felvi.hu


Pályaorientációs tapasztalatok Írországból

2008.09.10

Írország az elsők között ismerte fel, hogy a pályaorientáció(1) nem luxus, hanem szükséges jó, mivel ennek komoly egyéni, gazdasági és társadalmi haszna van. E téma mellesleg Magyarországon is mind aktuálisabb, elég, ha a demográfiai helyzetből adódó munkaerő-gondokra, a növekvő szociális feszültségekre, vagy - hogy ne menjünk ennyire messze - csak a felsőoktatás képzési rendszerének gyökeres átalakulására, és a jövőre immár tömegesen diplomázó alapszakosok információ-szükségletére gondolunk. E sorok szerzője Dublinban tanulmányúton járva gyűjtött tapasztalatokat, melyek némelyike talán idehaza is hasznosítható. E cikk az ír pályaorientációs rendszerből ad - a teljesség igénye nélkül - ízelítőt, néhány gyakorlati példán keresztül.

Előzmények

Írország élen jár a pályaorientáció tekintetében. Már régóta és sokféle szolgáltatás működött e területen, de a mind komplexebbé váló világ, s vele a mind komplexebbé váló munkapiac illetve oktatási rendszer egyre szükségesebbé tette egy egységes, professzionális pályaorientációs rendszer létrehozását, melyben bárki és élete bármely szakaszában minőségi szolgáltatáshoz juthat. A kormányzat tehát felismerte, hogy az élethosszig tartó pályaorientációnak (lifelong guidance, LLG) nagyon komoly szerepe van az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning, LLL) és a tudástársadalom kialakításában, a foglalkoztathatóság javításában, s az egyén képességeinek kibontakoztatásában. Vagyis: jó a gazdaságnak, mivel javítja a rendelkezésre álló munkaerő minőségét és növeli annak mennyiségét, jó az egyénnek, mert nemcsak hogy jobban kiteljesítheti képességeit, de a foglalkoztathatósága megőrzése / javulása révén elkerülheti a munkanélküliséget, a marginalizálódást, és jobb minőségű életet vezethet, és ezekből eredően jó a társadalomnak is, mivel a gazdaság teljesítményének növekedéséből fakadó előnyökön túl növeli a társadalom integráltságát, ezáltal elősegíti a társadalmi békét.

A szétdarabolt szolgáltatásokról egy egységes, professzionális rendszerre kell tehát átállni, mely megfelel az egyén és a társadalom szükségleteinek. E belső felismerés és a pályaorientáció növekvő nemzetközi szerepe (ezt jelzi például a pályaorientáció megjelenése az EU politikákban) együttesen vezettek el oda, hogy az oktatási és tudományos (Department of Education and Science), valamint a vállalkozási, kereskedelmi és foglalkoztatási minisztérium (Department of Enterprise, Trade and Employment) közös kezdeményezésére, minden érintett bevonásával, a 2004-es ír EU-elnökség idején megalakult a Nemzeti Pályaorientációs Fórum (National Guidance Forum, NGF), melynek létrejöttét az EU maga is finanszírozta a "Nemzeti pályaorientációs fórumok kialakítása 6 tagállamban" című projektje keretében.

Az első lépés: a Nemzeti Pályaorientációs Fórum

Az NGF-et, melynek 34 tagja volt, egy független professzor, Joyce O'Connor vezette. A tagok közt voltak a két minisztérium képviselői, állami és magán pályaorientációs szolgáltatók, szakmai szervezetek, gyakorlati szakemberek oktatási (a képzés minden szintjéről az általános iskolától az egyetemekig) és munkaügyi területről, a pályaorientációt végzők képzésében résztvevők, munkaadói és munkavállalói szervezetek képviselői, szakszervezetek, oktatási vezetők, szülői képviselet és a felhasználók képviselői. A tagok 2004 júniusa és 2006 októbere között 11 alkalommal üléseztek. A Fórum és 4 albizottsága titkársági feladatait az Oktatási Pályaorientáció Nemzeti Centruma (National Centre for Guidance in Education, NCGE, lásd 1. számú keretes írásunkat) látta el.

