Felkészülés a munkaerőpiacra a felsőoktatásban

Nagyon sokat hallani a fiatal pályakezdők nehéz elhelyezkedési lehetőségeiről, arról, hogy a vállalatok tapasztalattal rendelkező munkaerőt keresnek. Az is sokszor hangoztatott tény, hogy a munkahelyi gyakorlaton túl különféle személyes kompetenciákat, készségeket, illetve meghatározott képzettségeket várnak el munkavállalótól.

Ehhez kapcsolódva vetődik fel a kérdés, hogy a felsőoktatásban tanuló hallgatók milyen segítséget kaphatnak a megfelelő munkahely kiválasztásának folyamatában? Hogyan kerülhetnek közelebb egymáshoz a frissen végzett hallgató kompetenciái, képesítései és a munkaerő-piaci elvárások? Milyen szerepet vállalhat ebben a feladatban az információ időben történő átadása, a munkahely-kereséshez adott szakmai segítség, az arra való előzetes felkészítés.

A végzett diplomásoknak és munkanélkülieknek is segítséget nyújtanak ugyan a Munkaügyi Központok, jelentsen ez álláskeresést, akár átképzést, azonban a központokon túl több fórumon, több szervezet is szerepet vállalhat a különbségek leküzdésében.

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK)

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának tevékenysége jelenleg több mint 400 ezer hallgatót érint. A hallgatói önkormányzatok munkája többek között magában foglalja a frissen felvettek beilleszkedésének segítését, a tanulmányok elvégzéséhez szükséges minél jobb feltételek biztosítását, a hallgatók országos szintű érdekképviseletét, a számukra nyújtott tanulmányi és szociális szolgáltatások színvonalának emelését.
Hagyományos feladatai mellett a HÖOK számára egyre fontosabb, hogy támogassa a hallgatók felkészülését a munkaerő-piaci kihívásokra. (www.hook.hu)

A munkaerő-piaci helyzet változásai

A felsőoktatásban az elmúlt tizenöt évben dinamikus hallgatói létszámnövekedés következett be, 2005/2006-ra a felsőoktatásban tanulók létszáma elérte a 424 ezer főt. Sajnos a felsőoktatásból kikerülő fiatalok számának növekedésével egyenesen arányosan változik a regisztrált diplomás pályakezdő munkanélküliek aránya is.
Ma a felsőoktatásban tanuló kis százaléka dolgozik a tanulmányai mellett, amennyiben munkát vállal, akkor inkább diákmunkát végez anyagi érdekek miatt. Ezért a végzést követően nincs munkatapasztalatuk, ami a cégek egyik fő elvárásai között szerepel. Fontos, hogy a hallgatók már egyetemi, főiskolai tanulmányaik mellett belekóstoljanak a munka világába, így később az elhelyezkedés és a munkahelyi környezet már ismertebb lesz számukra.

A foglalkoztatás korcsoportok szerinti megoszlása az elmúlt években eltolódott az idősebb korosztályok irányába. 2005-ben 10%-kal kevesebb volt a 15-24 éves foglalkoztatottak száma, mint egy évvel korábban. Ezzel szemben az 50 év felett munkaviszonyban állóké közel 6%-kal emelkedett.
Prognózisok szerint közép- és hosszú távon egyaránt folytatódik a szolgáltatási szektor térnyerése, valamint a mezőgazdaság és az ipar létszámvesztése. A jövőben a legdinamikusabb létszámfelszívó gazdasági ágak az ingatlanügyletek, gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások, a kereskedelem és az építőipar lesznek. A munkaerő-szükséglet növekvő hányada a tudás-intenzív szektorokban, illetve olyan szervezetekben keletkezik, amelyekre a korszerű technológiák alkalmazása jellemző. A tudás-intenzív területeken a gyorsütemű változások mellett fokozottan jellemző a korszerű technológiák és munkaszervezési elvek alkalmazása, ami által folyamatosan növekednek a munkaerő minőségével, alkalmazkodóképességével, szakmai tudásának és kompetenciáinak folyamatos megújításával kapcsolatos követelmények.

