felvi.hu


Szóbeli vizsga stressz nélkül

2018.06.05

Sokak életében elõbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor oda kell ülnie egy érettségi bizottság elé nyilvános "elõadást" tartani. A középiskolai órai feleletek nemigen készítenek fel bennünket arra az érzésre, amit a vizsgabiztosok esetenként szigorú tekintete jelent. A szóbeli vizsgával kapcsolatos legtöbb félelmünk éppen a hallgatósághoz kötõdik, de vannak olyanok is, amelyek belõlünk fakadnak. Ezek azonban felszámolhatók.

Mielõtt odaülnénk a számunkra kikészített székre a vizsgabiztosoktól alig méternyire, a legtöbbünk fejében az kering, hogy "biztos bonyolultakat kérdeznek majd, hogy összezavarjanak", "azonnal meglátják, hogy félek", "észreveszik a hibáimat", "nem értik majd, amit mondani szeretnék" és "utálni fognak". Ilyenkor persze elõkerülnek a magunkkal kapcsolatos negatív érzések, gondolatok: "a múltkor is elrontottam, biztos, most se fog sikerülni", "hibázni fogok, elfelejtem, amit mondani szeretnék", "ideges leszek és meg se tudok majd mukkanni" és hasonlók. Ezek általános félelmek, szinte mindenki megküzd velük, mielõtt a nyilvánosság elé lép. Kívülrõl mégsem látjuk rajtuk, vagyis jók az esélyeink arra, hogy mirajtunk sem látszanak meg különösebben.

Az indokolatlan félelmek azonban felszámolhatók. Íme néhány jótanács.

Tudnunk kell, hogy a hallgatóság - a vizsgabizottság - nem ellenségünk. Õk is ültek hasonló helyzetben korábban, tudják, hogy a vizsgahelyzet nem egyszerû, ezért többnyire segíteni próbálnak. Kérdéseik, észrevételeik információkat hordoznak a beszélgetés további irányításához - csak észre kell vennünk és hasznosítanunk kell ezeket.

A stressz bizonyos szintje hozzátartozik a jó teljesítményhez, kihozza a rejtett képességeket. A legjobb példa erre egy autóversenyzõ, akinek a rajt elõtt magasra kúszik az adrenalinszintje, de a számítógépes játékot ûzõk is átélik ezt. Szervezetünket a stressz készteti magasabb teljesítmény elérésére, hiányában nem lehetne nyerni. A trükk: tudnunk kell kézben tartani a stressz szintjét. De hogyan? Íme, egy lehetséges forgatókönyv: fogadjuk el, hogy a testi tünetek a vizsgahelyzet természetes kísérõi. Helyes, mély lélegzetvételre alapozott légzéstechnikával próbáljuk meg ellazítani a testünket. Szükség esetén feszítsük meg néhány másodpercre, majd lazítsuk el kar- és lábizmainkat, ezzel visszanyerhetjük uralmunkat testünk felett. Ha ezek sem segítenek, keressünk egy példaképet, akirõl tudjuk, hogy jól uralja a stresszhelyzeteket és kövessük õt gondolatban! (Mit tenne a helyemben Tom Hardy / egy igazán jó tanuló / a Lilla stb. ...?)

Gondolkodjunk racionálisan! Leggyakrabban attól félünk, hogy félelmet fogunk átélni. Ekkor igazán nem meglepõ, hogy a félelem valóban elhatalmasodik rajtunk és produkálja a hozzá tartozó testi tüneteket. Ez egy ördögi kör, de ne hagyjuk, hogy a félelem eluralkodjon rajtunk!

Vizsgahelyzetben gyakran elõfordul, hogy teljesen leblokkolunk. Ilyenkor jelezhetjük ezt a vizsgáztatók felé, kérjünk idõt, aztán kezdjük onnan a szöveget, ahol beállt a rövidzárlat. Ha ez nem mûködik, akkor foglaljuk össze hallgatóságunk számára (de leginkább önmagunknak), mirõl beszéltünk eddig. Ettõl talán eszünkbe jut a folytatás... Ha mégsem, akkor ugorhatunk a következõ pontra, és jelezhetjük, még visszatérünk az elõzõre (amikor eszünkbe jut...). A vizsgabizottság természetesen felfigyel a leblokkolásra, de értékeli, ha sikerül továbblépnünk.

A statisztikák szerint az emberek kb. öt százaléka akkor sem kedvel minket, ha a lehetõ legjobb teljesítményt nyújtjuk, a lehetõ legalaposabban felkészültünk. Ez viszont tõlük független tény, el kell fogadnunk és reménykednünk, hogy a ránk váró vizsgabizottságba nem ebbe az öt százalékba tartozó személyek verõdtek össze. Ennek egyébként kicsi a valószínûsége...

Összefoglalva: a sikeres szóbeli vizsga feltétele, hogy a nyilvános beszéddel kapcsolatos félelmek forrásait azonosítsuk, természetükhöz igazodóan ellenkormányzási stratégiákkal rendelkezzünk. Például azzal, hogy elképzeljünk magunkat a vizsgahelyzetben, amint az éppen sikeresen megoldjuk. Ez a pozitív kép erõt ad a nehézségek leküzdéséhez, segíti aktivizálásunkat.