A Fórum

A Fórum mandátuma 2006 októberében lejárt, de ez idő alatt sikerült céljait megvalósítania. A Fórum létrehozása és működése tehát nagy lépés volt a felé, hogy a pályaorientáció a közvéleményben és a közpolitikákban (oktatási, munkaerő-piaci és szociális stratégiákban) központi jelentőségre tegyen szert, s hogy kialakuljon egy olyan rendszer, melyben az egyénnek élete bármely időszakában rendelkezésére áll a szükségleteinek megfelelő, minőségi pályaorientációs szolgáltatás. A Fórum a megszületett ajánlásokat mindkét tárcához beterjesztette, majd annak elfogadása után megkezdődött a kivitelezés. E rendszerből adunk ízelítőt gyakorlati példák segítségével, a teljesség igénye nélkül.

1) Az Oktatási Pályaorientáció Nemzeti Centruma

Az NCGE az ír oktatási tárca ügynöksége, a pályaorientációs tevékenységek legfőbb koordinációs fóruma. Az NCGE-t 1995-ben azzal a céllal alapították, hogy támogassa és fejlessze a pályaorientáció gyakorlatát az oktatási rendszer minden szintjén, és tanácsot adjon az oktatási kormányzatnak a pályaorientáció területén.

Az NCGE

  • informál az oktatási tárca pályaorientációs politikájáról,

  • támogatja a stratégia-alkotást, melynek célja, hogy az LLL kontextusában biztosítsa a pályaorientációt,
  • pályaorientációs szolgáltatásokat fejleszt és értékel,
  • innovatív pályaorientációs projekteket támogat,
  • a pályaorientációt végzők szakmai előmenetelét támogatja,
  • a pályaorientációs tevékenységhez műszaki segítséget és információt nyújt,
  • jó pályaorientációs gyakorlatokat támogat, fejleszt és terjeszt,
  • a pályaorientációt végzőket tájékoztatja a szakmában zajló fejleményekről, munkájukat segíti,
  • részt vesz a pályaorientációs gyakorlat és a szükségletek kutatásában, illetve támogat ilyen jellegű kutatásokat,
  • az Európai Bizottság illetve az ír oktatási tárca megbízásából nemzeti és európai pályaorientációs kezdeményezéseket/projekteket bonyolít le,
  • Nemzeti Tanácsadó Testületet működtet a projektek és kezdeményezések véleményezése céljából,
  • konzultációt folytat a szakmában érdekelt szereplőkkel (kormány, szervezetek, ügynökségek, praktizáló pályaorientációs szakemberek stb.).

E szervezethez tehát magánszemélyek nem fordulhatnak tanácsadásért, ez -úgymond- a szakma szakmai háttere. E főszabály alól egy kivétel van, ez pedig egy, a euroguidance hálózati tagságból eredő kötelezettség: információval és tanáccsal szolgál azoknak, akik egy másik EU-tagállamban kívánnak felsőfokú tanulmányokat folytatni, vagy szakképzésben részt venni.

Az NCGE irányító testületét az oktatási miniszter nevezi ki. A szervezet maga 7 fős:

  • igazgató,

  • a Felnőttképzési Pályorientáció Kezdeményezés (Adult Education Guidance Initiative, AEGI) nemzeti koordinátora,
  • egy pályaorientációs program-koordinátor,
  • két pályaorientációs munkatárs,
  • egy tájékoztatási (információs) munkatárs,
  • egy fő irodai adminisztrátor.

A pályaorientáció rendszere Írországban

A pályaorientáció rendszere Írországban nem csak a nevében élethossziglani. A rendkívül kiterjedt és sokszereplős rendszert az alábbiakban vázlatosan igyekszem bemutatni.

A rendszer első lábát a munkaerő-piachoz kötődő pályaorientációs szolgáltatások jelentik (például a FÁS, lásd lentebb). A második láb kommunális szinten szerveződik: a családsegítők, közkönyvtárak, az időskori pályaorientáció (Third Age Guidance, e szolgáltatóktól nyugdíjazással, vagy időskori pályaváltással kapcsolatban lehet tanácsot kérni) stb. tartoznak ide. A harmadik láb az oktatási ágazathoz kötődő pályaorientáció.
A kiépült állami hálózat mellett természetesen magánszolgáltatók is végeznek pályaorientációs tevékenységet, elég, ha a toborzócégekre vagy a magánpszichológusokra gondolunk.

Mivel a lentiekben elsősorban a rendszer harmadik lábával foglalkozunk, erről érdemesebb egy kicsit részletesebben is szólni.

