felvi.hu


A döntéshozás művészete

2019.11.18

Ha átböngésszük az álláshirdetéseket, az egyik legfontosabb elvárás a leendő munkatársakkal kapcsolatban: hatáskörükben felmerülő problémák megoldása során képesek legyenek önálló döntésekre. Ez a döntési képesség tanulható.

Amikor döntünk, akkor tulajdonképpen nem teszünk mást, mint különböző lehetőségeket mérlegelünk, aztán választunk közülük, melyik lesz számunkra, egy adott probléma során a legcélszerűbb megoldás. Az alapszituáció azonos, mindegy hogy a továbbtanulás, pályaválasztás, egy állásajánlat elfogadása, a szombati buli kiválasztása vagy a hozzád illő ruhamárka megtalálása a cél. Természetesen, az előbb felsorolt helyzetek nagyon sok részletben eltérnek egymástól, és minden esetben más-más szempont válik döntővé.

Életpálya-kijelölés és döntési szempontok

Könnyű a döntés, ha tisztában vagyunk a legkritikusabb jellemzőkkel, amelyek megkülönböztetik egymástól a különféle alternatív megoldásokat. Mit jelent ez mondjuk a pályaválasztással kapcsolatban?

Többek között azt, hogy alaposan tájékozódni kellene a különféle foglalkozások jellemzőiről. A tulajdonságok között azonban nem csak azt érdemes felsorolnunk, hogy hány ismerősünk, rokonunk űzi az adott szakmát, hogy milyen magasra becsült a foglalkozás a jelenlegi gazdasági helyzetben, és mennyi pénzt lehet vele keresni. Érdemes a listára azt is felvenni, hogy milyen örömforrásokat jelenthet a munka. Az egyes foglalkozások, illetve a szakmai képzés birtokában betölthető munkakörök eltérő feladatok elé állítják az embert. Van, ahol aprólékos, szöszmötölős munkával lehet eljutni a célhoz - mint például egy pénzügyi adatokat tartalmazó táblázat összeállítása során, máshol inkább nagy összefüggésekben kell tudni tervezni. Ilyen lehet egy projekt keretének kigondolása, ötletek előállítása egy termék sikeres bevezetéséhez. Megint más irány egy széleskörű ismeretháló kezelését, folyamatos újítását jelentő kutatói munka.

Felzaklatnak a részletek?

A döntéshez a pálya-jellemzők mellett önmagadról is tudnod kell, mennyire tud lekötni a megkövetelt munkastílus. Gondolhatnád, hogy erről sok tapasztalatod nincsen, de itt elég, ha arra gondolsz, hogyan tanulsz. Felzaklatnak a részletek, untatnak az egyenletek? Esetleg nem látod át, mi miért történt a világtörténelem folyamatában? Inkább beszélgetsz az osztálytársaiddal, mint elolvasd a leírt anyagot? Esetleg csak arra tudsz pontosan emlékezni, amit magad is kipróbáltál a fizika könyvben található kísérletek közül? Nos, ehhez hasonló kérdések, amelyek a tanulási stílusodra vonatkoznak, már elvezetnek saját személyes munkamódod, és az általad keresett élmények típusainak felfedezése irányába.

A választáshoz fontos szempont, hogy mi az, amihez megfelelő képességekkel rendelkezel. Ezeket a képességeket többé-kevésbé fel tudod mérni (pl. egyáltalán nem megy matematikai-logikával kapcsolatos feladatok megoldása, vagy nagyon nehéz kiemelni a lényeget egy-egy hosszabb irodalmi műből, a lista tetszés szerint bővíthető), de nagy különbség lehet aközött, hogy mi az, amit megcsinálsz, ha nagyon muszáj, és amit igazán örömmel művelsz. Kutatási eredmények szerint ez utóbbi tényező - az örömmel végzett feladatok megtalálása - jelentős mértékben hozzájárulhat a későbbiekben a pályaválasztással és foglalkozással kapcsolatos elégedettséghez. A döntés során ez utóbbi tényezőt is érdemes tehát mérlegelned.

Érdeklődési irányaid, illetve személyes jellemzőid (pl. mennyire szeretsz egyedül, egy csapat részeként, vezetőként stb. dolgozni) további értékes információkat jelentenek a döntésben.

Milyen döntési stratégiát használsz?

Az első lehetőség: a hideg fejjel, teljesen logikusan hozott döntések módszere, a legjobb kiválasztása. Ehhez arra lenne szükség, hogy ismerd az összes lehetséges, szóba jöhető választási lehetőséget a problémahelyzet megoldásához. Az alternatívákból készíthetsz ilyenkor egy táblázatot, amiben minden fontos információt felsorolsz.

Mérlegeled, hogy a lehetőségek milyen jövőbeli következménnyel járnak és bekövetkezési valószínűségüket és figyelembe veszed az összértékelésben. A logikusan adódó megoldások közül azokat választod ki és súlyozod egy végső körben, amelyek a legnagyobb "haszonnal" kecsegtetnek. A mérlegelés utolsó körében már csak két alternatívát kell egymástól megkülönböztetned, és azok különbsége is jól kiszámítható.

Az életpálya-építéssel kapcsolatban ez a mérlegelő, hideg fejjel hozott döntési stratégia akkor lenne igazán hatásos, ha minden fontos tényezőt előre fel lehetne mérni. A valóság azonban az, hogy nagyon gyorsan változnak a szakmai követelmények, szeszélyesen a munkaerő-piaci szükséglet, ráadásul az érdeklődési irányokban is bekövetkezhet változás az idő előrehaladásával.

