Felsőoktatási Műhely

Az alapítás háttere

A hazai felsőoktatás dinamikus átalakuláson megy keresztül napjainkban, így különösen fontos, hogy a változásokról és azok hatásairól pontos információkon, empirikus vagy statisztikai adatokon alapuló ismeretekkel rendelkezzünk. Mindezzel párhuzamosan megnőtt az információs igény a felsőoktatás iránt minden érintett szereplő részéről: a leendő hallgatók egyre többet akarnak tudni az átalakuló képzési kínálatról, az intézmények jövője szempontjából kulcskérdés a stratégiai tervezés, ehhez pedig megbízható elemzésekre van szükségük. A felsőoktatással kapcsolatot kereső munkaerőpiac szintén áttekinthető és naprakész információkat igényel a hazai felsőoktatásról.

A szerkesztők célja

Mindezen információs igényeket felismerve indította útjára 2007-ben a Felsőoktatási MŰHELY című negyedévente megjelenő szakmai folyóiratot az Oktatási Hivatal jogelődje, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.- Országos Felsőoktatási Információs Központ. A periodika rövid, összefoglaló elemzésekkel, adatokkal tárja az olvasó elé a hazai felsőoktatás legfontosabb kérdéseit. A szerkesztőség magja az intézményhez kötődő felsőoktatási kutatócsoport (Műhely), melynek közel 10 éves elemzői tevékenysége alapozta meg a folyóirat elindulását. A Műhely országos adatgyűjtéseivel, szociológiai kutatásaival (felsőoktatási hallgatók és oktatók vélemény-felmérése, diplomások pályakövetése, középiskolások továbbtanulási motivációinak vizsgálata, a felsőoktatási jelentkezők és felvételizők adatbázisának elemzése) hozzájárul az Educatio fejlesztési és tájékoztatási tevékenységének szakmai hátteréhez.

A Felsőoktatási MŰHELY folyóirat kiemelt célja a kutatói munka eredményeinek, a vizsgálatokban rejlő információknak közérdekű hasznosítása, - nagy teret kapnak a kiadványban az empirikus adatok, számok rangsorok és statisztikák -, miáltal a szerkesztők szándéka szerint megalapozottabbá válhatnak az ágazati, az intézményi vagy a felsőoktatási jelentkezők döntései. A folyóirat szerkesztőbizottságában egyformán helyet kapnak felsőoktatási intézményvezetők, ágazati szakértők a munkaerő-piaci szereplők, árnyalva ezzel a kutatói nézőpontot a tartalom összeállítása során.

Rovatok

• Interjú - az adott számhoz tematikailag kapcsolódó szakértői beszélgetés, vélemény.
• Fókuszban - számonként változó téma feldolgozása, tanulmány(ok)kal, kommentárokkal, adatokkal kiegészítve, egybeszerkesztve.
• Műhely - írások a Műhely kutatóinak kiemelt kutatási témáiból saját, felkért, külföldi szakirodalomból válogatott szerzők alapján.
• Vendégoldal - kutatóműhelyek, „külső" szerzők bemutatkozása.
• Szemle - szakmai könyvajánló.

A felvi.hu portálon már működő Felsőoktatási Műhely aloldal a kiadvány online mellékleteként működik, lehetőséget biztosítva hosszabb anyagok, háttérelemzések közreadására is.

Életút

A folyóirat 2007 és 2014 között, 29 számmal jelent meg.

Kézirat-leadási útmutató és korrektúrázási szempontok

A leadandó kézirat formátuma, adathordozók

• A szerkesztőség elektronikus formában kéri az elkészült kéziratot. A szöveg Microsoft Word vagy OpenOffice szövegszerkesztővel készüljön, a lemezen (vagy küldeményben) DOC vagy RTF formátumban szerepeljen. 12 pontos Times New Roman betűtípus és másfeles sortávolság használatát kérjük.
• A fájlokat CD-n és e-mailen egyaránt fogadni tudjuk, a kompakt lemez biztosítja jobban a szöveg sértetlenségét.

Címrendszer

• A tanulmány, illetve egy-egy fejezet a főcímen és az esetleges alcímen kívül lehetőség szerint legfeljebb két további címfokozatot tartalmazzon.
• A belső címek lehetőség szerint legyenek tömörek. A címfokozatokat a nyomtatásban elsősorban tipográfiai eszközökkel igyekszünk érzékeltetni. Ugyanakkor a fokozatok pontos meghatározásának érdekében kérjük a kéziratban a címeket hierarchikus decimális rendszerben (1, 1.1, 1.2, ...) megjelölni.

Bekezdések

• Kérjük, a kéziratban egyértelműen jelölje (behúzással) egy-egy bekezdés határait. A bekezdések között csak akkor legyen üres sor, ha az a végleges szövegben is szükséges.

