2012/II. szám - Esélyek a felsőoktatásban
| 1 2 |
előre »
|
Sokan tartják úgy, hogy az esélyek egyenlősége illúzió, s főként az a felsőoktatásban. Nem vagyunk egyformán tehetségesek, motiváltak a tanulásra, ami alapvetően meghatározza a felvételi esélyeinket és későbbi eredményeinket. Ma a legtöbben erős versenyben nyernek felvételt a felsőfokú képzésbe. A FeMű hasábjain is több szerzőnk kimutatta korábban, hogy a szelekciós nyomás nem elsősorban a bejutást akadályozza, hanem a felvételi döntésükben téríti el, kompromisszumokra készteti a kisebb erőforrásokkal rendelkezőket. A kilencvenes évek általános tömegesedését ráadásul az a percepció kísérte, hogy talán túlságosan is sokan jutnak be a felsőoktatásba, olyanok is, akik azután nem tudják megállni a helyüket. Valóban megszűnt a felsőoktatás rendszerváltás előtti kivételezett helyzete, amikor egy-egy generáció legjobbjai jutottak csak be az egyetemekre, de paradox módon (jórészt az érettségi felé vezető út nehézségein elakadva) a hátrányos helyzetűek számára továbbra is zárva maradhat az út a diplomához.
Milyen esetekben kell tehát az esélyt növelni, melyek azok a hátrányos vagy halmozottan hátrányos csoportok, amelyek eleve hátránnyal indulnak a felsőoktatásban? Az oktatási jogok biztosával, Aáry-Tamás Lajossal készített interjúnk, valamint a téma kutatóival és intézményi felelőseivel megtartott kerekasztal-beszélgetésünk is azt mutatja, hogy a valamilyen fogyatékkal élők éppúgy, mint a cigány fiatalok, a társadalmi-gazdasági-regionális lemaradásból érkezők igényelhetik az ellensúlyt. A kompenzáció rendszere jól-rosszul működik a felvételin, de a lemaradás nem tűnik el a felsőfokú intézmények falain belül. Ezért nagy lépést tennénk előre, ha vezetői céllá válna az esélyteremtés; a felsőoktatási intézmény pozitív image-ához legalább annyira hozzátartozna ennek sikere, mint a kimagasló tanulmányi teljesítményé vagy a munkaerő-piaci helytállásé.
Az esélyegyenlőség témáját fókuszba állító számunk Műhely rovatában Garai Orsolya rövid elemzése azt mutatja, hogy az államilag finanszírozott helyek csökkentése a "női" pályákat várhatóan inkább érinti. Vendégoldalunkon, Engler Ágnes írásában ugyanakkor többek között azt láthatjuk, hogy a felnőttképzésben tanulók körében a családosok tanulmányi eredménye jobb és ők a céltudatosabbak. A társadalmi pozícióból fakadó hátrányokra is kevés figyelem jut általában a felsőoktatási intézményekben. Nyüsti Szilvia sokrétű elemzéséből kiderül az is, hogy mely ponton sűrűsödik a szülők alacsony iskolai végzettségének negatív hatása leküzdhetetlen akadállyá és miként hatnak a társadalmi hátrányokkal szemben ellensúlyt képező intézmények, programok. A bolognai szerkezetben belső szelekciós pontként jelentkező alapképzési-mesterképzési átmenetben elemzi az esélyek alakulását két tanulmányunk (Ertsey Kálmán és Sági Matild, valamint Veroszta Zsuzsa tollából).
Az esélyteremtés kérdése egyre inkább válik intézményi felelősséggé is, ennek végiggondolásában segíthet reményeink szerint jelen számunk.
Kiss Paszkál
főszerkesztő
Tartalom
Az egyes tanulmányok a linkekre kattintva pdf formátumban letölthetők.
Interjú
Beszélgetés Aáry-Tamás Lajossal, az oktatási jogok biztosával
Fókusz
Esélyegyenlőség a felsőoktatásban - szakértői kerekasztal-beszélgetés - Készítette: Fábri István és Garai Orsolya
Hátrányos helyzetben - helyzeti hátrányban a felsőoktatásban - Nyüsti Szilvia
Kik akarnak tanári diplomát szerezni? - Sági Matild - Ercsei Kálmán
A bachelor-master átlépés szelekciós háttértényezői - Veroszta Zsuzsanna
Műhely
A nők felvételi jelentkezéseinek sajátosságai - esélylatolgatás a felvételi eljárás 2012-es változásai nyomán - Garai Orsolya
Vendégoldal
Férfiak és nők a felsőoktatás részidős képzéseiben - Engler Ágnes
Szemle
Erők és eredők. A pedagógusok munkaerő-piaci helyzete és szakmai továbbfejlődése - Horváth Dániel
- 1. Előszó, tartalom
- 2. Foreword