A NGF ajánlásai alapján az oktatási rendszer minden szintjén meg van adva, hogy milyen pályaorientációs önmenedzselési ismeretekkel és képességekkel (beleértve az érzelmi nevelést, a társas kompetenciákat stb.-t is) kell a diáknak elhagynia az adott szintet.

Pályaorientáció a gyakorlatban: intézménylátogatások

Pályaorientáció a munkaügyi szektorban: a Nemzeti Képzési és Foglalkoztatási Hatóság

A Nemzeti Képzési és Foglalkoztatási Hatóságot (National Training and Employment Authority, FÁS, ez az ír név rövidítése: Forás Áiseanna Saothair) 1988-ban alapítottak, s mint a nevéből is kiderül, ez a munkaügyi szektor eleme. E szervezetnek 66 regionális irodája és 20 képzési központja van, vagyis szolgáltatási spektruma az egész országra kiterjed.

A FÁS

A FÁS munkaügyi adatbázisa igen kiterjedt és aktuális, noha a munkaadóknak nincs törvényben meghatározott jelentési kötelezettségük a megüresedett álláshelyekről. Az ország (munkaerőpiacának) nyitottságát pedig mi sem jelzi jobban, minthogy a szervezet központi telefonos ügyfélszolgálata több tucat nyelvet lefedve fogadja az érdeklődők hívásait.

Pályaorientáció a közoktatásban: a Manor House School

Dublin elegáns külvárosában található a Manor House School, egy (egyébként államilag finanszírozott) katolikus leányiskola. Ahogy az az ír közoktatásban szokás, ennek az iskolának is saját egyenruhája van, abban feszített minden diák. E középiskolában az ottani pályaorientációs szolgálat munkájával és kiadványaival ismerkedtünk meg, melyek közt a felsőoktatási felvételivel, pályaválasztással kapcsolatos kiadványok mellett önismereti tesztek is voltak, de nem hiányoztak a polcokról a drogprevenciós és a szexuális felvilágosító kiadványok sem.

E látogatás során megtudtuk: a közoktatásban nincsen kötelező részvétel a pályaorientációban, a diákok önként fordulhatnak a szolgálathoz pályaválasztási tanácsért. A középfokú oktatásban a nyújtandó szolgáltatás heti óraszáma az iskola diáklétszámától függ: 500 fősnél kisebb iskolákban heti 22 óra szolgáltatást kell biztosítani (beleértve az egyéni és a csoportos, például az osztályóra keretében történő orientációt), 500 fő felett ez az óraszám sávosan nő.

Bár felkészült szakemberek végzik a pályaorientációt, speciális, nehéz esetek őket is próbára tehetik: a pályaorientációs szakemberek ilyenkor különböző szakszolgálatokhoz (lásd 2. számú keretes írásunkat) fordulhatnak, de munkájukat, szakmai fejlődésüket egyébként különböző szakmai szervezetek is segítik (lásd 1. és 3. számú keretes írásunkat).

2) Nemzeti Oktatási Pszichológiai Szolgálat (National Educational Psychological Service, NEPS)

A Nemzeti Oktatási Pszichológiai Szolgálatot (National Educational Psychological Service, NEPS) 1999-ben alapították. A szervezet 130 pszichológusa az általános és a középiskolák diákjainak, tanárainak és pályaorientációs szakembereinek nyújt szükség esetén pszichológiai segítséget, különös tekintettel a speciális nevelési igényű gyerekekre. A NESP szervezetileg regionális felépítésű, vagyis az ország teljes területén biztosítani tudják a hozzáférést szolgáltatásaikhoz.

A szakemberek elmondták: e szolgáltatások mellett a legjobb pályaorientációt az élet maga végzi, s ebből a megfontolásból vezették be az ír közoktatásban a váltásra felkészítő évet, az ún. transition year-t. A váltásra felkészítő év a 90-es évek derekától terjedt el opcionális lehetőségként az iskolákban. Nem minden iskola kínálja ezt a lehetőséget, az összdiákság mintegy háromnegyedének van módja ebben részt venni. A Manor House Schoolban már évekkel ezelőtt bevezették a transition yeart-t. Ennek az évnek nagyon erős orientációs aspektusa van.

