felvi.hu


30 fölött: továbbtanuljak, vagy sem?

2017.09.26

Az egyetemisták, főiskolások majdnem mindig fiatalok. Érdemes belevágnom harminc fölött is a felsőoktatási tanulmányokba? - fogalmazódik meg a kérdés sokakban a közelgő keresztféléves felvételi időszak előtt.

"Nagyon szeretnék továbbtanulni, de nem tudom mit"

Egy nagyon fontos jelzés, ha valaki ezt a mondatot fogalmazza meg magának. Különösen akkor, ha tényleg érzi magában a kíváncsiságot, és nem csak arról van szó, hogy a jobb kereset vagy biztosabbnak látszó megélhetés motiválja - hangsúlyozza Kiss István pszichológus az érzés jelentőségét.

Minden esetben itt kell kezdeni ugyanis a munkát, mennyire erős a kíváncsiság, a nyitottság a jelöltben, a magasabb szintű, összetettebb tudást igénylő feladatok végzése iránt. Azt ugyanis egyszerű kijelenteni, hogy tovább akarunk tanulni, de sokkal nehezebb ennek formát találni, és megkeresni azt a területet, feladatkört, amiért tudunk küzdeni is. Jó lenne, ha az illető ismerné, de az esetek többségében csak segítséggel sikerül megfejteni a titkot, hogy valaki miért szeret tanulni egy-egy tantárgyat. Ha egy varázslatos középiskolai tanár személye iránti lelkesedés a mozgatórugó, vagy az a tény, hogy az adott tárgyból mindig sikerült ötösöket hazavinni, és nem voltak kudarcok a tanulmányok során még nem biztos, hogy elegendő alap ahhoz, hogy ennek a tantárgynak az alapján válasszunk. Természetesen, könnyű lenne bejutni egy emelt szintű jelessel bármilyen szakra, amihez ez a tárgy belépő, de az első kudarcok a vizsgák során, vagy néhány rossz előadó könnyen kedvét szegi ilyen esetben az embernek. Esetleg maga a szakma, amire felkészít a tárgyhoz kapcsolódó felsőfokú képzés, nos az áll távol a jelölttől - összegzi a legfontosabb tapasztalatokat a pszichológus.

A megoldás: tisztázzuk magunkban, miért szeretjük az adott tantárgyat!

Mondjuk azért, mert lehetőségünk van a tárgyból gyakorlati kísérleteket végrehajtani? Vagy szeretünk számokban gondolkodni, elvont tartalmakkal foglalkozni, esetleg esztétikai igényünk kielégítéséhez nyújt segítséget a tanulmányok során megismert alkotások elemzése? Élvezzük, hogy biztosat mondani egy dologról sem lehet, ellenben izgalmas eszmecserékre adnak lehetőséget a különböző lehetőségek összevetései? Mindegyik eset más-más munkamódot jelent, amiket a későbbiekben egy kapcsolódó foglalkozás gyakorlása során is alkalmazhatunk. Ha az átváltás a tanulmányokhoz kapcsolódó munkamód és a munkavégzéshez kapcsolódó munkamód között zökkenőmentes, akkor a jelölt könnyebben veszi az akadályokat, szinte automatikusan siklik át a tanulásról a munkavégzésre.

"Továbbtanulni csak fiatalon érdemes?"

Tévedés lenne azt gondolnunk, hogy a tanulás csak a 6-23 éves korosztály számára jelentheti az alapvető tevékenységek egyikét. Kicsit furcsának tűnhet, de pszichológiai szempontból nem csak az a tanulás, amit az iskolapadban, 45 perces tanórák keretében, tanári vezetéssel végzünk, és még csak nem is arról van szó, hogy az lenne, amikor erőnket feszítve, egy könyv felett görnyedünk, és próbáljuk megjegyezni annak tartalmát.

Tanulás minden olyan információgyűjtési akciónk, aminek eredményeként valamit másként teszünk, gondolunk, vagy érzünk, mint annak előtte - hívja fel a figyelmet a pszichológus. Ennek megfelelően az ember már az anyaméhben megkezdi "tanulmányait", amikor rögzíti benyomásait, és bizony értékes tanulás lehet a számítógépes stratégiai játék, szerepjáték tevékenysége is, még akkor is, ha annak "iskolai" osztályzatokban kifejezve nincs értelme.

Ugyanígy kicsit értelmetlen feltenni azt a kérdést, hogy 25 vagy 30 éves korban érdemes lenne-e a továbbtanuláson gondolkodnunk, vagy egy már megkezdett pálya váltását terveznünk.
A válasz ugyanis az, hogy feltétlenül. Különösen akkor, ha ennek szükségét érezzük. Valami ugyanis hiányzik ilyenkor az életünkből. Új ismeretek, feladatok, készségek iránti vágyunkat nem célszerű elfojtanunk, tanulás iránti nyitottságunkat pedig meg kellene őriznünk életpályánk teljes tartamára.

Az érett hallgatók

Tengerentúli és nyugat-európai országokban nem ritka, hogy nyugdíjas korban is elkezdenek az emberek új területekkel foglalkozni, a pszichológiai szakirodalomban pedig megjelent az "érett hallgató" fogalma, aki a felsőfokú tanulmányokat nem kezdi el 23-25 éves kora előtt.

Természetesen, a hallgatóknak ez a csoportja már más követelményekkel, elvárásokkal lép színre. Tanulmányai során inkább személyi edzőket keresne saját érdeklődési irányainak megfelelő ismeretbővítéséhez, nagyobb hangsúlyt helyez az ismeretek gyakorlati alkalmazhatóságára és kerüli az időpocsékolást. Ebben a korosztályban már többnyire nem a "szerezzünk egy diplomát, mindegy milyet, majd utána csinálunk valamit..." szemlélet uralkodik. A tudatos életpálya-építés fontos kérdése tehát, hogy a harmincas évekhez érve váltsunk, módosítsunk, és ezáltal gazdagítsuk saját szakmai pályafutásunkat.

Nem tagadhatjuk ugyanakkor azt a tényt sem, hogy ebben az életkorban már sok jelölt életében meghatározóak a családdal, munkahellyel kapcsolatos kötelékek, pénzügyi megfontolások is. Egyedül helyes stratégiát ezért nem is tudunk javasolni a jelölteknek, hiszen mindenkinek saját lehetőségeit figyelembe véve kell kidolgoznia egy tervet, aminek viszont szinte mindig része lesz majd új ismeretek szerzése. Tanulni tehát kell, egy egész életen át.