felvi.hu


2013/I. szám - Oktatói karrier - intézményi stratégia

2013.07.26

Előszó

Ha fel kellene becsülnünk egy felsőoktatási intézmény értékét, elsőként talán a patinás, szép kialakítású épületek jutnának eszünkbe, azután a modern műszerek, speciális laboratóriumok és minden bizonnyal az oktatási infrastruktúra is fontos tétele lenne a leltárnak. Legtöbbször mégsem ezek alapján vizsgálják, hogy egy felsőoktatási intézmény mennyit ér. A különböző pályázatokon vagy akár az egyetemi rangsorok szempontjai szerint is valami teljesen másról, a humán tőkéről kell számot adniuk, amely tudományos eredményekben, a képzés minőségében kamatozik. A jó egyetemi menedzsment ezt a szellemi teljesítményt fordítja át azután anyagi eredményekre, melyek materiális értelemben is gazdagítják az intézményt, szervezeti egységét, egyes munkavállalóit.

Mit tehetnénk, ha jó gazdaként éppen ezt szeretnénk felmérni? A kutatói eredményességnek széles körben elfogadott mutatói vannak, de hogyan becsülhetjük fel az oktatói, szervezeti teljesítményt? Az értékelés nyomán van-e lehetőség és motiváció a felsőoktatásban stratégiai szempontok mentén tervezett humánerőforrás-menedzsmentre? E kérdésekre keres több oldalról választ Fókusz rovatunk, melyet Bakacsi Gyulával, a szervezeti magatartás jeles kutatójával készült interjúnk vezet be. Kerekasztal-beszélgetésünkön a legkülönbözőbb intézmények teljesítményértékelési, karriertervezési gyakorlata, problémái együtt sokszínű képet adnak ki. Bennük közös gondolati csomópontnak tűnik fel többek között az oktatói minőség mérésének nehézsége, az elvárások érvényesítésének eszköztelensége, a személyzeti kérdésekben meghozott döntések legkedvezőbb szintjének (kari-tanszéki) keresése is.

A Fókusz rovat tanulmányai mindezek fényében alapvető, sokszor felvetett kérdéseket járnak alaposabban is körül. Az európai felsőoktatás-kutatás meghatározó szereplőjeként Ulrich Teichler az oktatás és a kutatás dilemmáját vagy még inkább egymást segítő kölcsönhatásának lehetőségét fogalmazza újra európai dimenzióban, átfogó adatok tükrében. Kováts Gergely a vezetői és oktatói szerep dilemmáit elemzi dékánokkal készített interjúk alapján. Krasz Kata a teljesítményértékelési rendszerek bevezetésének általános tanulságai felől közelít a felsőoktatási felhasználás felé.

Műhely rovatunkban a Hercz, Koltói, Pap-Szigeti szerzőhármas a kompetenciák közvetlen mérésének lehetőségeit is kiaknázó, a Kecskeméti Főiskolán kialakított értékelési rendszert mutat be. A vendégoldalon Veres Pál és Golovics József a rektor vezetői szerepét elemzi az állami irányítás és autonómia dilemmáiban határozott állásponttal, fontos kérdéseket felvetve.

A felsőoktatásban a humán erőforrások minél hatékonyabb hasznosítása kulcskérdés. Az egyébként komplex rendszerben viszont éppen ennek a feltételei hiányoznak alapvetően. Jelen számunkat forgatva az Olvasó találhat magának kapaszkodót ahhoz, hogy ezt a paradox helyzetet miként lehet feloldani.

Kiss Paszkál
főszerkesztő

Tartalom

Az egyes tanulmányok a linkekre kattintva pdf formátumban letölthetők.

Interjú

Oktatói minőség a felsőoktatásban
Interjú dr. Bakacsi Gyulával, a kiválasztással, karriertervezéssel, szervezeti értékeléssel és támogatással kapcsolatos alapvető kérdésekről
Készítette: Kiss Paszkál és Krasz Katalin

Fókusz

Hogyan gazdálkodnak az egyetemek a szellemi tőkéjükkel? - Kováts Gergely – Kiss Paszkál

Oktatói minőség – emberierőforrás-menedzsment a felsőoktatásban
Szakértői kerekasztal-beszélgetés a felsőoktatás emberierőforrás-menedzsment gyakorlatáról
Készítette: Kiss László és Kováts Gergely

Oktatás és kutatás: egy bonyolult kapcsolat - Ulrich Teichler

A magyar dékánok tipikus és atipikus karrierútjai: egy empirikus vizsgálat eredményei - Kováts Gergely

Teljesítményértékelési rendszer kialakításának kérdései a felsőoktatásban - Krasz Katalin

Műhely

Hallgatói kompetenciaértékelés és modellkutatás - Hercz Mária – Koltói Lilla – Pap-Szigeti Róbert

Vendégoldal

Az állami tulajdon hatékonysága és a tulajdonosi jogosítványok érvényesíthetősége a felsőoktatásban - Veres Pál – Golovics József

Szemle

Határhelyzetek I–III. tanulmánykötet-sorozat - Kötél Emőke

Foreword

If we are to assess the worth of a university we might point at its historic or nicely designed new buildings, then at sophisticated research equipment, modern laboratories and the teaching infrastructure would also be an important item on an inventory list. The value of a higher education institution nevertheless is rarely assessed in this way. In many sorts of tenders, competitive financing, or even in university ranking they are looked at in various forms of human capital instead, that represent itself in research achievements and quality of teaching. A capable university management then transfers this intellectual performance to wealth of the institution, of its departments and of individual members of the staff.

How can we assess and manage this intellectual wealth? Research results are measured according to widely accepted standards, but how are we to evaluate teaching and organizational performance? Is there any chances and motivation for a strategically designed human resource management? Our current issue has these questions in focus. It is introduced by an interview with Gyula Bakacsi, a recognized researcher of organizational behavior. In our following roundtable discussion widely different institutional appraisal and carrier planning practices and problems met to provide a colorful picture altogether. Common topics of this discussion appeared to be the difficulties of assessing performance, the lack of means for effective remuneration, the search for the most effective distribution of power and decision-making among different levels of institutional management (eg. faculty – department).

Papers of our focus section investigate basic, often mentioned questions of higher education human resource policy in a more detailed way. Ulrich Teichler, a prominent researcher in higher education studies, revisits the old dilemma of research vs. teaching or rather sees for their integration in a European dimension, analyzing overall statistical data. Gergely Kováts looks at another dilemma between the managerial and scientific role fulfillment among deans of faculty based on interviews. Kata Krasz collects the main reinforcements and opposing forces to introducing an appraisal system, providing a useful set of guiding principles for such an enterprise at a university.

In our workshop section Hercz, Koltói, Pap-Szigeti shows the first results of an assessment system of student competences involving direct measurements of it. On our guest pages Pál Veres and József Golovics provide a thought provoking analysis of the role of a university rector as a "broker" mediating between their institution and the government as a maintainer of state universities.

Finding efficient ways to use human resources is a cardinal issue in higher education. But in this otherwise sophisticated system we profoundly lack background for that. The Reader will hopefully find ways to deal with this paradox in our current issue.

Paszkál Kiss
editor-in-chief