2013/I. szám - Oktatói karrier - intézményi stratégia

1 2

2013.07.26

Előszó

Ha fel kellene becsülnünk egy felsőoktatási intézmény értékét, elsőként talán a patinás, szép kialakítású épületek jutnának eszünkbe, azután a modern műszerek, speciális laboratóriumok és minden bizonnyal az oktatási infrastruktúra is fontos tétele lenne a leltárnak. Legtöbbször mégsem ezek alapján vizsgálják, hogy egy felsőoktatási intézmény mennyit ér. A különböző pályázatokon vagy akár az egyetemi rangsorok szempontjai szerint is valami teljesen másról, a humán tőkéről kell számot adniuk, amely tudományos eredményekben, a képzés minőségében kamatozik. A jó egyetemi menedzsment ezt a szellemi teljesítményt fordítja át azután anyagi eredményekre, melyek materiális értelemben is gazdagítják az intézményt, szervezeti egységét, egyes munkavállalóit.

Mit tehetnénk, ha jó gazdaként éppen ezt szeretnénk felmérni? A kutatói eredményességnek széles körben elfogadott mutatói vannak, de hogyan becsülhetjük fel az oktatói, szervezeti teljesítményt? Az értékelés nyomán van-e lehetőség és motiváció a felsőoktatásban stratégiai szempontok mentén tervezett humánerőforrás-menedzsmentre? E kérdésekre keres több oldalról választ Fókusz rovatunk, melyet Bakacsi Gyulával, a szervezeti magatartás jeles kutatójával készült interjúnk vezet be. Kerekasztal-beszélgetésünkön a legkülönbözőbb intézmények teljesítményértékelési, karriertervezési gyakorlata, problémái együtt sokszínű képet adnak ki. Bennük közös gondolati csomópontnak tűnik fel többek között az oktatói minőség mérésének nehézsége, az elvárások érvényesítésének eszköztelensége, a személyzeti kérdésekben meghozott döntések legkedvezőbb szintjének (kari-tanszéki) keresése is.

A Fókusz rovat tanulmányai mindezek fényében alapvető, sokszor felvetett kérdéseket járnak alaposabban is körül. Az európai felsőoktatás-kutatás meghatározó szereplőjeként Ulrich Teichler az oktatás és a kutatás dilemmáját vagy még inkább egymást segítő kölcsönhatásának lehetőségét fogalmazza újra európai dimenzióban, átfogó adatok tükrében. Kováts Gergely a vezetői és oktatói szerep dilemmáit elemzi dékánokkal készített interjúk alapján. Krasz Kata a teljesítményértékelési rendszerek bevezetésének általános tanulságai felől közelít a felsőoktatási felhasználás felé.

Műhely rovatunkban a Hercz, Koltói, Pap-Szigeti szerzőhármas a kompetenciák közvetlen mérésének lehetőségeit is kiaknázó, a Kecskeméti Főiskolán kialakított értékelési rendszert mutat be. A vendégoldalon Veres Pál és Golovics József a rektor vezetői szerepét elemzi az állami irányítás és autonómia dilemmáiban határozott állásponttal, fontos kérdéseket felvetve.

A felsőoktatásban a humán erőforrások minél hatékonyabb hasznosítása kulcskérdés. Az egyébként komplex rendszerben viszont éppen ennek a feltételei hiányoznak alapvetően. Jelen számunkat forgatva az Olvasó találhat magának kapaszkodót ahhoz, hogy ezt a paradox helyzetet miként lehet feloldani.

Kiss Paszkál
főszerkesztő

Tartalom

Az egyes tanulmányok a linkekre kattintva pdf formátumban letölthetők.

Interjú

Oktatói minőség a felsőoktatásban
Interjú dr. Bakacsi Gyulával, a kiválasztással, karriertervezéssel, szervezeti értékeléssel és támogatással kapcsolatos alapvető kérdésekről
Készítette: Kiss Paszkál és Krasz Katalin

Fókusz

Hogyan gazdálkodnak az egyetemek a szellemi tőkéjükkel? - Kováts Gergely – Kiss Paszkál

Oktatói minőség – emberierőforrás-menedzsment a felsőoktatásban
Szakértői kerekasztal-beszélgetés a felsőoktatás emberierőforrás-menedzsment gyakorlatáról
Készítette: Kiss László és Kováts Gergely

Oktatás és kutatás: egy bonyolult kapcsolat - Ulrich Teichler

A magyar dékánok tipikus és atipikus karrierútjai: egy empirikus vizsgálat eredményei - Kováts Gergely

Teljesítményértékelési rendszer kialakításának kérdései a felsőoktatásban - Krasz Katalin