Ponthatárok 2006: két slágerszak számai

Ami a ponthatárok mögött van - 3. rész

A ponthatárokat elemző cikksorozatunk harmadik részében is két eltérő képzési terület számait vizsgáljuk meg. A pszichológia és a mérnök informatikus szakok a maguk módján idén is slágerszakoknak bizonyultak.

Emelkedtek a ponthatárok, vagy sem? A kérdést nem könnyű eldönteni, hiszen a bolognai folyamat egyik legfontosabb elemeként a több mint négyszáz korábbi szak helyett idén alig több mint száz alapszak jött létre. Ezek néhány esetben teljesen megegyeznek a korábbi, "hagyományos" szakkal, ám a legtöbbször azoktól eltérnek, vagy éppen több régi szak "gyűjtőhelyévé" váltak, ezért az összehasonlítás csalóka lehet. Ezen kívül egyes szakok esetében is előfordulhat, hogy míg egy népszerű intézményben keményebben meg kellett dolgozni a bejutásért, addig máshol a kisebb érdeklődés alacsonyabb ponthatárokat eredményezett. Ennek ellenére megpróbáltuk összevetni a két év adatait. Elemzésünkben igyekeztük elsősorban az államilag támogatott nappali szakos alapképzéseket vizsgálni, hiszen a legtöbben az ilyen képzéseket keresik.

Pszichológia: a jelentkezők között a legnépszerűbb bölcsész szak volt

A pszichológia szakon az idén lényegesen kevesebb jelentkezővel számolhattak, mint egy évvel korábban, ám még így is a legnépszerűbb bölcsész szaknak számított a maga több mint 2100 jelentkezőjével. A ponthatárok szinte mindenhol 130 pont fölé kerültek; a legmagasabbnak az ELTE ANÁ 140 pontja bizonyult, ahol 1639 jelentkező pályázott 120 helyre.

Mérnök informatikus: alacsony pontszámmal is be lehetett kerülni

A sok helyen idén elindított mérnök informatikai képzésen - köszönhetően valószínűleg a nagyobb keretszámoknak - viszonylag alacsonyan maradtak a ponthatárok. Egyedül a kétségkívül legismertebb Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) kellett 125 pont a gólyává váláshoz. Ahol össze lehetett hasonlítani az elmúlt évi pontokat a mostaniakkal, ott általában csökkenést lehetett tapasztalni, ez alól kivétel például Szegedi Egyetem mérnök informatikus szaka, ahol 10 ponttal nőtt a ponthatár. A pontcsökkenéshez alighanem hozzájárult az a kormányzati politika is, mely igyekszik a természettudományos és a mérnöki képzések támogatását előtérbe helyezni. Így ezeken a képzéseken lényegesen magasabbak voltak a keretszámok, melyeket az esetek többségében sikerült még túl is lépni. A BME-n például a meghirdetett 400 helyre végül 435 hallgatót vettek fel. Ha összehasonlítjuk a képzést más slágerszakokkal, kiderül, hogy viszonylag kevés ponttal is mérnöknek tanulhat, aki akar.

Gyorselemzéseink ezzel véget értek, legközelebb a felvételi adtok részletes, szociológiai igényű vizsgálatával folytatjuk.