felvi.hu


2012/IV. szám - Tehetség és képzés

2013.07.25

Előszó

A felsőoktatás számos ponton eltér a közoktatástól. Mostanában legtöbbször a tankötelezettség hiánya merül fel sajátos témaként a felsőoktatási vitákban. A szűkös erőforrások idején hajlamosak vagyunk onnan közelíteni ehhez, hogy ha nem kötelező a képzés, akkor az államnak sem kell feltétlenül állnia számlát. Még egy lépéssel tovább, a bolognai rendszerben bevezetett strukturális reformra jól álcázott pénzkivonásként is tekinthetünk, amely rövidebb képzési idővel, tehát olcsóbban megszerzett felsőfokú diplomával megspórol egy nem jelentéktelen összeget a finanszírozó számára. A finanszírozás valóban a felsőoktatás fogós kérdése, amelyet többek között a 2012. évi első számunk fókuszrovatában a sajátos közjavak logikája és az egyéni életút felől is elemeztünk.

A 2012-es év zárószámában azonban más nézőpontot javaslunk a lineáris képzés és az ezáltal kialakított belső szelekciós folyamatok vizsgálatára. Nem véletlen talán, hogy a magyar felsőoktatás évekkel az osztott alap- és mesterképzés előtt, minden formális kötelezettség nélkül átvette – szintén angolszász példát követve – az iskolarendszerű doktori képzés rendszerét. A tudományos élet nemzetközi standardjaiban és a hazai tudományos intézményrendszerben bekövetkező változások mellett (az egyetemek tudományos elismerésért és autonómiáért a rendszerváltozás során folytatott harca külön elemzést érdemelne) azt sem lehet elhanyagolni, hogy a bolognai rendszer előtt már tömegessé váló felsőoktatásban szükség volt a tehetségek, a tudományos és oktatói utánpótlás kiválasztására. A tehetség kibontakozásának és a tudományos utánpótlás kiválasztódásának, ha nem is tökéletesen szinergikus folyamatok, közös megoldása lett a kilencvenes években már kialakuló doktori képzés. Ennél is régebbi története van azonban a tehetséggondozásnak a felsőoktatásban, amelyet az országos tudományos diákköri mozgalom és még korábban a szakkollégiumok hálózata intézményesített sajátos formákban. Ezeket történeti, statisztikai elemzésekkel is bemutatjuk a fókuszrovatunk egy-egy tanulmányában, amelyek egy új felsőoktatás-kutatási témában megtett úttörő lépésként értékelhetők.

A Falus András akadémikussal készített interjúnk a sikeres és a tudomány felelősségére érzékeny tudós nézőpontjából helyezi tágabb kontextusba a tehetséggondozás kérdését. Kerekasztal-beszélgetésünk pedig hallgatói és oktatói, intézményi és országos perspektívákat gyűjt egybe a tehetséggondozás gyakorlatával és intézményes lehetőségeivel kapcsolatban. E folyamatok fonákját mutatja, és távolabbról, de fontos szálakon kötődik a témához a felsőoktatásba kerülés önszelekciós folyamatainak elemzése a műhelyrovatunkban.

Kiss Paszkál
főszerkesztő

Tartalom

Az egyes tanulmányok a linkekre kattintva pdf formátumban letölthetők.

Interjú

A tudás átadásának öröme - Interjú dr. Falus Andrással a felsőoktatási tehetséggondozásról
Készítette: Koltói Lilla, Őrsi Gábor

Fókusz

Tehetséggondozás a felsőoktatásban - Koltói Lilla

Tehetséggondozó intézmények a magyar felsőoktatás történetében - Papp István

Egyetemi tehetséggondozás – tudósképzés?
Szakértői kerekasztal-beszélgetés a felsőoktatási tehetséggondozásról
Készítette: Garai Orsolya és Koltói Lilla

Szakkollégiumok, a tehetség közege - Demeter Endre

A TDK szerepe, szervezeti keretei és jövője a felsőoktatási tehetséggondozásban - Cziráki Szabina – Szendrő Péter

Műhely

Jelentkezni vagy nem jelentkezni?
A felsőfokú továbbtanulás során észlelt önkirekesztés és annak háttere - Nyüsti Szilvia

Foreword

Higher Education differs from Public education (ISCED 1-3) in many respects. Its non-compulsory nature often is in the centre of discussions. In times of economic hardship we soon get to the point to ask whether governments should pay the bill if tertiary education is indeed not compulsory. A step further and we are caught by the idea that the structural changes introduced in the Bologna reforms were nothing but a cover up for pulling out a considerable amount of money from HE by providing shorter time to a first qualification. Financing is a catchy problem of Higher Education, which we raised in the focus section of our 2012/1 issue from the perspective of common goods and personal investment.

Here, in the closing issue of 2012 we offer a different perspective however for the analysis of linear education model and its internal selection mechanisms. It should not be considered accidental that Hungarian HE introduced the system of PhD-training – also based on British-American examples –  years before even considering Bologna reforms. Apart from changes in the international scientific standards and in the Hungarian academic system (universities’ struggle for scientific recognition and autonomy would deserve an analysis on its own right), it should not be forgotten that an institutional mechanism was very much needed for supporting the talented and selecting the next generation of researchers. Even if the development of scientific talent and nesting into academic life are not completely synergic processes, PhD-schools meant a common solution for them as they were introduced as early as in the 90s in Hungary.   The history of educating the talented is even longer as it has had institutions as the OTDK (National Movement of Student Researchers) or as the special colleges founded even earlier in Hungary. We analyze these institutions in the focus section papers from historical and statistical perspective. These papers are among the first contributions of this sort within Higher Education studies in Hungary.

Our interview with András Falus (full member of HAS) looks at talent development from the perspective of a successful scientist who reflects onto the responsibility of science itself. The roundtable discussion brings together the experiences of students and educators, local and national institutions about the results and challenges in the education of the talented. From our workshop section, the paper on the self-discrimination processes in entering into HE evokes strong associations to the issues raised previously in the focus section, even if analyzing the other side of the coin.

Paszkál Kiss
editor-in-chief