2011/IV. szám - Mérhető eredmény

1 2

2012.07.10

Minden mérés szükségszerű szabványosítás, mely elvonatkoztat a megmérendő tárgyak egyedi vonásaitól és sajátos kontextusától. Definíció szerint szürkíti a vizsgált jelenség megtapasztalható sokszínűségét. Hasznos viszont, ha olyan alapvető dimenziót tár fel, melyben a vizsgált jelenségekről többet tudunk meg. A felsőoktatás egészének és a benne működő intézmények legtöbbjének számos aspektusát viszonylag könnyű számokban kifejezni. A források és kiadások volumene, a hallgatói és oktatói létszám, a hasznosított infrastruktúra mind jól mérhetőnek, ha nem is ilyen könnyen értelmezhetőnek tűnik. Számszerűsíthetők az újítások is, akár szabadalmak száma vagy megtermelt profit formájában, a tudományos eredmények különféle tudománymetriai mutatók alakjában. De hogyan mérhetjük a tanulás-tanítás eredményeit? Az egyetemek és főiskolák alapvető tevékenysége ez, s nélküle a többi mutató kevés az egyes intézmények stratégiai feladatairól, a szféra egészének alakításáról hozott megalapozott döntéshez.

cimlap Jelen számunk fókuszában tehát a tanulás-tanítás eredményeinek mérése áll. Azt mutatjuk be, hogy ezek segítségével hogyan alakíthatók ki a sokszínű, az egyéni választásnak teret adó, számos ponton alternatívát kínáló tanítási-tanulási folyamat mérésének hasznos dimenziói. Első kézből igyekszünk példát hozni a területet meghatározó észak-amerikai módszerekre. Itthoni jó gyakorlatként adunk hírt a kompetencia nyelvén szervezett párbeszéd lehetőségéről a munkaadók és a felsőoktatási intézmény között. Sőt a kimeneti szabályozás hazai fogadtatását magát is alapos elemzésen keresztül mutatjuk be a szakgazdák és oktatók körében felvett adatok alapján. Fókusz rovatunkhoz is kapcsolódva vizsgáljuk műhelytanulmányunkban annak lehetőségét, hogy a politikai-közéleti jártasságot - az értelmiségi lét fontos jellemzőjeként - hogyan lehet megfogalmazni civil kompetenciák segítségével. A Vendégoldalon ugyanakkor az előző számban megkezdett regionális elemzések témáját visszük tovább.

Az európai felsőoktatás-kutatás kiváló képviselője, Ulrich Teichler professzor a következő oldalakon olvasható bevezető interjúban veti fel, hogy a teljesítménymérés fontos szálakon a felsőoktatásban mostanában teret hódító menedzseri szemlélethez kapcsolódik, annak előnyeit és hátrányait maga is hordozza. Ezt érdemes továbbgondolnunk, az egyes tanulmányok olvasása közben is felidéznünk. A felsőoktatás nem autógyártás, a célok kialakításában, a folyamatok szervezésében meg kell őriznünk a kreativitást, a nyitottságot és az önreflexiót. Fontos lehet ugyanakkor az elért eredmények tisztázása is. A kompetenciaméréseket ennek során nem szabad a felsőoktatási teljesítmény egyetlen igaz mutatójaként kezelnünk, de nem is szabad kihagynunk az összkép kialakításában.

Kiss Paszkál, főszerkesztő