felvi.hu


Stratégiai gondolkodás és döntéshozatali mechanizmusok a német nyelvű egyetemeken

2010.01.20

Az elmúlt tíz évben a bolognai folyamathoz csatlakozó országoknak alaposan meg kellett változtatniuk képzési struktúrájukat, hogy megfeleljenek az európai felsőoktatási térséghez való csatlakozás feltételeinek. Az átállás Németországban a vártnál nagyobb ellenállásba ütközött.

1999-ben Bolognában számos európai ország oktatási minisztere aláírta azt a nyilatkozatot, amely az egyes államok képzésrendszerének összehangolásával az egységes európai felsőoktatási térség megteremtését tűzte ki célul, nagymértékben elősegítve ezzel a hallgatók és az oktatók mobilitását. A német nyelvterületen az átállás a bolognai rendszerre nem volt egységes. Ausztriában mintha pragmatikusabb szemlélet uralkodott volna el, Németországban azonban, bár keresztülvitték a reformot, a mai napig intenzív polémia zajlik a rendszer alkalmazhatóságát, jövőjét illetően. Sokan szigorú szabályok szerint működő oktatási gyárnak látják az egyetemeket, olyan helynek, ahol gyakrabban esik szó hasznosságról, mint szellemről. Való igaz, hogy a 2004-es németországi rektori konferencia által kiadott, az egyetemi reform feltételeit megteremtő „Bologna Reader"-ben igen sok szó esik marketing stratégiáról, versenyképességről, diák- és tanártoborzásról - amely az egész európai térségre kiterjed -, minőségbiztosításról, tudás alapú gazdasági térről, hatékonyságról és szinergiáról, vagyis olyan kifejezésekkel találkozhat az olvasó, amelyeket addig elsősorban a versenyszférával kapcsolatban emlegettek.

A bolognai rendszer egyik ellenzője Karl Jasperst idézve így festi le a helyzetet: „A főiskolák tömeges megjelenése ellehetetleníti a tudomány alapvető jellegét. Hiszen ezek a tömeg elvárásainak akarnak megfelelni, amelynek más óhaja sincs, mint hogy elérje gyakorlati célját, a vizsgát, és az ez által elnyert jogosítványt. A tudomány csak abban az esetben nyer létjogosultságot, amennyiben kiértékelhető eredményeket produkál. Így a tudomány a megtanulható értelemszerű objektivitására korlátozódik."

Ausztriában 2003-2004-re lezajlott az egyetemek szerkezeti átalakítása, amelyet a 2002-es egyetemi törvény tett lehetővé. Németországban - többek között a tartományi berendezkedés miatt - kicsit lassabban, de keresztülment a reform. Tudomásul vették, hogy a felsőoktatással szemben a társadalmi, politikai, állami elvárások átalakulóban vannak. Egyrészt a tudásalapú gazdaságban alapvetőeszközzé válik az oktatás és kutatás, így nő az oktatás gazdasági és társadalmi relevanciája. Ezzel is összefüggésben az elitképzés helyett a tömegképzésre kell helyezni a hangsúlyt, ezáltal az egyetemeken is piaci mechanizmusok kezdenek érvényesülni. A hallgatókért folyó, a határokon túlnyúló versenyben (globalitás) jellemzővé válik a felhasználó/ügyfél orientáltság, ez pedig menedzser típusú vezetést igényel. Az információs és kommunikációs technológiák segítségével az egyetemek növelhetik hozzáférhetőségüket, valamint oktatási kínálatuk pedagógiai minőségét.

Szervezeti felépítés és döntéshozatali mechanizmusok a német nyelvű egyetemeken

A német egyetemek irányítása, így a döntéshozatali mechanizmusok is felsővezetői szinten megosztva, kölcsönhatásban működnek. Az egyetemi tanács fogadja el az intézmény költségvetését, a fejlesztési, a szervezeti felépítési és a fenntartóval kötendő teljesítménytervet, engedélyezi az egyetemmel kapcsolatos alapítványok, társaságok létrehozását, gyakorolja a munkáltatói jogokat a rektor, rektorhelyettesek felett.
A rektor feladatai közé tartozik a stratégiai tervezés (szervezeti fejlesztési terv, intézményi fejlesztési terv), kapcsolattartás és a teljesítménytervben való megállapodás a fenntartóval, a belső célok megállapítása, a gazdasági menedzsment, a minőségbiztosítás irányítása, a stratégia megvalósulásának figyelemmel követése, az egyetem képviselete a külső fórumokon. Munkáját helyettesei és a rektori hivatal munkatársai segítik, készítik elő. Egyes egyetemeknek nem rektora, hanem elnöke van.

A rektori hivatalhoz kapcsolódik az úgynevezett tudományos tanács, amelynek tagjai az egyetemen kívülről érkeznek, nagyobb részük külföldi egyetem professzora, és a stratégiai tervezésben segítik a rektor munkáját. A rektori hivatalhoz tartoznak még a legtöbb német nyelvű egyetemen a tanulmányi és programirodák, amelyek az egyes karokon folyó stratégiai munkát szervezik és támogatják.

Az egyetemek harmadik döntéshozatali szerve a szenátus, amely elsősorban tanulmányi ügyekről dönt. Tagjai az egyetem valamennyi munkatársát képviselik a professzoroktól az adminisztrációban dolgozókig. A szenátus létszáma, tagjainak eloszlási aránya egyetemenként változó.

A karok önálló egységek, de beleilleszkednek az egész egyetem szerkezetébe. Külön részleg a minőségbiztosítás, amely a tudományos dolgozóktól kezdve az adminisztráción át biztosítja a minőségi ellenőrzést, és segíti a stratégia kialakítását az egyetemeken. Számos egyetemen külön választják az egyetemi menedzsmentre vonatkozó funkciókat, amelyeket ebben az esetben nem a rektor lát el, hanem akadémiai háttérrel rendelkező profi menedzser.

Német nyelvterületen, akárcsak Skandináviában már 2000-től kezdve mind az állami adminisztrációban, mind az oktatásban (a bolognai rendszer érvényesülésével párhuzamosan) elkezdték működtetni a minőség-, cél- vagy eredményorientált irányítási rendszereket. A BSC, SAP bevált irányítási rendszer a német nyelvterületen lévő egyetemek jelentős részénél, amit fejlesztési terveik és szervezeti felépítésük jól tükröz.