De mi is ez pontosan? Az ír középfokú oktatás két részre bomlik. 12-15 éves életkorra tehető az ún. junior ciklus (alsó-középfok), mely vizsgával zárul. Utána jön a két éves ún. senior ciklus (felső középfok), mely szintén vizsgával zárul. A kettő közé van beépítve a transition year, azaz a 15-16 éves diákok vehetnek részt benne. A váltóév célja, hogy segítse a tanulók személyiségének, szociális, tanulási és szakmai képességeinek fejlődését, és ezáltal felkészítse őket arra, hogy autonóm, aktív és felelős tagjai legyenek a társadalomnak.

Ebben az évben egyaránt van képzés és gyakorlati (munka)tapasztalat-szerzés. Számos nem-akadémiai tárgyat tanulnak a diákok (elsősegély, főzés, gépírás), és számtalan sportágban is kipróbálhatják magukat (sziklamászás, kajakozás, tájfutás...). Az önkéntes munka a legtöbb iskolában követelmény, azaz a diákoknak bizonyos időt valódi munkakörnyezetben kell tölteniük, hogy betekintést nyerjenek a felnőtt életbe, a munka világába. A diákok gyakran dolgoznak kórházakban, vagy segítik karitatív szervezetek munkáját.

Ez az év tehát az érést segíti. Általa növekszik a kreativitás, és javul a diákok önmagukért való felelősségvállalása is. Kimutatták, hogy azon diákok érettségi eredményei jobbak, akik részt vettek ebben a programban, s ez összefügghet a javuló önbizalommal és önértékeléssel is.

Végül megérdeklődtük, hogy hogy lesz valakiből pályaorientációs szakember. Megtudtuk: a közoktatásban a pályaorientációs tevékenység ellátásához megfelelő felsőfokú végzettség kell, melyet általában egy tanári alapszakos diplomára építenek rá mesterszinten. 5 felsőoktatási intézményben képeznek pályaorientációs szakembereket:

3) A Pályaorientációt Végzők Intézete

A Pályaorientációt Végzők Intézete (Institute of Guidance Counsellors, IGC) kompetenciaközpontként és a tapasztalatcsere helyszíneként nagyban segíti a pályaorientációt végző szakemberek munkáját, szakmai előmenetelét. A gyakorlati szakembereket tömörítő szakmai szervezetet 1976-ban alapították.

Az IGC:

  • képviseli a tagok érdekei és a szakma szempontjait,
  • segíti a pályaorientációban a lehető legmagasabb színvonal elérését,
  • kutatásokat támogat pályaorientációs témakörökben,
  • elősegíti a tagok szakmai továbbfejlődését,
  • együttműködik a kormányzattal és más szervezetekkel,
  • etikai kódexet fogadott el, melyet a tagoknak be kell tartaniuk.

E szervezetnél e sorok írója azt próbálta elsősorban megtudakolni, hogy a pályaorientációs rendszert keretbe fogó szervezetek mellett, a napi gyakorlat szintjén milyen az együttműködés a különböző szinteken és szegmensekben szolgáltatást nyújtók között. Itt elmondták, hogy egységes országos pályakövetési rendszerrel, vagy például olyan informatikai rendszerrel, mely nyilvántartja az emberek életének az egyes állomásait, illetve az általa igénybe vett pályaorientációs szolgáltatások eredményeit, nem rendelkeznek. Viszont kapcsolat van az egyes szintek között, mert pl. egy bármilyen szempontból problémás középiskolás tanácsadója felveszi a kapcsolatot az általános iskola pszichológusával, vagy a diák korábbi osztályfőnökével, illetve sok esetben a középiskolában ugyanaz a személy látja el az iskolapszichológusi feladatokat, aki annak idején a diák általános iskolájában tette ezt. A pályaorentációt művelők általában is szoros együttműködésben dolgoznak a személyes tanácsadásra (drog, haláleset, családi problémák, alkohol, kirekesztődés, szerelmi bánat stb.) szakosodott életviteli tanácsadó szolgálatokkal, az ún. counselling service-ekkel és az iskolapszichológusokkal is.

E szervezet bemutatta a saját, rendkívül tartalomdús nemzeti képzési adatbázisát, a Qualifax-ot, mely számos hasznos információt tartalmaz a képzésekről, a képesítési keretrendszerről stb.

