Régészet szak
RÉGÉSZET MESTERKÉPZÉSI SZAK 1. A mesterképzési szak megnevezése: régészet (Archaeology) 2. A mesterképzési szakon szerezhető végzettségi szint és a szakképzettség oklevélben szereplő megjelölése végzettségi szint: mester- (magister, master; rövidítve: MA-) fokozat szakképzettség: okleveles régész a szakképzettség angol nyelvű megjelölése: Archaeologist speciális modulokba szervezhető régészeti szakterületek: őskori régészet, antik régészet, római régészet, késő antik régészet, kora keresztény régészet, Barbaricum régészete, népvándorlás kori régészet, magyar őstörténet, bizánci régészet, egyházrégészet, középkori régészet, a középkori Közel-Kelet régészete, az ókori Elő-Ázsia régészete, az eurázsiai térség régészete, Ázsia régészete, archaeometria, roncsolásmentes régészet. 3. Képzési terület: bölcsészettudomány 4. A mesterképzésbe történő belépésnél előzményként elfogadott szakok Teljes kreditérték beszámításával vehető figyelembe: a régészet alapképzési szak; a történelem alapképzési szak régészet szakiránya; történelem szak, régészeti specializációja. 5. A képzési idő félévekben: 4 félév 6. A mesterfokozat megszerzéséhez összegyűjtendő kreditpontok száma: 120 kredit a szak orientációja: elméletorientált (60-70 százalék) a diplomamunka készítéséhez rendelt kreditérték: 20 kredit intézményen kívüli összefüggő gyakorlati képzés minimális kreditértéke: 7 kredit a szabadon választható tantárgyakhoz rendelhető minimális kreditérték: 10 kredit 7. A szakképzettség képzési területek egységes osztályozási rendszere szerinti tanulmányi területi besorolása: 225/0222 8. A mesterképzési szak képzési célja és a szakmai kompetenciák A képzés célja olyan szakemberek képzése, akik a régészet általános ismeretanyagából és a választott szakágak, illetve azok segédtudományainak területén megszerzett ismereteik birtokában képesek a régész mesterség gyakorlására. A forrásfeltárás és -értelmezés régészeti módszereinek ismeretében legalább két korszak, illetve szakterület problémáival tisztában vannak. A végzettek alkalmasak régészeti források és lelőhelyek felkutatására, feltárására és feldolgozására, valamint ilyen jellegű múzeumi gyűjtemények kezelésére. A régészeti emlékanyag mellett ismerik a kulturális örökség más területeit is, és felkészültek arra, hogy ezen örökséggel kapcsolatos alapfeladatokat ellássanak minden olyan intézményben, amelynek feladata a kulturális örökség feltárása, védelme, feldolgozása és bemutatása. Emellett rendelkeznek olyan ismeretekkel, amelyek a közgyűjtemények régész-muzeológus munkakörének betöltéséhez szükségesek. Felkészültek tanulmányaik doktori képzésben történő folytatására. 8.1. Az elsajátítandó szakmai kompetenciák A régész a) tudása Átfogó ismeretekkel rendelkezik legalább két régészeti korszakról, vagy szakterületről. Részleteiben átlátja saját szakterületének elméleti problémáit, ezek történeti, folyamatszerű összefüggéseit. Jó ismeretekkel rendelkezik tudományterületének és határtudományainak jellemző kutatási kérdéseit, elemzési és értelmezési módszereit illetően. Tisztában van az új megközelítésekkel és az azokkal kapcsolatos tudományos vitákkal. Átfogó ismeretekkel rendelkezik szakterületének hagyományos és elektronikus forrásairól, publikációiról, adatbázisairól és bibliográfiáiról. Szakterületének legalább egy résztémájában elmélyült ismeretekkel rendelkezik, és szakdolgozatában új tudományos eredményt ér el. Jó elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik a régészeti felderítés, ásatás és feldolgozás hagyományos és újabb módszertanáról. Jó elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik múzeumi és a tágabb örökségvédelmi munkáról. Legalább két idegen nyelvet ismer a szakterületéhez szükséges szinten, különös tekintettel a szakterminológiára. b) képességei Képes a kor követelményeinek megfelelő tudományos színvonalon önállóan vezetni régészeti felderítést és ásatást. Képes önállóan, vagy egy kutatócsoport tagjaként a felderített, vagy feltárt régészeti jelenség és leletanyag tudományos