felvi.hu


A rangsorok hátterében

2007.07.03

Tanulmányok a felsőoktatási rankingek készítéséről

Az elmúlt évtizedekben a felsőoktatási rangsorok (angolul rankingek) egyre nagyobb számban jelennek meg a felsőoktatási szakirodalomban és a különböző magazinok mellékleteiben, az internetes portálokon. Nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt találunk összehasonlításra alkalmas sorrendeket. Megjelenésükkel párhuzamosan ugyanakkor számos vita bontakozott ki a módszertanukkal, az objektivitásukkal, az értékelésben való szerepükkel, valamint a felsőoktatási rendszerre kifejtett hatásukkal kapcsolatosan. Ezek a viták is növelték az igényt, főleg az Egyesült Államokban, egy alapos és hiteles szakmai párbeszéd kialakítására.

Az amerikai Institute for Higher Education Policy (IHEP) nonprofit szervezet 2007-ben tanulmányt jelentetett meg College and University Ranking Systems. Global Perspectives and American Challenges címmel, amelynek célja a rangsorrendszerek jobb megértésén túl az, hogy szakmai fórumot nyújtson a rangsorokkal foglalkozók számára. A kötet valójában egy hosszú, 2002 óta tartó szakmai együttműködés eredményeként született meg. Az UNESCO támogatásával alakult nemzetközi szakmai csoport többszöri találkozás után 2004-ben a berlini fórumon alapelveket fogalmazott meg a rangsorkészítéssel kapcsolatosan. Ebben a szakmai csoportban az IHEP is képviseltette magát. A megjelent kötet ennek a tapasztalatait, valamint három, a felsőoktatási rangsorok készítésével kapcsolatos tanulmányt közöl.

A tanulmányok a következő témák köré összpontosulnak:
- az első a U.S. News rangsorának kihívásaival (The U.S. News College Rankings: A View from Inside);
- a második a nemzetközi rangsorokkal (A Global Survey of Rankings and Leagues Tables);
- a harmadik elemzés pedig a rangsorok hatásaival (The Impact of Higher Education Rankings On Student Acces, Choice, and Opportunity) foglalkozik.
A kötetet a már említett Berlini Alapelvek zárják, amelyek elsősorban a rankingek céljaival, illetve a módszertannal kapcsolatban fogalmaznak meg ajánlásokat.

A felsőoktatási intézmények rangsora többször került a viták középpontjába. Ez azonban nemcsak magyarországi jelenség. Az Amerikai Egyesült Államok első rangsora 1983 óta jelenik meg folyamatosan a U.S. News gondozásában. A kötet első tanulmánya Alvin Sanoff, a ranking projekt vezető szerkesztőjének elemzése. Az írás a kezdeti nehézségektől napjainkig kíséri végig a U.S. News által készített ranking fejlődését egy sajátos szemszögből. Az első kiadvány (1983) megszületésétől kezdve a rangsort készítő munkatársak számos nehézséggel találkoztak. Az egyik legfontosabb megoldandó kihívás a felsőoktatási rangsor módszertanának kérdése volt. Ez főleg az adatgyűjtésre, valamint az adatok megjelenítésére vonatkozott. Ugyanakkor a rangsorolt iskolák köre is változott: az első kiadvány még csak az intézmények szűk körét rangsorolta, a legutóbbi megjelenés viszont ennek már a többszörösét.

Az elmúlt 20-25 évben számos kritika és támadás érte a rangsort, főleg a felsőoktatási intézmények részéről. Leginkább azoktól az iskoláktól, akik az általuk elvártnál rosszabbul szerepeltek. A kritika több esetben jogos volt, amely főleg a módszertanban lévő hiányosságoknál csapódott le. Az egyik legnagyobb vihar a Reed College of Portland esetében volt. Adatgyűjtési problémák miatt ugyanis az iskola nagyon rosszul szerepelt, amely következtében 1995 óta nem szolgáltat semmilyen információt a készítők részére. A vegyes fogadtatás miatt, valamint a hosszú távú fennmaradás érdekében is fontos a hitelesség fenntartása. Ezt a módszertan folyamatos fejlesztése, illetve átdolgozása, a célok újragondolása, a rangsor készítésének átláthatósága, az intézmények vezetőivel való folyamatos egyeztetések segítik. A U.S. News minden kritika ellenére a mai napig az Egyesült Államok vezető felsőoktatási rangsorát készíti.

A második elemzés Alex Usher és Massimo Savino nemzetközi rangsorokat bemutató írása. Az országokon belüli rangsorokhoz képest a nemzetközi rangsorok teljesen más megközelítést igényelnek. A legjelentősebb nemzetközi rankingek, például a World University Rangkings (a The Times kiadásában) és az Academic Ranking of World Universities (a shanghaji Jiao Tong University kiadásában) ugyanazon logika, mégis más megközelítés alapján készülnek. A rangsoroláshoz meghatározott indikátorokat használnak fel, amelyeket speciális súlyozást felhasználva pontoznak. Azonban az indikátorok típusai különbözőek lehetnek. Ennek oka, hogy a rangsorok céljai nagyon eltérőek. Például a shanghaji rangsor elsősorban az akadémiai kiválóságot helyezi előtérbe. A problémát azonban nemcsak ebben látják, hanem a nemzetközi rangsoroknál az adatgyűjtés is számos kérdést vet fel. A szükséges adatokat három fő forrásból merítik a nemzetközi rangsorok: kutatási adatokból, intézményi adatokból és független szervezetektől gyűjtött adatokból (itt főleg a központi adatgyűjtésekre gondolnak). Ugyanakkor a fogalmak definiálása, úgymint minőség vagy elszámoltathatóság, azonban nemzetenként különböznek egymástól. Az érvényesség ezáltal többször megkérdőjeleződik. A nemzetközi rangsorok esetében főleg ennek a kérdése áll a viták középpontjában.