Kiemelés

• A hangsúlyos szövegrészeket kurziválással (ne kövér szedéssel) emelje ki!
• Minden esetben kurziváljuk
  o a főszövegben szereplő ábra-, kép- és táblázathivatkozásokat sorszámmal együtt, de toldalék nélkül (pl. 1. ábra, a 6. táblázatban);
  o a főszövegben és a bibliográfiában a megjelent könyvek, kötetek, a folyóiratok címét.
• Az idegen szakkifejezéseket, idegen nyelvű idézeteket rendszerint szintén kurziváljuk.

Felsorolás

• A felsorolt tételek azonosítására betűk, számok és grafikus jelek egyaránt használhatók. Amennyiben a struktúra két fokozatnál mélyebb, az utóbbi lehetőséget nem javasoljuk. Bonyolultabb számozási rendszer (pl. 1.1.2.5., ...) helyett szerencsésebb az eltérő jelölések hierarchiáját kialakítani; a megszokott sorrend (kívülről befelé): római számok → arab számok → nagybetűk → kisbetűk → görög betűk.
• A betűket minden esetben záró kerek zárójel, a számokat pont követi.
• A tagolást praktikus eltérő mértékű behúzásokkal is érzékeltetni.
• Ha a felsorolás nem illeszkedik mondatba, akkor a tételek végére ne tegyen írásjelet; ha viszont egy mondat keretében szerepel, akkor az írásjeleket ki kell tenni (többnyire pontosvesszőt vagy vesszőt).

Idézetek

• Általános esetben a következő idézőjelek használhatók: a nyomdai, fentről lefelé, az óramutató járásával megegyezően irányított macskaköröm („") és a lúdláb (»«). Utóbbi belső idézetek jelölésére szolgál.
• Mivel az idézetek esetében (miként pl. a könyvcímekben is) a szöveghűség kritériuma fontosságban megelőzi a magyar helyesírás és nyelvhelyesség követelményeit, ezért arra kérjük, fokozottan ügyeljen az eredeti szöveggel való teljes megegyezésre!
• Az esetleges kiegészítő szövegrészt szögletes zárójelben kell az idézetbe illeszteni.

Utalások

• Az utalások (lásd, vesd össze ...) esetében az oldalszám után az „o." kiírandó. A „lásd" rövidítése: „l."; a „vesd össze" rövidítése: „vö.".
• A (például oldalszámok között) „-tól, -ig" értelemben szereplő kötőjel hosszú (nagykötőjel): (l. 34-52.).

Jegyzetek, hivatkozások

• Kérem, lehetőség szerint ne használjon szövegközi részletes vagy sorszámozott bibliográfiai jegyzeteket!
• Művekre, szövegekre (illetve részleteikre) szövegközi kerek zárójelben, a szerző(k) vezetéknevének és a publikáció bibliográfiai azonosítására alkalmas évszámának vagy évszámból képzett egyedi jelölésének a megadásával hivatkozzon, pl. (Freeman, 1975), (Gray-McCormic, 1996a)! Az évszám után nincs pont.
  o Ebben az esetben az oldalszám után nem kell kitenni az „o." jelölést, csak a pontot: (Fine-Ulrich, 1988. 13.), (Tymchuk, 1981b. 12-74.).
  o Amennyiben adott szerző(k) több művére együtt hivatkozunk (több szerző esetén nevük egyező sorrendjében), az azonosítók közé vesszőt teszünk: (Galambos, 1992, 1994a, 1994b). Ha azonban valamelyik mű esetében oldalszámot is megadunk, az érthetőség kedvéért a vesszők helyett pontosvesszőket szerepeltetünk: (Hull, 1981. 564-566.; 1999), (Ricoeur, 1995; 2001. 23.).
  o Ha több szerző különböző műveire együtt hivatkozunk (vagy a szerzők neve eltérő sorrendben szerepel), pontosvesszővel választjuk el őket: (Scheier-Carver, 1983; Carver-Scheier, 1998), (Russell, 1968, 1976; Schank-Abelson, 1977).
  o Ha többszerzős műre hivatkozunk, két szerzőig kiírjuk a vezetékneveket, és nagykötőjellel választjuk el őket. Három vagy annál több szerző esetén csak az elsőt nevesítjük, és az „et al." formulát csatoljuk hozzá.
  o Amennyiben a főszövegben a hivatkozás részeként szerepel a szerzők mindegyikének legalább a vezetékneve (vagy az elsőé és az "és munkatársai" kifejezés), akkor elegendő a zárójelben csak az évszám-azonosítót szerepeltetni. [Pl. Katz és Frost (1992) álláspontja szerint ...] Ilyenkor az esetleges oldal- vagy kapcsolódó publikációs hivatkozást a mondat vagy tartalmi egység végére kell tolni.
• A többször szereplő művekre és szerzőkre vonatkozóan magyar utalásokat, rövidítéseket használjon: uő, uo., i. m., o., l., vö. stb.!
• A fejezet vagy szöveg végi jegyzetelés helyett válassza a lapalji jegyzetelési formát!

Bibliográfia

• A bibliográfia legyen évszámkiemelő. A mű kiadási évszámából, esetleg évszámaiból, fordítási évéből stb. kialakított, a hivatkozásokban szereplő egyedi azonosító a címet megelőzve, attól kettősponttal elválasztva, zárójelben szerepeljen! [Hesse, H. (1943/2000): Az üveggyöngyjáték.]

