A magyarországi Diplomás Pályakövető Rendszer (DPR) hallgatói kutatásában 31 hazai felsőoktatási intézmény kereste meg 2011-ben aktív státuszban lévő hallgatóit, online kérdőívek segítségével. A vizsgálat kérdései a tanulmányi életútra, annak nemzetközi komponenseire és a munka világához való kapcsolódásukra vonatkoztak.

A felsőoktatási képzési szintek közötti kapcsolatok jól mutatják, hogy a kétciklusú rendszernek megfelelően a felsőoktatáson belüli tanulmányi továbbhaladást a BA/MA átmenet uralja, a hagyományos főiskolai, vagy egyetemi képzések hallgatóinak aránya a pár évvel ezelőtt tapasztalt hasonló nagyságrendhez képest jelentősen lecsökkent. Az MA/MSc képzéseken tanulók körében a meglévő előzetes végzettség esetében a BA/BSc diploma dominál - a mesterszakos hallgatók több mint fele alapszakon végzett. Nagy arányú, egyharmados emellett a főiskolai diploma szerepe is az MA/MSc képzések hallgatói között. A mesterképzés felfutását érzékelteti, hogy a mostani bachelor-hallgatók kétharmada, s a még főiskolai képzésben lévőknek is több mint a fele tervezi a tanulmányi továbblépést e képzési forma felé. A mesterképzési tervek az átlagnál nagyobb arányban kötődnek a természet-, bölcsészet- és társadalomtudományi, valamint művészeti területek hallgatóihoz.

A hallgatók körében az angol nyelv legalább alapszintű ismerete mondható leggyakoribbnak, 91 százalékos ismertséggel. Német nyelvismerettel a hallgatók 61 százaléka bír; az orosz, spanyol, olasz, francia nyelvek ismertsége 10-10 százalék körüli. A német nyelv ismerete legnagyobb a jogi és a gazdaságtudományi területeken, a francia, olasz és spanyol nyelvtudás leginkább a művészeti és bölcsészettudományi hallgatókhoz kötődik.

A hallgatók 5,6 százaléka számolt be külföldi tanulmányokról a felsőfokú képzés ideje alatt, leggyakrabban Tempus/Erasmus támogatással. Arányuk az átlagnál alacsonyabb a természettudományi, műszaki és informatikai területeken. Képzési formák szerint bontva a hallgatókat úgy tűnik, hogy a hagyományos egyetemi képzések kedveznek leginkább a külföldi tanulmányoknak. A BA/BSc szakok hallgatóinak helyzete a nemzetközi mobilitás tekintetében kedvezőtlenebb az átlagnál. Ez a tendencia, nagy tömegeket érintve összességében erősen csökkenti a mobil felsőoktatási hallgatók arányát.

A hallgatók körében a tanulmányaik mellett munkát is vállalók aránya 43 százalékosnak mutatkozott. Ezen belül az esti, levelező, vagy távoktatásos munkarendeken tanulók jóval több mint nyolcvan százaléka dolgozik, míg a nappali tagozatosok esetében egynegyednyi a munkát is vállalók aránya. A tanulmányok melletti munkavállalás a leggyakoribb a képzési rendszer második lépcsőjén, az MA/MSc képzésben, s az egységes/osztatlan képzés tűnik olyannak, amely leginkább a felsőoktatáshoz köti a hallgatókat, háromnegyed részüket távol tartva a munka világától a tanulmányok alatt. Szakterületi bontásban a leginkább „munka-közelinek" a gazdaságtudományi és a pedagógusképzési szakok mutatkoznak. Utóbbi esetében tekintettel kell lennünk a mesterképzési hallgatók az átlagnál lényegesen nagyobb arányára. A természettudomány és az egészségügy, orvostudomány területeinek hallgatói azonban az átlagosnál kisebb arányban kötődnek a munkaerőpiachoz. A munkaviszony típusa nyilvánvalóan nagymértékben eltér a különböző tagozatok hallgatói között. A nem nappali tagozatos hallgatók döntően állandó jellegű, határozatlan idejű munkaviszonyban állnak, míg a nappali tagozatos hallgatók inkább alkalmi mukákat, diákmunkát végeznek, gyakornoki feladatokat látnak el.

Összességében a hallgatók 70 százaléka végez valamelyen szakterület-releváns munkát, a végzett munka és a tanulmányok szakterületének illeszkedése a nappali tagozatos hallgatók, illetve a BSc-képzéseken tanulók körében a leggyengébb. E kapcsolódás leginkább az informatikai, művészeti területeken, illetve a pedagógusképzési szakokon tanulók körében jellemző.