felvi.hu


Diplomás pályakezdők és egyetemi, főiskolai karok vállalati szemszögből

2007.11.23

Ezer magyarországi cég körében végzett kérdőíves felmérést az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet, melyben a diplomás pályakezdők foglalkoztatásának jelenlegi és a közeljövőben várható helyzetét vizsgálták. Általános aggodalom, hogy a felsőoktatási expanzió hosszú távon leértékeli a diplomát, a diplomás pályakezdők számának növekedése elhelyezkedési esélyeik romlását hozza magával.

Az elemzők részben korábbi kutatások (Galasi Péter, Kertesi Gábor, Köllő János, Varga Júlia és mások) eredményeit, megállapításait felhasználva ebben az egyszerű formában nem tartják megalapozottnak a félelmeket, de a tanulságok szerint a munkaerőpiac és a felsőoktatás strukturális átalakulásának némely, az elhelyezkedést rövidebb vagy hosszabb távon megnehezítő hatásával mindenképpen számolni kell majd.

A megkérdezett cégek többnyire pozitív kilátásokat fogalmaztak meg, a jövő évre a foglalkoztatottak (és ezen belül a diplomás foglalkoztatottak) számának emelkedését várták. A foglalkoztatás emelkedése nagyban függ a cégek beruházási, kapacitásbővítési lehetőségeitől. Elsődlegesen mégis a kis, vagy közepes vállalkozások esetében lehet a foglalkoztatási létszám bővülésével számolni, a nagy cégek esetében negatívumként értékelhető, hogy a beruházás elmaradása esetén aligha kerül sor diplomás alkalmazottak felvételére, sőt, a kapacitásbővítés hiánya diplomás elbocsátásokat is maga után vonhat. Hasonló a várakozás mérettől függetlenül a rossz üzleti helyzetben lévő cégeknél is.

A vizsgálat során 20 összevont foglalkoztatási területen vizsgálták a diplomások iránti kereslet kérdéseit. Az adatokból egyértelműen kirajzolódik, hogy a megkérdezett cégek körében a legnagyobb kereslet a műszaki pályák, ezen belül a gépész-, villamos-, vegyész-, környezetmérnökök iránt jelentkezik. Kevésbé egyértelmű az építő- és építészmérnökök, illetve a programtervező informatikusok iránti kereslet, ezeken a területeken az egyes cégek beruházási lehetőségei, illetve az építőipar esetében a szektor általános üzleti helyzete döntő mértékben befolyásolja a foglalkoztatás volumenét.

A gazdasági szakterületen belül a GVI elemzői a közelebbről nem meghatározható végzettséget igénylő üzletkötő és ügyfélkapcsolati menedzserek, továbbá a piackutatók, gazdaságelemző szakemberek, reklám- és marketing szakemberek körében számolnak várható létszámbővüléssel, míg a könyvelő, kontroller, ügyvitelszervezési, pénzügy-számviteli alkalmazottak esetében általánosságban visszafogottnak ígérkezik a kereslet, akárcsak általánosságban a jogi végzettségnél. A kérdőíves felvétel kontrolljaként használt HR-szolgáltató és -tanácsadó cégek körében végzett szakértői megkérdezés eredményei annyiban finomíthatják a képet, hogy eszerint egyes területeken - pénzügy-számvitel, kontrolling, informatikus - vélhetően a képzettség szintje kerül a legfontosabb kiválasztási szempontok közé. Nem egyszerűen a kereslet általános csökkenése várható, hanem az éleződő versenyhelyzet miatt a cégek egyre inkább a jól képzett, alapos szakmai ismeretekkel és egyéb jártasságokkal rendelkező szakembereket fogják preferálni a kiválasztási eljárás során.

