felvi.hu


2012/I. szám - Dilemmák és modellek a finanszírozásban

2012.07.10

A finanszírozás a felsőoktatás legkézzelfoghatóbb és egyben szakpolitikai viták kereszttüzében leginkább álló kérdése. Bár ezt a területet az objektivitást és elemzői távolságtartást sugalló számok uralják, mégis általános tapasztalat, hogy a heves közéleti vitákban a ráció könnyen a vágyak szolgálójává válhat.

femu_boritoKétszeresen is érdekes ezért Nicholas Barr, a London School of Economics professzorának a jelen számunkban magyarul is megjelenő tanulmánya. Évtizedes kutatásai alapján nem a számokra, hanem a társadalmi adatok mögött mindig meghúzódó értékválasztásra fókuszál, s többet mutat meg így a lényegből, maradandóbb következtetésekre jut a látható trendek mögötti valódi tényezőkkel kapcsolatban. Az eredetileg az Oxford Reveiew of Economic Policy című folyóiratban 2004-ben megjelent tanulmány számos találó következtetése közül csak egyet emelek ki, mely szerint a felsőoktatás finanszírozásában félrevezető a piaci-állami nálunk is gyakori szembeállítása. Az állami szerepvállalás indokait és formáit nem a piaci folyamatok ellenében, hanem az egyetemek közötti és a hallgatói kiválóságban is megmutatkozó versenyt felhasználva fogalmazza meg.

Jelen számunk Fókusz rovatának több szerzője is részt vett a jelentős hazai felsőoktatási innovációnak tekinthető első diákhitel rendszerének kialakításában. A szokásos interjúnkat Gilly Gyulával készítettük, aki társszerzőként is megjelenik később. Bevezető tanulmányukban - Barr nyomán, a felsőoktatást inkább az élelmiszerpiachoz, mint az egészségügyi ellátások területéhez hasonlítva - érvelnek Székely Mózessel amellett, hogy a kívánatos állami szerepvállalás nem az ingyenes szolgáltatásokban, hanem az esélyteremtés más, indirektebb formáiban jelenik meg. A 2001-ben bevezetett hallgatói hitelrendszert is tanulságos módon elemzik e tekintetben. Ezek után Kotán Attila a következő tanulmányban egyenesen úgy fogalmaz, hogy a jelenlegi intézményi és állami finanszírozási, szabályozási keretek között a magyar felsőoktatás nem finanszírozható fenntartható módon. A problémák tézisszerű bemutatása után javaslatokat is ad a kívánatos felsőoktatás-finanszírozás legfontosabb elemeire. Ezekben abból indul ki, hogy a magyar felsőoktatásban az expanzív, a hallgatói növekedést középpontba állító korszak lezárult. Fókusz rovatunk erős indításához kapcsolódik a nemzetközi kontextus alapos bemutatásával Kováts Gergely, Nagy Sándor Gyula és Németh András Olivér. A nemzetközi jó gyakorlatok alapján ők is a hazai felsőoktatás finanszírozási rendszerére vonatkozó ajánlásokkal zárják írásukat.

Mindez azt hiszem, nemcsak aktuális és izgalmas, de tanulságos olvasmánnyá is teszi jelen számunkat, melynek olvasásához a jövő formálhatóságába vetett optimizmust és a kívánt-elvárt változások megítéléséhez széles látókört, alapos megfontolást kíván a FeMű is.

Kiss Paszkál
főszerkesztő

Tartalom

Az egyes tanulmányok a linkekre kattintva pdf formátumban letölthetők.

Interjú

"Dilemmák és lehetőségek a felsőoktatás finanszírozásában" - Beszélgetés dr. Gilly Gyulával, a Diákhitel Központ Rt. alapító vezérigazgatójával

Fókusz

Az állam szerepe a felsőoktatás finanszírozásában - Gilly Gyula

A felsőoktatás finanszírozása - Nick Barr

A hazai felsőoktatás finanszírozása: helyzetkép, kihívások, feladatok - Kotán Attila

Felsőoktatás-irányítás és -finanszírozás: nemzetközi trendek és jó gyakorlatok - Kováts Gergely - Nagy Sándor Gyula - Németh András Olivér

Műhely

Államilag támogatott és költségtérítéses képzések - jelentkezői számok, jelentkezési stratégiák - Garai Orsolya - Kiss László

Szemle

A felsőoktatás szövete - Veroszta Zsuzsanna

Foreword

Financing is highly objectified as an aspect of Higher Education and yet it is often in the focus of fierce public debate. We may find numbers for virtually all arguments in the field, which may evoke a fake impression of their rationality. But it in heated public debates we generally find rationality as only a servant of desires. Professor Barr's paper in our current issue thus holds double message. Based on his decade-long research at London School of Economics he focuses not on mere figures but on the social values and principles behind them. He raises essential questions and gives profound answers about the real causes behind the observable trends. I underline only one of the several valuable arguments in this article (originally published in the Oxford Review of Economic Policy in 2004), that shows how misleading it is to place state-financing against the logic of the market.

Several authors of our current focus section took part in establishing the first student loan system in Hungary which has been a significant social innovation in the HE sector. We have our interview with Gyula Gilly who also is a co-author of the introductory article about financing. Together with Mózes Székely they argue for indirect measures to be the most effective forms of state financing as opposed to completely free tertiary education. They also assess the results of the first student loan system introduced in 2001. After this, Attila Kotán argues for Hungarian Higher Education cannot be financed in a sustainable way in its current institutions and regulations. After a diagrammatic overview of the main issues, he concludes with specific proposals about how Hungarian HE should be financed. He emphasizes that its expansive phase of ever growing student numbers is over. Gergely Kováts, Sándor Gyula Nagy and András Olivér Németh have a paper that is connected to this strong upbeat. After a thorough review of international best practices, they also have their proposals in shaping our national Higher Education.

Our current issue has become not only state-of- the-art and animated by strong opinions but it also provides useful information about some of the profound aspects of HE financing in Hungary. To the reader I wish optimism to believe in ways to change it, and a wide perspective with thoughtful considerations to be able to assess the wished-expected changes.

Paszkál Kiss
editor-in-chief