A 15-24 évesek körében igen alacsony az aktivitás, kevés a foglalkoztatott és az álláskereső körükben. 2005-ben e korcsoport 21,8 százaléka volt foglalkoztatott, 5,3 százalékuk munkanélküli, míg 72,9 százalék inaktívnak minősült. Közülük többen, hosszabb ideig tanulnak, egyre inkább kitolódik a munkába állás időpontja. A kilencvenes években megkezdődött oktatási expanzió növelte az oktatásban töltött időt és az oktatásban résztvevők számát, ami az általános képzettségi szint növekedése mellett hozzájárult a munkaerő-piaci feszültségek csökkentéséhez is. Ugyanakkor ez az expanzió nem a gazdaság igényeihez igazodó szerkezetben ment végbe, és ezért ma már az iskolarendszerből kilépő fiatalok elhelyezkedési nehézségei is egyre súlyosabb problémát jelentenek. Jelentős és növekvő tendenciát mutat a középfokú oktatásból való lemorzsolódás is, amely meghatározó szerepet játszik az alacsony iskolai végzettségű népesség újratermelődésében. (www.ksh.hu)

A fiatalok elhelyezkedését - különösen az ország keleti régióinak lemaradó és stagnáló térségeiben - a munkahelyhiány is nehezíti, emellett a munkaadók inkább gyakorlattal rendelkező munkavállalókat keresnek, és nem szívesen vállalják a pályakezdők betanítását. A munkaerő minőségével szemben támasztott megnövekedett követelmények teljesítése a formális, valamint a nem formális tanulás és képzés szabályozási és intézményi feltételeinek a további folyamatos célirányos javítását igényli. A munkaerő minőségével kapcsolatos igények megváltoztak (lásd élvonalbeli multinacionális cégek betelepülése és új technológiák bevezetése). A versenyképesség növekedése terén a megfelelően felkészült, minőségi munkavégzésre és alkalmazkodásra képes munkaerő hiánya a jövőben még nagyobb problémát okozhat. Fontos az önálló tanulásra való képesség és az általános kompetenciák fejlesztése, hogy a végzősök sikeresen helyezkedhessenek el. A képességek mellett hallgatói évek alatti munkavállalás és szakmai gyakorlat nagyban hozzájárulhat a későbbi sikeres elhelyezkedésben. (www.nfu.hu)

A jelenség a képzési szerkezet és a tényleges munkaerő-piaci kereslet közötti eltérésekre hívja fel a figyelmet. A felsőoktatási képzési szerkezet nem a munkaerő-piaci elvárásoknak megfelelően alakul, mert az államilag támogatott szakok keretszámának meghatározása alapvetően nem a munkaerő-piaci elvárásokra épül. Továbbá hiányzik a rendszerből az érdemi pályaorientációs tanácsadás, így a felsőoktatási intézmények szakmai és anyagi érdekeltsége nem egyértelműen a munkaerőpiac által igényelt szakemberek kibocsátása felé irányul.

Az oktatás és humánerő fontosságára pedig, már Theodore Schultz is felhívta a figyelmet alapművében (SCHULTZ [1983]). "Ha azt vizsgáljuk, hogy az Egyesült Államokban a nagy válságot követő három évtized alatt hogyan növekedett a nemzeti termék, akkor azt találjuk, hogy e növekedés nagyobb, mint amennyit az magyarázna, hogy növelik a termelés három tényezőjének - a földnek, az anyagi tőkejavaknak és a munkaidőnek - e célra fordított mennyiségét. Ezt a többletet pedig éppen az magyarázza, hogy negyedik tényezőként emberi tőkéből is egyre többet fordítanak a nemzeti termék előállítására."
Ezen gondolatok tükrében elmondható az oktatás és felsőoktatás minőségi, elengedhetetlen szerepe és a fiatal hallgatók szakmai gyakorlata.