat, és igyekezzünk mindig mindent idejében elvégezni. Ünnepeljük meg az apró sikereket, ezek is segítenek majd átlendíteni a nehezebb pillanatokon. Ne fecséreljük feleslegesen az időt, nincs olyan sok belőle! Ha jegyzeteljünk, írjuk le, hogy melyik könyvben, melyik oldalon találtunk a kutatáshoz szükséges érdemi információt, gondolatot.
- 1. Hogyan válasszunk témát?
- 2. Ne plagizáljunk!
