felvi.hu


Prezentálni gyomorgörcs nélkül

2019.05.16

Már önmagában az egyetemista, főiskolás lét is sok izgalmat okoz az első éves diákoknak, nem beszélve arról, hogy hamarosan elkezdődnek a kisebb-nagyobb számonkérések. Ugyan a vizsgák csak decemberben várhatók, ám prezentációk, beadandó dolgozatok és zárthelyik már jóval korábban is lesznek.

Sok esetben kevésnek bizonyul a precíz felkészülés, mert az idegességgel mindent elronthatunk. Akár egy prezentáció megtartásáról, akár egy vizsgáról van is szó, fontos, hogyan tudunk megbirkózni a lámpalázzal. Leblokkolhatunk, ami sokat ronthat az előadásunk színvonalán és az érdemjegyen is meglátszik. Nem lehetetlen azonban a félelem leküzdése, kis gyakorlással bárki jó előadóvá válhat. Ez pedig a későbbiekben, egy állásinterjún is hasznukra válhat. Érdemes elsajátítani a feszültségoldási technikákat, hiszen számtalan olyan helyzetbe kerülhetünk még, ahol bevethetjük a tudásunkat.

Gondoljunk át minden lépést!

Mielőtt elkezdenénk izgulni, gondoljuk át, hogy mi a célja a prezentációnak! Koncentráljunk arra, hogy kiknek beszélünk majd, milyen mélységig szeretnénk eljutni a témában, mennyi idő áll rendelkezésre és milyen háttér információkkal rendelkezik a hallgatóság a témában. Ha mindezekre megvan a válasz, akkor kezdődik a kutakodás. Könyvtárazhatunk, böngészhetünk az interneten, kérhetjük oktatók segítségét, a lényeg, hogy csak és kizárólag megbízható, szakmailag korrekt anyagokból dolgozzunk.

Legyen mankónk!

Sokkal könnyebb úgy előadást tartani, ha van egy vázlatunk, amelyre fel tudjuk fűzni a mondanivalónkat. Dolgozhatunk papíron is, de egyszerűbb, ha egyből a számítógépünket használjuk, mert így a diasor összeállítása nem kell újra begépelnünk a gondolatainkat. Képekkel, ábrákkal illusztrálhatjuk a szavainkat, és különféle színekkel tehetjük látványosabbá a prezentációt. Fontos, hogy egy-egy dián ne legyen túl sok szöveg, elég kulcsszavakat, kifejezéseket rögzíteni. Úgy számoljunk, hogy egy-egy dia elmondása körülbelül egy percet vesz majd igénybe.

Rögtönözzünk is!

Ha felolvassuk a megírt szöveget, azonnal elveszítjük a hallgatóság figyelmét, hiszen érzik, hogy nem vesszük figyelembe, hogy ők is ott vannak. Az sem célravezető, ha megtanuljuk a szöveget, és azt mondjuk vissza. Itt ugyan tudunk szemkontaktust tartani, de nem tudunk reagálni a jelzéseikre. Mi akkor a teendő? Az a legjobb, ha a vázlatunkra szabadon fűzzük fel a gondolatainkat, és közben figyeljük a hallgatóságot. Ha szükséges, többször is elmagyarázunk valamit, a világos, egyértelmű dolgokon viszont gyorsabban átfuthatunk. Adjunk időt és lehetőséget a kérdésfeltevésekre is! Ahhoz, hogy tartani tudjuk az időkorlátokat, érdemes otthon előre elpróbálni az előadást. Az előadás felépítésekor figyeljünk arra, hogy az elején mindenképpen tartunk egy rövid összefoglalót arról, hogy miről fogunk beszélni, majd a végén hagyjunk időt a konklúzió megvonására, és a kérdések megbeszélésére.

Ne kerüljünk időzavarba!

Előadóként kevés kellemetlenebb dolog van annál, mint amikor a túlzott idegesség miatt kapkodunk, végigrohanunk a diákon és temérdek időnk marad a végén, amit meg kellene tölteni tartalommal. Ugyanilyen rémálom, ha nagyon sok mindent szeretnénk elmondani, végül kifutunk az időből, vagy félbe kell hagynunk a prezentációt, hogy másokra is jusson idő. Ahhoz, hogy ezeket elkerüljük, nem kell mást tennünk, mint otthon stopperrel lemérni az előadás hosszát. Előfordulhat persze, hogy élesben izgulunk majd, és ezért hadarni kezdünk és gyorsabban végzünk, de nem valószínű, hogy számottevő lesz a különbség. Figyeljünk a beszédtempóra! Ne legyünk se túl szájbarágósak, se túl gyorsak! Kipróbálhatjuk azt is, hogy diktafonnal felvesszük az otthoni próbánkat, majd meghallgatjuk.

Ne bízzunk semmit a véletlenre!

Egy-egy kérdés vagy a technika ördöge is kifejezetten kellemetlen lehet előadás közben vagy után. Érdemes jó előre kiiktatni minden lehetséges hibaforrást. Hogy ez mégis miként lehetséges? Készüljünk fel a lehető legalaposabban, és ellenőrizzünk minden technikai eszközt, amit használni fogunk a prezentáció során. Célszerű kinyomtatni magunknak a diasort, és a hallgatóságnak is vihetünk vázlatokat, így akkor sem kerülünk majd kellemetlen szituációba, ha nem működik a projektor.

Van „jó stressz" is

Az izgalom nem feltétlenül az ellenségünk, és nem minden esetben rontják a teljesítményt. Létezik jó stressz is, amely még pozitív irányba is elmozdíthatja a szereplésünket. Felfokozott állapotban éberebbek vagyunk, jobban működnek az intuícióink, gyorsabban tudunk gondolkodni. Számtalan stresszoldási technika létezik, érdemes kipróbálnunk a relaxációt, jógázhatunk is, ezek is segítenek az egyensúly megtalálásában, és a felesleges izgalom oldásában.

Nem kell tökéletesnek lenni

Szép dolog a maximalizmus, de nem feltétlenül célravezető, és nem mindig egészséges. Természetes, hogy mindenki szeretne a lehető legmagasabb színvonalon teljesíteni egy-egy előadás során, főleg ez lesz az első alkalom, hogy bemutatkozzon a csoporttársak előtt. Nem szabad azonban túlzásba esni! Ha úgy állunk hozzá, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a sikerért, tiszta a lelkiismeretünk, akkor azt is meg fogjuk majd bocsátani magunknak, ha eltévesztünk valamit. A lényeg, hogy miként kezeljük a helyzetet.

Lélekben is trenírozzuk magunkat!

Minden fejben dől el! – tartja a mondás, és bizony ez tényleg így is van. Ha úgy állunk hozzá, hogy jó előadást fogunk tartani, mert izgalmas a téma, és minket is nagyon foglalkoztat ez a kérdés, akkor sokkal jobb előadást tartunk majd, mint ha önbizalom nélkül, unottan állunk neki a feladatnak.