feldolgozására. Képes múzeumi gyűjtemények kezelésére, gyűjteményezésre, leltározásra, feldolgozásra, adatbázisok készítésére. Képes a magyar és idegen nyelvű szakirodalom folyamatos követésére. Képes a saját terep- és múzeumi munkából, illetve a szakirodalomból összegyűjtött információk birtokában új tudományos eredmények elérésére. Önállóan és kritikai szempontokat érvényesítve képes feltárni résztémája összefüggéseit. Saját szakterületén képes a kulturális jelenségek és folyamatok elemzésére, az egymással kapcsolatban álló, és egymásra épülő közösségek és társadalmak megformálódásának és működésének kritikai értelmezésére. Önállóan és tudatosan alkalmazza a szakmai problémának megfelelő interdiszciplináris módszereket, képes együttműködni természettudósokkal, illetve ilyen specialistaként képes módszereit a régészet igényeinek és kérdésfeltevéseinek megfelelően alakítani. Képes kritikusan elemezni a magyar és európai identitás múltbeli előzményeit és a múltképek jelenben gyökerező konstrukcióit. Képes magyar és legalább egy idegen nyelven a kor igényeinek megfelelő hatékony írásbeli és szóbeli kommunikálásra, továbbá az információk, érvek és elemzések szakmai és nem szakmabeli közönségnek különböző nézőpontok szerinti, magas szinten való bemutatására. c) attitűdje Magas fokú motivációval és elkötelezettséggel rendelkezik a régészeti szakma iránt. Magas fokú motivációval és elkötelezettséggel rendelkezik az emberiség kulturális örökségének megóvása, és a következő korok számára való átadása iránt. Munkája és kutatásai során figyelembe veszi a kulturális jelenségek történeti, kulturális és társadalmi meghatározottságát. Tudatosan és kritikusan képviseli a magyar és európai értékeket, a kulturális, vallási és társadalmi sokszínűség fontosságát. Igénye van az Európán kívüli kultúrákra vonatkozó ismereteinek továbbfejlesztésére. Speciális szakmai érdeklődése elmélyült, megszilárdult. Felhasználja szakterületi tudását a jelenkori társadalmi változások megértésére. Nyitott saját tudományterületének interdiszciplináris megközelítéseire. Törekszik arra, hogy szakmai kommunikációjában a normáknak megfelelően nyilvánuljon meg. Szem előtt tartja résztémájának szakmai és társadalmi összefüggéseit. Önműveléssel, önfejlesztéssel folyamatosan törekszik szakmai nyelvtudásának elmélyítésére, új képességek kialakítására, képzési területük belső törvényszerűségei megértésének elmélyítésére. d) autonómiája és felelőssége Tudatosan reflektál saját történeti, kulturális beágyazottságára. Felelős európaiként képviseli szakmai és szellemi identitását. Munkája során kezdeményezi a nemzetközi szakmai közösségekkel, vitapartnerekkel való kooperációt. Kritikus tudatosság jellemzi szakmájához kapcsolódó kérdésekben. Felelősen képviseli azon módszereket, amelyekkel szakterületén dolgozik, és elfogadja más tudományágak autonómiáját, módszertani sajátosságait. Etikai és szakmai felelősséget vállal saját, és az általa vezetett csoport produktumaiért. Képviseli saját tudományos felismeréseit, eredményeit. 9. A mesterképzés jellemzői 9.1. Szakmai jellemzők 9.1.1. A szakképzettséghez vezető tudományágak, szakterületek, amelyekből a szak felépül - régészeti muzeológia, örökségvédelem, múzeumi munka gyakorlati ismeretei 5-15 kredit; - régészetelméleti és módszertani ismeretek, egyéb speciális ismeretek 5-15 kredit; - specializációs modul, legalább két régészeti szakterület követelményeinek teljesítésével 50-70 kredit. 9.1.2. Speciális modulokba szervezhető régészeti szakterületek: őskori régészet, antik régészet, római régészet, késő antik régészet, kora keresztény régészet, Barbaricum régészete, népvándorlás kori régészet, magyar őstörténet, bizánci régészet, egyházrégészet, középkori régészet, a középkori Közel-Kelet régészete, az ókori Elő-Ázsia régészete, az eurázsiai térség régészete, Ázsia régészete, archaeometria, roncsolásmentes régészet. 9.2. A szakmai gyakorlat követelményei Legalább kétszer két hét ásatási (feltárási és egyéb tereptani) és egy hónap múzeumi gyakorlat.
|