Kompromisszumok: nem szép, de hasznos

Az esetek többségében ezért nem csak egy, a "legjobb" alternatíva választható, hanem kompromisszumokra kényszerülünk, a lehetőségekhez képest legjobb választást keressük. Mérlegeljük a különféle választások képletes "költségeit" és várható "nyereségeit". Bizonyos döntések esetében (mint pl. partnerek kiválasztása vagy pályaválasztási döntések) a korábban megtett választások bizonyos mértékben korlátozzák a visszatérés lehetőségét a folyamatban. Ahogy a korábban elutasított (nem választott) partnert is nehéz lenne mégiscsak meghódítanunk, az esetek többségében nem, vagy nem abban a formában térünk vissza egy megkezdett és félbehagyott szakmai képzés folyamatába.

A döntés következő módszere: párosával összehasonlítani a rendelkezésre álló alternatívákat. Egy-egy terület, szakma vagy foglalkozás viszonylag könnyen megismerhető. Elsősorban azok a szakmák, képzési formák játszanak itt fontos szerepet, amelyek korábbi életünk során valamilyen oknál fogva a szemünk elé kerültek. Akár azért, mert családi hagyományok, barátok, ismerősök esetleg azok szüleinek foglalkozása volt, vagy mert véletlenek folytán kapcsolatba kerültünk olyan emberekkel, akik ezeket a bizonyos foglalkozásokat űzték. Érdekes módon a páros összehasonlításokkal hozott döntések gyakran hasonló eredményre vezetnek, mint az előbbiekben már megismert stratégiák. Igaz, kicsit időigényesebb feladatot jelentenek.

Súlyozás, mint hab a tortán

Összetettebb, és jóval több erőfeszítést igénylő feladat, amikor az egyes alternatívák különböző jellemzőit próbáljuk meg súlyozni. Amikor arról töprengünk, mennyit áldozunk be a szabadidőnkből a magasabb fizetés érdekében, ha ez egyben azzal jár, hogy a várható életszínvonalunk minősége is másként alakulhat. Ez a gondolatsor általában úgy futtatható le, hogy bizonyos (képzeletbeli) pontszám alatt a lehetőségeket elutasítjuk, ha az összes szempont mentén nem ér el egy meghatározott értéket a kiszemelt változat. A szempontok fontossági sorrendjét is felállíthatjuk, ezzel tovább finomítva a döntési lehetőségeket. Ilyenkor lehet, hogy egy-egy szempont esetében a végső alternatíva alatta marad eredeti elvárásainknak, de ez a szempont adott esetben csak huszadrangú tényező volt a döntési folyamatban. Ehhez az szükséges, hogy közben megtaláljuk: mi a leglényegesebb tényező számunkra.

Mivel a döntéshozás során használható szellemi kapacitásunk igencsak véges, a lehetőségek mérlegelése során egyre nehezebb feladattal szembesülünk, ha növekszik az alternatívák száma. Ilyenkor bizony gyakran nem működik már a logikus döntés mechanizmusa. Ezért aztán nem biztos, hogy működik az egyenlet, hogyha A szakmát vonzóbbnak találjuk B szakmánál, és B szakmát C-nél, akkor A-t C-nél feltétlenül előbbre sorolnánk a döntés során. Hirtelen elkezdünk improvizálni, Megállapíthatjuk, hogy egy adott D foglalkozáshoz képest az előbbi sorrend már nem is igaz, elcsúsztatjuk korábbi mércénket egy érzelmileg meghatározott mértékben.

Az is lehet, hogy feladjuk a mérlegelést - és választjuk az első alternatívát. Amiről már gondolkodtunk eleget, és első ránézésre jó megoldásnak tűnt. Lehet, hogy a további információk gyűjtését szüntetjük be. Ilyenkor az a kimenet látszik legvalószínűbbnek, amiről a legtöbb információval rendelkezünk.
Megakadhatunk a keresgélés során egy-egy szempontnál is: pl. mi az a képzési forma, amelyik lakóhelyünkhöz legközelebb rendelkezésre áll. Ezzel jelentős mértékben csonkíthatjuk a mérlegelendő mintát.

A különféle szempontok közül kiemelkedhet egy nagyon meghatározó, mondjuk az, hogy milyen szakma adná a legmagasabb fizetést. Ilyenkor csak erre koncentrálva állítjuk össze a rangsorunkat.
Néha, egészen lustán csak arra támaszkodunk, amit elénk tálalnak. Amiről hallottunk, láttunk valamit. További gondolkodás nélkül megyünk tovább ilyenkor. A döntési stratégiák közt alkalmazhatjuk a lehorgonyzás technikáját is. Tudjuk például, hogy szüleink orvosként milyen körülmények között dolgoznak, hogy érzik magukat otthon, a mindennapok során. Nos, ehhez képest mi mit szeretnénk? A döntésben kiindulópont lenne ez az állapot.

A lehetséges döntési módszerek listája még tovább is bővíthető, de az mindenképpen látszik belőle, hogy a választások meghozása jelentős erőfeszítést jelentő feladat. Az ideális esettől - amelyre a valóságban csak ritkán akad példa (egy nagyon tájékozott ember, minden tényezőre kiterjedő, objektív döntése), a szinte véletlenszerű, egy-egy szempontra koncentráló döntésig számos fokozat áll rendelkezésre.