Diplomás pályakövetési gyakorlatok Spanyolországban

A spanyol közigazgatás felépítéséből adódóan a felsőoktatási rendszer alapvető kérdései, így a diplomás pályakövetés gyakorlata is, három szinten vizsgálandó: az állam, az autonóm közösségek és az egyetemek szintjén. Spanyolországban a közügyek terén általában a decentralizáltság jellemző és ez a vizsgált területen is megmutatkozik.

A diplomás pályakövetés központi vizsgálatára, illetve az autonóm közösségek és az egyetemek gyakorlatának harmonizálására először a 2000-es évek elején tettek kísérletet.
Ennek szükségessége több tényezővel is magyarázható: megnőtt az egyetemi hallgatók létszáma, így a diplomások között nőtt a verseny a munkaerőpiacon, míg ezzel párhuzamosan a 90-es évek végétől Spanyolországban általában nőtt a munkanélküliség. Ám ahhoz, hogy a felsőoktatási rendszer egészének versenyképességet felmérjék, illetve megvizsgálják, hogy milyen mértékben felelnek meg a kínált képzések a munkaerő-piaci keresletnek, már nem voltak elegendők az egyes egyetemek szintjén végzett felmérések. Ezek ráadásul többnyire eltérő módszertant és mintavételt alkalmaztak, így a kapott eredmények nem voltak összehasonlíthatóak. Szükségessé vált tehát az egységes metodológia és szempontrendszer kidolgozása. (1)

A fenti tényezőkön túl, ebbe az irányba mutatott az Európai Unió felsőoktatási politikája is, mely napirendre tűzte a harmonizációt a tagországok szintjén (l. az EU 6. keretprogramjában szereplő REFLEX projekt) és mely kutatások sorát indította el többek között Spanyolországban is. (2)

A diplomás pályakövetés jelenlegi gyakorlatára jelentős hatással volt a 2001-ben elfogadott Felsőoktatási Alaptörvény (Ley Orgánica de Universidades, 6/2001. törvény ), mely ezen a téren két új szerv létrehozását kezdeményezte, alapvetően az állami szinten zajló koordináció és a központosítás fontosságát hangsúlyozva.

1. Felsőoktatási Koordinációs Tanács (Consejo de Coordinación Universitaria)
A felsőoktatási intézményrendszer legfőbb konzultatív és koordinációs szerve, mely a felsőoktatási politika legfontosabb kérdéseiben történő egyeztetést szolgálja és az egyetemközi együttműködést, információáramlást és tanácsadást hivatott segíteni. A tanácsot a kormány képviselői, egyetemi rektorok, az autonóm közösségek felsőoktatási tanácsosai, valamint a parlament és a szenátus által megválasztott személyek alkotják.

2. Nemzeti Minőségellenőrzési és Akkreditációs Ügynökség (Agencia Nacional de Evaluación de la Calidad y acreditación)
A felsőoktatási intézmények értékelését és akkreditációját végző szervezet, mely közalapítványként működik. Feladatát az autonóm közösségek szintjén működő regionális ügynökségekkel együttműködve látja el. A törvény elfogadását követően 2002-ben hozták létre.

A törvény fogadtatása és a tervezett reform

Az új törvény fogadtatását és társadalmi visszhangját illetően fontos megemlíteni, hogy még a Partido Popular (Néppárt) kormányzása alatt elfogadott törvényről van szó, mely ellen az egyetemi hallgatók és egyes egyetemek vezetősége és tanárai egyaránt nagy számban tiltakoztak (több mint 350 ezer ember vett részt a tüntetéseken).
A jelenlegi államfő José Luis Zapatero szintén ellenezte a törvényt, illetve egy alternatív törvényjavaslatot terjesztett elő és választási kampányában is hangsúlyozta, hogy amennyiben hatalomra kerül a törvény felülvizsgálatát fogja kezdeményezni. 2004-ben valóban szó volt a reformról, amely alapvetően mind a két fent említett szervet érintette volna, ám magára a reformra csak 2007-ben került sor.
Míg a Felsőoktatási Koordinációs Tanácsot (továbbiakban CCU) elsősorban amiatt érte kritika, hogy tagjai között nincsen képviseltetve az egyetemi hallgatóság, a Nemzeti Minőségellenőrzési és Akkreditációs Ügynökségnek (továbbiakban ANECA) működési formája volt vitatható. A 2007-es törvénymódosítás szerint a korábban magánjog által szabályozott alapítványi formában működő, ám állami pénzen finanszírozott szervezet közintézménnyé alakult. (3)