Kevesen érdeklődnek a felsőfokú szakképzés iránt

Továbbra is viszonylag kevesen jelentkeznek az intézmények által meghirdetett felsőfokú szakképzésekre - derül ki az Educatio Kht. megbízásából készített legfrissebb elemzésből. Ez különösen azért meglepő, mert a munkapiac szereplői rendszeresen hangot adnak annak a véleményüknek, hogy kedvelik az ilyen képzéseket, mert gyakorlati orientáltság jellemzi őket.

A felsőfokú szakképzés viszonylag új, ám rendkívül ígéretes képzési forma, melynek előnyei az alábbiakban foglalhatók össze. Legfontosabb jellemzője, hogy a képzést választóknak már két év után piacképes tudást és szakmát biztosít, a legtöbb esetben állami finanszírozással. Emellett a hallgató nem veszíti el a finanszírozott diplomához való jogot, hisz a felsőfokú szakképzést követően erre továbbra is jogosult. Felsőfokú szakképzést elsősorban gazdasági és műszaki területeken indítanak a felsőoktatási intézmények, de emellett az érdeklődők folytathatnak idegenforgalmi, jogi, egészségügyi, agrár és informatikai tanulmányokat is. A képzés, melyre a bejutás is jóval könnyebb, mint az alapképzéses szakokra, azokhoz hasonlóan hallgatói jogviszonyt biztosít. További előnye, hogy a képzés során megszerzett kreditek a későbbi tanulmányok során többnyire beszámíthatók, ami újabb ösztönzést nyújt a felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatóknak, hogy a későbbiekben alapképzéses formában folytassák tanulmányaikat.

Az adatok is azt bizonyítják, hogy a felsőfokú szakképzés formában tanulók nagy arányban kívánnak két éves tanulmányaik végeztével alapképzéses szakon továbbtanulni: a 2007-es hallgatói véleményfelmérés során megkérdezett műszaki informatikai mérnökasszisztens hallgatók (felsőfokú szakképzés, PE-MIK) közel fele jelezte, hogy a diplomát adó képzésben is szeretné kipróbálni magát. Több felsőoktatási intézmény vizsgálatai tanúsítják, hogy azok a hallgatók, akik felsőfokú szakképzést követően kezdték meg tanulmányaikat, többnyire átlag felett teljesítenek.

Mindezek ellenére a felsőfokú szakképzés továbbra sem túl népszerű a jelentkezők körében, amit az is jól érzékeltet, hogy a legutóbbi felvételi időszakban is több hely maradt betöltetlenül e képzési formában. A képzés viszonylagos népszerűtlenségét ellensúlyozandó, évről-évre bővül az a választék, melyből a felvételiző kiválaszthatja a számára leginkább megfelelő szakterületet.

A felsőfokú szakképzés kereteiben tanulható szakmák száma az elmúlt években közel hatszorosára nőtt. 1999-ben még csak gazdasági és műszaki és idegenforgalmi területről választhattak az érdeklődők, később azonban a kínálat egyre szélesedett, s megjelentek az agrár, egészségügyi, jogi, kommunikációs, sport és szociális jellegű képzések is.

A kínálat bővülése az érdeklődők létszámának növekedésével járt. Ezt jelzi a képzésekre bejutók számának alakulása.

A felsőfokú szakképzésre bejutók 2008-ban sem voltak 8 ezren

A felsőfokú szakképzésre bejutók száma az 1999 és 2008 közötti időszakban jelentősen növekedett, ám a növekedés üteme korántsem tekinthető egyenletesnek, sőt, egy-két évben létszámcsökkenés is megfigyelhető. 1999-ben összesen 1412 fő kezdte meg tanulmányait a 11-féle képzés valamelyikén, 2008-ra a bejutók száma 7871-re emelkedett. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a 2004 és 2006 közötti időszakban a tanulmányaikat megkezdők száma kismértékben csökkent annak ellenére, hogy a választható képzéstípusok számában jelentős bővülés történt ekkor (2004: 33-féle képzés, 2006: 43-féle képzés). A legutóbbi felvételi időszakban kisebb növekedés mutatkozott a felsőfokú szakképzést választók körében, ami a felsőoktatásba bekerülők létszámának általános csökkenését figyelembe véve mindenképpen pozitívan értékelendő, ám az elgondolkodtató, hogy sok hely így is betöltetlenül maradt.

A felsőfokú szakképzés keretében végzett tanulmányok nappali, esti és levelező tagozaton végezhetők. Legnépszerűbb a nappali tagozat, melyre a diákok minden évben változó, de mindig legnagyobb részarányban kerülnek be (75-89 százalék). Esti tagozat csak néhány képzéstípus esetében működik, az ide járók részaránya 1999 és 2008 között nem haladta meg az 1 százalékot. A levelező tagozat létszámát tekintve ennél jóval jelentősebb (a bekerülő hallgatók 11-24 százaléka), de a nappali képzéshez viszonyítva aránya csekély.

A felsőfokú szakképzés keretében tanulmányaikat megkezdők finanszírozása is nagyban megváltozott a vizsgált időszakban.

A költségtérítéses helyekre felvett hallgatók 1999-ben még igen jelentős részt tettek ki, ám e finanszírozási forma jelentősége az évek folyamán egyre csökkent: a 2008-ban felvett hallgatók mindössze 4 százaléka nem élvezheti az állami finanszírozás előnyeit. Az arányok megváltozása e téren viszonylag egyenletesnek mondható, eltekintve a 2002 és 2005 közötti megtorpanástól; ezekben az években a két finanszírozási forma egymáshoz viszonyított aránya nem változott. Szintén a finanszírozás kérdéséhez tartozik, hogy a felsőfokú szakképzést választó hallgatók mentesülnek a fejlesztési hozzájárulás fizetése alól.

A felsőfokú szakképzés keretei közt indított képzések közül népszerűségét tekintve kiemelkedik az idegenforgalmi szakmenedzser, mely 1999-től 2008-ig minden évben a legtöbb hallgatót vonzotta.

Feltűnő, hogy 2000 óta a képzési választék bővülése ellenére sem csökkent jelentősen azok részaránya, akik az idegenforgalmi szakmenedzser képzést választották. A vizsgált időszak legelején, 1999-ben pedig - annak ellenére, hogy a legtöbb szak a műszaki és gazdasági területen indult - a bekerülő hallgatók több mint 40 százaléka (!) döntött e képzés mellett.