Egy 1998-as amerikai kutatás szerint a diákok 60 százaléka gondolta, hogy a felsőoktatási rankingek meghatározó szempontot jelentenek az iskolaválasztásnál. A kötet harmadik tanulmánya a rangsorok hatását vizsgálja.Marguerite Clarke tanulmánya három fő kérdést vet fel, mégpedig hogy a rankingeknek milyen befolyása lehet az iskolaválasztásra, a felsőoktatásba való belépésre, valamint a későbbi, főleg munkaerő-piaci esélyekre. A tanulmányban nagy jelentőséget tulajdonítanak a rangsorokban alkalmazott szelektivitást mérő indikátoroknak (például hátrányos helyzetű diákok arányához kapcsolódó indikátor). Clarke szerint ezek hozzájárultak ahhoz, hogy az intézmények nagyobb figyelmet szenteljenek az alacsonyabb jövedelmű, az etnikai kisebbséghez tartozó diákoknak, illetve azok igényeinek kielégítésére. Az intézményválasztásnál főleg a magasabb jövedelemmel rendelkező és jól teljesítő diákok esetében játszik szerepet a rangsor, míg a college-okba (1-4 évfolyamos, középfok utáni intézmény) beiratkozók vagy az alacsonyabb jövedelműek esetében kevésbé meghatározóak.

Az Egyesült Államokban már számos olyan kutatás is volt, amely a rankingek foglalkoztatásra és a keresetre gyakorolt hatását vizsgálta. Ezek kimutatták, hogy főleg az üzleti, gazdasági iskolát végzettek esetében van hatása a rangsorokban elért helyezésnek: vagyis minél jobb helyezést ér el egy intézmény a rangsorban, az ott végzettek keresete annál magasabb. A rangsorok befolyásoló hatását az intézményválasztásra, illetve a diplomások felsőoktatás utáni esélyeire az Egyesült Államokban ma már elismerik.

A kötet nemcsak a fenti tanulmányok miatt hiánypótló. A már említett Berlinben megfogalmazott alapelveket is részletesen kifejtik a könyv utolsó részében. A szakértők által megfogalmazott hasznos tanácsok a következő négy terület köré csoportosulnak:
- a felsőoktatási rangsorok céljaival kapcsolatos alapelvek;
- a módszertan tervezésével, az indikátorok súlyozásával kapcsolatos alapelvek;
- a harmadik csoportba az adatok gyűjtésével és feldolgozásával;
- a negyedik csoportba pedig a rankingek eredményeinek bemutatásával kapcsolatos alapelvek tartoznak.

Berlini Alapelvek:

1. A felsőoktatási rangsor csak egy a számos olyan megközelítés között, amely a felsőoktatást értékeli.
2. Legyen világos, jól látható célja és célcsoportja az adott rangsornak.
3. Fontos felismerni a felsőoktatási intézmények sokféleségét, illetve azok különböző céljait.
4. Világossá kell tenni az információk forrását.
5. Fontos az adott oktatási rendszer nyelvi, társadalmi, kulturális és történelmi kontextusának ismerete.
6. A rangsorkészítés módszertanának átláthatósága.
7. Az indikátorokat azok relevanciája és érvényessége szerint kell kiválasztani.
8. A kimeneti mérőszámokat előnyben részesíteni a bemenettel szemben.
9. A kiemelt indikátorok súlyozásával kapcsolatos változások limitálása.
10. Fontos figyelembe venni az etikai standardokat és a jó ajánlásokat.
11. Hiteles és megbízható adatok használata.
12. Az adatgyűjtés szakmai megbízhatósága.
13. A rangsorkészítés minőségének folyamatos biztosítása.
14. A rankingek hitelességét biztosítani más, elismert intézmények adatainak felhasználásával.
15. Minden egyes szempontot jól érthetővé kell tenni a felhasználók számára.
16. A szerkesztésnél, illetve a kiadásnál a hibákat a minimálisra kell csökkenteni.

Az alapelveken túl a kötet számos példát és ajánlást ad a rangsorokkal kapcsolatban. Azonban nemcsak a készítők számára fontos a kötet tanulmányozása, hanem minden olyan személynek, aki vagy intézményvezetőként vagy kiadóként érintkezésbe kerül a felsőoktatási rangsorokkal. Az USA-ban már számos olyan utat végigjártak a rangsorokban érdekelt felek, legyen az az adatgyűjtéssel kapcsolatos problémáktól a felsőoktatási intézmények fogadtatásáig bármi, amelyekkel hazánkban csak most találkozhatunk.

A tanulmánykötet címe: College and University Ranking Systems. Global Perspectives and American Challenges
Megjelenés időpontja: 2007 áprilisa
Elérhetősége: www.ihep.org