2014/II. szám - A rendszerváltó magyar felsőoktatás

1 2

2015.03.27

A lapszám fellapozható online is az issuu-n »

Emberöltőnyi idő telt el a rendszerváltás óta a magyar felsőoktatásban is. Egyetemvezetők, aktív egyetemi polgárok, felsőoktatás-politikusok teljes generációja indult akkor útnak az átalakítás terveivel. Az egymással vitatkozó felek közös nevezője ma látszik igazán, hangosabb akkor is a vita volt. Bár a prímet az intézmények által kezdeményezett átalakulások vitték, a szabályozási keretek is hamarosan döntően megváltoztak, többek között a felvettek radikálisan megnövő létszámával, az intézmények integrációjával, de a doktori képzés beindításával, a képzési programok akkreditációjával is. A társadalom alapvető igényeivel együtt mozdult a magyar felsőoktatás, amikor szélesre tárta a kapukat a jelentkezők előtt, a tanszabadság intézményesítésével nem csak a hallgatói szabadságot, a képzések rugalmasságát is növelte. Pokorni Zoltán az átalakulások tanújaként és cselekvő résztvevőjeként a rendszerváltó felsőoktatáspolitika stratégiai elemzésével segít a változtatásokat sorba rendezni, a régi és talán máig tartó vitákat felidézni a bevezető interjúban.

A jelen számunk személyes hangvételű, de elemző írásokkal rajzolja meg az eltelt évtizedek kontúrjait. A műfaj rendhagyó a FEMŰ lapjain, de ötvözi a kerekasztalbeszélgetéseink és az elemzéseink attitűdjét. A kezdeményezés szerkesztő bizottságunk jeles tagjától, Bazsa Györgytől származik, aki tanulmányában a felsőoktatási autonómia eszméjének megvalósulását vizsgálja, mérlegre teszi a felsőoktatás minőségét érintő alapvető hatásokat is, miközben leltárt készít a körülmények és a felsőoktatás változásaiból. Hunyady György a bölcsészreform néhány kulcsszereplőjének teljesítményét felidézve mutat példát a felsőoktatás mai szereplőinek a koncepciózus kezdeményezésre. Azután a tanárképzés reformjának későbbi példáján keresztül ezek korlátairól, a kezdeményezések talán szükségszerű ellenhatásairól ad látleletet. Barakonyi Károly a nemzetközi változásokhoz, a magyar felsőoktatás előtt álló kihívásokhoz méri az itthon megfogalmazott célokat és az elért eredményeket egyaránt. Nem elégedett a sokszor vargabetűket író átalakulással, elsősorban a stratégiai szemléletet kéri számon. Veres Pál a felsőoktatás irányítása felől vizsgálja az elmúlt negyedszázadot, hungarikumként mutatja be, hogy Magyarországon a nemzetközi változásokat megelőzve, azokkal párhuzamosan hogyan alakult át a képzési szerkezet, a finanszírozás, a gazdaság és a felsőoktatás kapcsolata. Fábri György a rendszerváltó hallgatói mozgalmak céljait, programját idézi fel, ami példát is jelent arra, hogyan kapcsolódhatnak be maguk a hallgatók a felsőoktatás alakításába.

Elemző tanulmánnyal is készültünk a visszaemlékezések mellett. Kiss László immár a számok nyelvén mutatja be a bolognai folyamat kulcspontjaként az alapképzésből a mesterképzésbe való átmenetet, és ehhez kapcsolva a főiskolák és egyetemek átalakuló viszonyát. Kováts Gergely pedig izgalmas perspektívából, a karok felől vizsgálja az intézményi átalakulást.

A tanulmányok az 2014-es évben készültek, amely választások éve volt, még a készülőben lévő felsőoktatási stratégia előtt, reményeink szerint fontos szempontokat fogalmaznak meg annak mérlegeléséhez, a tervek közös alakításához.

Kiss Paszkál
főszerkesztő