A döntéshozás művészete
| « vissza | 1 2 |
|
Súlyozás, mint hab a tortán
Összetettebb, és jóval több erőfeszítést igénylő feladat, amikor az egyes alternatívák különböző jellemzőit próbáljuk meg súlyozni. Amikor arról töprengünk, mennyit áldozunk be a szabadidőnkből a magasabb fizetés érdekében, ha ez egyben azzal jár, hogy a várható életszínvonalunk minősége is másként alakulhat. Ez a gondolatsor általában úgy futtatható le, hogy bizonyos (képzeletbeli) pontszám alatt a lehetőségeket elutasítjuk, ha az összes szempont mentén nem ér el egy meghatározott értéket a kiszemelt változat. A szempontok fontossági sorrendjét is felállíthatjuk, ezzel tovább finomítva a döntési lehetőségeket. Ilyenkor lehet, hogy egy-egy szempont esetében a végső alternatíva alatta marad eredeti elvárásainknak, de ez a szempont adott esetben csak huszadrangú tényező volt a döntési folyamatban. Ehhez az szükséges, hogy közben megtaláljuk: mi a leglényegesebb tényező számunkra.
Mivel a döntéshozás során használható szellemi kapacitásunk igencsak véges, a lehetőségek mérlegelése során egyre nehezebb feladattal szembesülünk, ha növekszik az alternatívák száma. Ilyenkor bizony gyakran nem működik már a logikus döntés mechanizmusa. Ezért aztán nem biztos, hogy működik az egyenlet, hogyha A szakmát vonzóbbnak találjuk B szakmánál, és B szakmát C-nél, akkor A-t C-nél feltétlenül előbbre sorolnánk a döntés során. Hirtelen elkezdünk improvizálni, Megállapíthatjuk, hogy egy adott D foglalkozáshoz képest az előbbi sorrend már nem is igaz, elcsúsztatjuk korábbi mércénket egy érzelmileg meghatározott mértékben.
Az is lehet, hogy feladjuk a mérlegelést - és választjuk az első alternatívát. Amiről már gondolkodtunk eleget, és első ránézésre jó megoldásnak tűnt. Lehet, hogy a további információk gyűjtését szüntetjük be. Ilyenkor az a kimenet látszik legvalószínűbbnek, amiről a legtöbb információval rendelkezünk.
Megakadhatunk a keresgélés során egy-egy szempontnál is: pl. mi az a képzési forma, amelyik lakóhelyünkhöz legközelebb rendelkezésre áll. Ezzel jelentős mértékben csonkíthatjuk a mérlegelendő mintát.
A különféle szempontok közül kiemelkedhet egy nagyon meghatározó, mondjuk az, hogy milyen szakma adná a legmagasabb fizetést. Ilyenkor csak erre koncentrálva állítjuk össze a rangsorunkat.
Néha, egészen lustán csak arra támaszkodunk, amit elénk tálalnak. Amiről hallottunk, láttunk valamit. További gondolkodás nélkül megyünk tovább ilyenkor. A döntési stratégiák közt alkalmazhatjuk a lehorgonyzás technikáját is. Tudjuk például, hogy szüleink orvosként milyen körülmények között dolgoznak, hogy érzik magukat otthon, a mindennapok során. Nos, ehhez képest mi mit szeretnénk? A döntésben kiindulópont lenne ez az állapot.
A lehetséges döntési módszerek listája még tovább is bővíthető, de az mindenképpen látszik belőle, hogy a választások meghozása jelentős erőfeszítést jelentő feladat. Az ideális esettől - amelyre a valóságban csak ritkán akad példa (egy nagyon tájékozott ember, minden tényezőre kiterjedő, objektív döntése), a szinte véletlenszerű, egy-egy szempontra koncentráló döntésig számos fokozat áll rendelkezésre.
- 1. A döntéshozás művészete
- 2. Súlyozás, mint hab a tortán