• Az irodalomjegyzéknek a következő - megszokott - formai és strukturális követelményeknek kell megfelelnie:
  o A szerzők, szerkesztők stb. (továbbiakban: alkotók) vezetékneve előzze meg a keresztnevüket, szükség esetén (tipikusan magyar és külföldi alkotók idegen nyelvű műveinél) vesszővel elválasztva! Ez vonatkozzon a cikk, tanulmány stb. lelőhelyéül szolgáló könyv, kötet alkotóira is!
  o A keresztneveket kezdőbetűikkel rövidítjük. (Badiani, A., Browman, K. E., Robinson, T. E.)
  o A zárójeles hivatkozással ellentétben a mű valamennyi alkotójának a neve szerepeljen felsorolva! Az „et al." rövidítés nem alkalmazható.
  o A könyvek, tanulmányok első szerzőjük (stb.) vezetékneve szerint kerülnek sorrendbe. Az első szerző egyezése esetén a kevesebb szerzővel rendelkező művek megelőzik a több szerzővel rendelkezőket. Pl.:
  Golden, G. K.
  Golden, G. K., Kevin, S.
  Golden, G. K., Anthony, E. J., Kevin, S.
  o Azonos alkotó(k) különböző művei kronologikus sorrendben állnak. (Természetesen az alkotók azonos sorrendjét is feltételezve.) Amennyiben az évszám is megegyezik, a címek ábécérendje dönt, az azonosítóban pedig az évszám egy szóköz nélkül kapcsolt kis latin betűvel egészül ki. (1967a, 1967b stb.)
  o A bibliográfiában - a folyószöveg hivatkozásaihoz hasonlóan, de az utalásoktól és a lábjegyzet hivatkozásaitól eltérően - az oldalszámok utáni „o." rövidítés elmarad.

Példák:

Kohut, H. (1977): The Restoration of the Self. International Universities Press, New York.
Roman, M., Stastny, P. (1987): An Inquiry into Art and Madness: The Career of Jochen Seidel. Annual of Psychoanalysis, 15. 269-291.
Nemiah, J. C. (1980): Dissociative Disorders. In: Kaplan, H. I. (ed.): Comprehensive Textbook of Psychiatry. William and Wilkins, Baltimore. 1544-1561.
Takács E. (1984d): Anyanyelvünk érdemjegyei. 1-2. Köznevelés, 40, 35. 15.; 40, 36. 15.
Takács E. (1978): A korszerűség és a hatékonyság értelmezése az új tantervek bevezetésekor. In: Pedagógiai kultúránk fejlesztésének módjai. Vezetői füzetek, 5. PTK, Budapest. 30.
Westenberg, P. M., Block, J. (1993): Ego Development and Individual Differences in Personality. Journal of Personality and Social Psychology, 65, 4. 792-800.
Nardi, K., Martindale, C. (1981): Creativity and Preference for Tones Varying in Dissonance and Intensity. Paper presented at Eastern Psychological Association Meeting, New York.

 

Ábrák, illusztrációk

• Nem minősül képnek, illusztrációnak a Word-dokumentumba ágyazott táblázat.
• A képeket, illusztrációkat, ábrákat, grafikonokat Word-be ágyazott kép vagy objektum helyett önálló fájlban (pl. excel forrásfájl), feliratozva kérjük leadni. A kéziratban az illusztrációk, ábrák helyét félreérthetetlenül jelölni kell. Ábrákra (akárcsak a táblázatokra) a folyószövegben hivatkozni kell.
• Megfelelő képformátumok: TIF, EPS, tömörítés nélküli JPG.
• Elfogadott minimális felbontás: 300 dpi.
• Fekete-fehér kiadvány esetében szürkeárnyalatos, színes kiadvány esetében CMYK-színbontott illusztrációkat kérünk leadni.
• A vonalas ábráknál a vonalvastagság legkisebb mérete 0,3 pontnál kisebb nem lehet, 0,5 pontos vonalvastagság használatát javasoljuk. A maximális vastagságot az ábra adja meg.
• A különböző típusú vonalakat csak abban az esetben érdemes vastagság alapján kategorizálni, ha a különbség rendkívül szembeötlő (pl. 0,5 és 3 pontos között van különbség nyomásban, de 0,5 és 1 pontos között nincs). A vonalakat inkább szaggatással, duplikálással javasoljuk megkülönböztetni.
• Az ábrák maximális méretére nézve a könyv szedéstükre a mérvadó. Tankönyveink esetében ez kb. 130 x 200 mm. Kivételt képez, ha a könyv lapjain előfordul kifutó kép vagy ábra, ilyenkor a vágott méret (160 x 235 mm vagy jegyzetnél 165 x 243 mm) + 5 mm kifutó a kifutó részeken (ez a rész le lesz vágva, értelmet befolyásoló ábrarész ide nem kerülhet) lesz a képméret.