felvi.hu


Élethosszig-életszélig tanulunk

2018.02.02

A címben szereplő két fogalom nem szójáték. Arról van szó, hogy ma már nem fejeződik be a tanulás azzal, hogy letettük az érettségi vizsgát vagy átküzdöttük magunkat a szakképzés vagy felsőoktatás különböző szintjein. Ahhoz, hogy eligazodjunk a körülöttünk levő világ dolgaiban és folyamatosan követni tudjuk a változásokat, állandóan fejlesztenünk kell magunkat.

Az, hogy valaki a középiskolában jó tanuló volt, még nem jelent bérletet az egyetemre, de nem jelenti azt sem, hogy könnyen boldogul majd az életében. A képességek önmagukban ugyanis nem garantálják a sikerességet. Működtetnünk kell ezeket a képességeinket, és folyamatosan követni a világ változását - tanácsolja Kiss István pályaorientációs tanácsadó pszichológus.

A tanulással kapcsolatban többnyire az jut elsőként eszünkbe, hogy iskolapadban ülünk, van egy tanár, aki magyaráz és néhány lelkes vagy kevésbé lelkes diák, akik figyelik a szavait. De nem csak ilyen helyzetekből tanulhatunk. Sokak számára egyenesen problémát jelent az iskolai tankönyvekben absztrakt módon megfogalmazott információk elsajátítása, holott a hétköznapokban a leírt problémákat teljesen megfelelő módon kezelik. Mások nem tudnak mit kezdeni a képek és ábrák nélküli szövegekkel, halott anyag marad számukra a leírt információ. Megint mások pedig - annak ellenére, hogy iskolai keretek között szervezett képzéseken szinte alig vettek részt - hitetetlen biztonsággal és bölcsességgel látnak a legkülönbözőbb problémák megoldásához.

Arra a kérdésre tehát, hogy mi a tanulás, csak egy olyan általános definíciót adhatunk, hogy minden olyan folyamat, amelynek eredményeként a későbbiekben jobban, hatékonyabban tudunk a felmerülő problémákkal foglalkozni. A szükséges ismereteket pedig az iskolapad helyett mindennapi életünk különböző helyzeteiből, mások példájából, könyvekből, filmekből, szabadidős tevékenységekből, gyakorlatilag bárhonnan begyűjthetjük. Az életvezetési siker kulcsa a pszichológus javaslata szerint, ha mindig nyitottak maradunk az új információkra, tanulunk az új helyzetekből, átgondoljuk, hogyan fejleszthetjük magunkat.

A hatékony tanulás a stratégiák függvénye

Egy témával kapcsolatban kezdő tanulók esetében még nagyon fontos, hogy az alapinformációkat gyakran ismételve, megkíséreljék minél erősebben bevésni emlékezetükbe a tanulandókat. Ez a feladat azonban nem lehet még ebben a stádiumban sem értelmetlen magolás, amikor nagyobb egységekben, szinte szóról-szóra próbáljuk megjegyezni az új ismereteket.

Az emberi elme működésének egyik sajátossága, hogy, azokkal az információkkal tud jól bánni, amiket képes hozzákapcsolni már meglevő ismereteinek hálózatához. A jelentést kell megtalálnunk a szavak, szövegek mögött. Emberenként eltérő lehet a tudástérképnek az a része, ami az emlékezetbeli személyes horgonyzási pontokat jelenti, ezért mindenkinek saját magának kell feltárnia, hogyan tudja legjobban elraktározni az új információkat. Ráadásul, az sem mindegy, milyen formában próbáljuk meg rögzíteni azokat. Van, aki a fogalmakkal, más a képekkel, megint más a meghallgatott anyag hangképével vagy szöveghez kapcsolódó mozgás segítségével képes jobb eredményt elérni a rögzítésben és felidézésben. Ismernünk kell ezért saját tanulási modalitásainkat, milyen típusú információkkal tudunk hatékonyan bánni.

Bármikor tanulhatunk, de tervezzünk előre

Ha tudatosan készülünk egy célra, például egy határidőre nagyobb mennyiségű anyag áttekintését tűzzük ki (pl. témazáró, érettségi, vizsgaidőszak), akkor érdemes tervet készítenünk munkánk beosztásához. A szakirodalomban régóta ismert szabály, hogy a munkák nyolcvan százalékát a rendelkezésre álló idő utolsó húsz százalékában megoldhatjuk, de érdemes az időzavar elkerüléséhez ragaszkodni a terveinkhez.

Hasznos lehet, ha írásban megfogalmazzuk tervezett feladatainkat. Már egy egyszerű naptár sokat segíthet abban, hogy célszerűen tervezni tudjuk a heti és havi terhelést. Ránézésre meg tudjuk így állapítani, mi mindent vállalhatunk még be a tanulmányok mellett. Az időbeosztás során azt is mérlegelnünk kell, hogy milyen témákra mennyi időt szánunk, és így várhatóan nem bíbelődünk majd lényegtelen dolgokkal. A határidők kijelölésénél a legfontosabb, hogy hátulról, a leadandó anyagok határidejét vagy a szóbeli vizsgák várható időpontját figyelembe véve visszafele tervezzük meg a teendőket. Még az is lehet, hogy a tanulás mellett nem igazán jut idő hosszú hétvégékre, de mindenképpen tervezzünk időt a pihenésre, sportra és barátainkra is. Erre ügyeljünk majd a legkeményebb vizsgák idején is!

Tanuljunk a legjobb időben

Még akkor is, ha nem állnak mellettünk tanárok, és nem kérik számon naponta az előrehaladást, könnyebb formába hozni magunkat és tartani a szintet, ha minden nap tanulunk. Méghozzá akkor, amikor az a legkönnyebben megy. Van aki az éjszakai órákat, más a kora reggeli csendet kedveli az elmélyült munkához. A tapasztalatok szerint viszonylag rövidebb, szünetekkel és pihenéssel vegyített intenzív tanulási szakaszok lehetnek a legeredményesebbek. Ha napi két óránál többet szánunk a tanulásra, akkor érdemes rövid szüneteket beiktatni, és ezután áttérni egy másik, az eredetileg tanulthoz kevéssé hasonlító témára. Annak nem sok értelme van, hogy olyankor erőltessük az olvasást, ha már leragad a szemünk és összefolynak előttünk a betűk. Csak a legjobb időt használjuk erre a célra. Ismerjük meg ezért saját bioritmusunk, teljesítőképességünk jellegzetességeit.