2014/II. szám - A rendszerváltó magyar felsőoktatás

A lapszám fellapozható online is az issuu-n »

Emberöltőnyi idő telt el a rendszerváltás óta a magyar felsőoktatásban is. Egyetemvezetők, aktív egyetemi polgárok, felsőoktatás-politikusok teljes generációja indult akkor útnak az átalakítás terveivel. Az egymással vitatkozó felek közös nevezője ma látszik igazán, hangosabb akkor is a vita volt. Bár a prímet az intézmények által kezdeményezett átalakulások vitték, a szabályozási keretek is hamarosan döntően megváltoztak, többek között a felvettek radikálisan megnövő létszámával, az intézmények integrációjával, de a doktori képzés beindításával, a képzési programok akkreditációjával is. A társadalom alapvető igényeivel együtt mozdult a magyar felsőoktatás, amikor szélesre tárta a kapukat a jelentkezők előtt, a tanszabadság intézményesítésével nem csak a hallgatói szabadságot, a képzések rugalmasságát is növelte. Pokorni Zoltán az átalakulások tanújaként és cselekvő résztvevőjeként a rendszerváltó felsőoktatáspolitika stratégiai elemzésével segít a változtatásokat sorba rendezni, a régi és talán máig tartó vitákat felidézni a bevezető interjúban.

A jelen számunk személyes hangvételű, de elemző írásokkal rajzolja meg az eltelt évtizedek kontúrjait. A műfaj rendhagyó a FEMŰ lapjain, de ötvözi a kerekasztalbeszélgetéseink és az elemzéseink attitűdjét. A kezdeményezés szerkesztő bizottságunk jeles tagjától, Bazsa Györgytől származik, aki tanulmányában a felsőoktatási autonómia eszméjének megvalósulását vizsgálja, mérlegre teszi a felsőoktatás minőségét érintő alapvető hatásokat is, miközben leltárt készít a körülmények és a felsőoktatás változásaiból. Hunyady György a bölcsészreform néhány kulcsszereplőjének teljesítményét felidézve mutat példát a felsőoktatás mai szereplőinek a koncepciózus kezdeményezésre. Azután a tanárképzés reformjának későbbi példáján keresztül ezek korlátairól, a kezdeményezések talán szükségszerű ellenhatásairól ad látleletet. Barakonyi Károly a nemzetközi változásokhoz, a magyar felsőoktatás előtt álló kihívásokhoz méri az itthon megfogalmazott célokat és az elért eredményeket egyaránt. Nem elégedett a sokszor vargabetűket író átalakulással, elsősorban a stratégiai szemléletet kéri számon. Veres Pál a felsőoktatás irányítása felől vizsgálja az elmúlt negyedszázadot, hungarikumként mutatja be, hogy Magyarországon a nemzetközi változásokat megelőzve, azokkal párhuzamosan hogyan alakult át a képzési szerkezet, a finanszírozás, a gazdaság és a felsőoktatás kapcsolata. Fábri György a rendszerváltó hallgatói mozgalmak céljait, programját idézi fel, ami példát is jelent arra, hogyan kapcsolódhatnak be maguk a hallgatók a felsőoktatás alakításába.

Elemző tanulmánnyal is készültünk a visszaemlékezések mellett. Kiss László immár a számok nyelvén mutatja be a bolognai folyamat kulcspontjaként az alapképzésből a mesterképzésbe való átmenetet, és ehhez kapcsolva a főiskolák és egyetemek átalakuló viszonyát. Kováts Gergely pedig izgalmas perspektívából, a karok felől vizsgálja az intézményi átalakulást.

A tanulmányok az 2014-es évben készültek, amely választások éve volt, még a készülőben lévő felsőoktatási stratégia előtt, reményeink szerint fontos szempontokat fogalmaznak meg annak mérlegeléséhez, a tervek közös alakításához.

Kiss Paszkál
főszerkesztő

Tartalom

A lapszám fellapozható online is az issuu-n »

Az egyes tanulmányok a linkekre kattintva pdf formátumban letölthetők.

Interjú

Interjú Pokorni Zoltán oktatáspolitikussal, az első Orbán-kormány oktatási miniszterével
Készítette: Kiss Paszkál

Fókusz

Egy emberöltő sikerei és gondjai a magyar felsőoktatásban
Bazsa György

A magyar felsőoktatás 25 évéről – személyes történet, az egyéni szerepvállalás példáival átszőve
Hunyady György

Felsőoktatásunk 25 éve (eredmények – kudarcok)
Barakonyi Károly

Sikerek, félsikerek és kudarcok a magyar felsőoktatásban a rendszerváltás óta – ahogyan egy köztisztviselő megélte
Dr. Veres Pál

Semmit rólunk, semmit nélkülünk – A rendszerváltoztató hallgatói mozgalomtól a HÖKös fixációkig
Fábri György

A magyarországi Bologna-folyamat és a felsőoktatási intézmények képzési struktúrája – Egyetemek és főiskolák a Bologna-rendszerben
Kiss László

A karok számának változása a magyar felsőoktatásban
Kováts Gergely

Foreword

A human span has passed since the democratic changes in Hungarian higher education. University leaders, active HE citizens, politicians specialized to the field have departed then with various plans of transformation at hand. Common denominators of opposing parties are better recognized now for debates were louder then as they always are. Although initiatives came from HE institutions fundamental changes occurred in regulations including the radically enlarged number of admission to HE, the integration of institutions, the introduction of PhD degrees, and the accreditation of all study programs. Hungarian higher education has moved along with the social demands with opening its gates wide to applicants. By introducing the means to ensure the freedom in HE studies, it did not only mean more choices for students but greatly increased the flexibility of study programs. Pokorni Zoltán not only witnessed but actively shaped these changes as Minister for Education and leading politician of the field. In our interview he gives a thorough analysis of political strategy behind the scenes and helps readers to establish order in changes and refresh their views in still debated issues.

The style of the focus articles may be special in this present issue but they are based both on the attitude of the roundtable discussions and our major contributions in the format of a scientific paper. The idea of this issue was first formulated by a distinguished member of our editoral board, György Bazsa. In his paper he examines the realization of HE autonomy, ponders the different influences shaping quality HE institutions while making an inventory of the major changes in HE and its social-political contexts. György Hunyady recalls the achievements of a handful significant individuals in the structural reform of art faculties. This provides us good examples of conceptually elaborated systemic reforms. Then in a more recent example of the teachers training reform he manages to show us their constraints and the perhaps unavoidable backlashes following any changes. Károly Barakonyi compares the expressed goals and achieved results to the changing international context and the challenges that the Hungarian Higher Education have faced. He is not satisfied with the transformation that often is stopped and deflected, he primarily misses strategic planning behind the changes. Pál Veres reports on the past decades of Hungarian HE from a regulative perspective, shows how educational structure, financing, relationship to market has changed preceding or going parallel with international changes. György Fábri recalls the role of past student movements and organizations that may be used as an example for students to get involved in initiating changes in HE.

Two papers analyse the changes of these decades by quantitative indicators. László Kiss shows how the transition from bachelor and masters levels have been influenced by Bologna goals and practices, focusing on the differences in the position of colleges and universities. Gergely Kováts shows another exciting perspective to institutional changes, that of faculties.

These papers were written throughout 2014 that has been a year for national and local elections, and a time for setting up a new government strategy for HE. It is our hope that these contributions will be useful in formulating new plans in the sector.

Paszkál Kiss
editor-in-chief