A növekvő kereslet a mérnöki szakterületen egyben állásbetöltési nehézségeket is teremt. Gépészmérnökök, villamosmérnökök, termelésirányító munkakört betöltő mérnökök esetében a cégek komoly munkaerőhiánnyal küzdenek. Ellentmondásosnak tűnhet a mérsékelt kereslet mellett a pénzügy-számviteli területen mért munkaerőhiány - a választ a szakértői megkérdezés során kialakult kép adhatja meg; kevés a megfelelő képzettségű, gyakorlattal rendelkező munkaerő. A legfőbb problémát a jelentkezők alacsony száma (elsősorban műszaki területen), a nem megfelelő szaktudás, a szakmai gyakorlat, illetve az egyre általánosabban megkövetelt idegennyelv-ismeret hiánya okozza. Utóbbi különösen a gépészmérnökök, villamosmérnökök, termelésirányítók és gyártástechnológiai mérnökök, minőségbiztosítók, kisebb mértékben a pénzügyi-számviteli alkalmazottak és az informatikusok körében általános. Egyes területeken (mérnöki, informatikai, kereskedelmi állások) a cégek a jelentkezők túlzott bérigényeit is jellemző problémaként értékelték.

A diplomás pályakezdő bérek a felmérés szerint havi bruttó 106 és 181 ezer forint között mozognak, átlagosan kétéves munkaviszony után bruttó 140 és 221 ezer forint közé emelkednek. Erős regionális különbségek figyelhetők meg: az alacsony foglalkoztatási arányt felmutató térségekben, elsősorban a Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön a diplomás kereseti lehetőségek rosszabbak az átlagosnál, míg Budapesten és a középső országterületen, illetve a Közép-Dunántúlon átlag felettiek. Legjobb kezdő kereseti lehetőségeket a villamos-, gépész- és vegyészmérnöki, valamint az informatikusi pálya biztosít, a pályafutás során a legjobb béremelkedési kilátások a jogász, ügyvitelszervező, gazdasági elemző, piackutató, logisztikus és kereskedelmi szakmákat jellemzik. Alacsony kezdőbérrel kell számolniuk ugyanakkor a turizmus és vendéglátás, valamint az építőipar területén elhelyezkedőknek, bár az elemzők megállapítása szerint ezeken a területeken a kiterjedt szürkegazdaság miatt a jövedelmek vélhetően jelentősen felülmúlják a hivatalosan megjelenő, illetve a válaszok alapján mérhető béradatokat.

Bár a munkáltatók egyre inkább a tényleges szakmai felkészültséget, mobilizálható ismereteket kérik számon a felvételre jelentkezőktől, nem elhanyagolható a képzési intézményekről a köztudatban, a munkáltatókban élő kép, a diplomát kibocsátó intézmény presztízse. Ez, ha nem is egyértelműen közvetlen módon, de közvetetten komoly hatással lehet a jelentkező lehetőségeire. A kutatók arra vonatkozóan tették fel a kérdést, hogy mely intézményekben végzett diplomást hívnák be állásinterjúra az első három között a megkérdezettek. Műszaki területen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, gazdasági területen a Budapesti Corvinus Egyetem és a Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Kar dominanciája figyelhető meg, egyes szakterületeken azonban speciális képzést végző intézmények (Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar, Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Kar, Budapesti Gazdasági Főiskola, Általános Vállalkozási Főiskola, BMF Bánki Donát Gépészmérnöki és Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar, DE Műszaki Főiskolai Kar, Kecskeméti Főiskola-GAMFK) is kedvező értékeléseket kaptak.

Az egyetemi, főiskolai karok általános presztízsére, jó hírnevére vonatkozó kérdések alapján ugyancsak a nagy egyetemek vezető szerepe rajzolódik ki; gazdasági területen a BCE, műszaki területen a BME, jogi, természettudományi és bölcsészettudományi képzésben az ELTE, orvosképzésben a Semmelweis Egyetem, míg agrár szakterületen a DE Mezőgazdaságtudományi Kar és a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar kiemelkedik az intézmények közül a presztízsrangsorokban.

(Diplomás pályakezdők és egyetemi, főiskolai karok vállalati szemszögből - 2007. 1000 magyarországi cég körében végzett felmérés eredményei. MKIK GVI Kutatási Füzetek, 2007/1.)