A kisodródás ellen: a Youthreach programm

A Youthreach program testesíti meg az iskolán kívüli pályaorientációt, és ebben sokkal jelentősebb a szociális inklúzió aspektusa, mint egy elitgimnázium pályaorientációs tevékenységében: ez Írország oktatási és képzési programja az iskolát idejekorán elhagyóknak. A közoktatást a diákok mintegy 3,2 százaléka hagyja el végzettség nélkül, 15,3 százalék pedig csak a már említett junior ciklus vizsgájával rendelkezik, "rendes" középfokú végzettséget nem szerez. Elgondolkodtató adat az is, hogy évente 750 gyerek fejezi be 12-13 évesen az általános iskolát úgy, hogy nem megy tovább középfokú intézménybe (noha 16 éves korig általános tankötelezettség van). Az ő felkarolásuk, kisodródásuk megakadályozása tehát nemcsak gazdasági, hanem nagyon komoly társadalmi kérdés is. (Míg a középfokú végzettséggel rendelkezők közül minden tizedik, addig az azzal sem rendelkezők közül minden második ember munkanélküli.)

A Youthreach-t az oktatási és a munkaügyi tárca alapította a 2000-2006 közti Nemzeti Fejlesztési Terv keretében, európai források bevonásával. A program szervesen illeszkedik az ún. "második esély oktatásba" (second chance education), és központi eleme a kormány LLL stratégiájának. A program célcsoportja a 15-20 év közötti, az iskolát végzettség nélkül elhagyó munkanélküli fiatalok. A Youthreach segít a fiataloknak, hogy megtalálják útjukat a felnőtt világba, és lehetőséget ad valamilyen végzettség megszerzésére. A program egész éves, és egész napos elfoglaltságot nyújt. A Youthreach programot különböző szervezetek hajtják végre. E centrumokat nem iskolai környezet jellemzi, és főleg a hátrányos vidékeken/településrészeken helyezkednek el. A nemzeti program keretet jelent, konkrét tartalommal a helyi igény szerint lehet megtölteni.

A program középpontjában tehát a fiatalok visszaintegrálása áll a képzés, és integrálása a munka világába, mégpedig a személyiség komplex fejlesztése révén: személyiség-fejlesztés (önértékelés, autonómia, felelősség stb.), képesség-fejlesztés (matematika, számítástechnika stb.), más aktivitások (sport, főzés), életmód-fejlesztés (drogmegelőzés, bűnmegelőzés), társas kompetenciák fejlesztése (együttműködés, csapatmunka, erőszakmentesség, konfliktuskezelés) stb.

E sorok szerzője a Dublin-közeli Naas városka Youthreach Centre-ét látogatta meg, és érdekességképpen jegyzi meg, a program életközeliségét alátámasztandó, hogy a nemzetközi csoport látogatása nem attrakció volt, hanem be volt építve a napi munkarendbe: a bemutatkozó előadás alatt egy kis csoport az ebédet készítette elő a vendégeknek, mások az asztalokat terítették. A fiatalok láthatóan otthon érezték magukat, nem volt kisebbrendűségi komplexusuk, nyitottak voltak és szívesen beszéltek magukról.

Középpontban a felnőttek - a brayi Felnőtt Pályaorientációs Szolgálat

Bray egy tengerparti kisváros, pár tíz kilométernyire Dublintól. A brayi Felnőtt Pályaorientációs Szolgálat (Bray Adult Guidance Service) 2002-ben nyitotta meg kapuit, és szolgáltatásait minden 18. életévét betöltött személy ingyenesen veheti igénybe. E hálózat létrehozása is az ország LLL stratégiájába illeszkedik bele. E szolgálat könyvtárral, internettel, képzésekkel, információval, CV-írás-tanítással, személyes tanácsadással stb. (többnyire munkanélküli) felnőtteknek segít (többnyire vissza)integrálódni a munka világába, vagy felkészülni például felsőfokú tanulmányokra (az ún. mature student-eknek, azaz a 23 év felettieknek külön kvótájuk van a felsőoktatási intézményekben). Nem ritka az sem, hogy olvasásra, nagyon egyszerű szakmákra, vagy például az anyasággal vagy háztartás-vezetéssel kapcsolatos alapismeretekre tanítják a hozzájuk fordulókat.

Pályaorientáció a felsőoktatásban: a Dublini Technológiai Intézet karrierirodája

Az ír felsőoktatásban, amely egyébként tandíjmentes, jelenleg 136 ezer diák tanul, s a felsőoktatási intézményekben természetesen működnek karrierirodák is.

A Dublini Technológiai Intézet (Dublin Institute of Technology) karrierirodája (Careers Service) a hallgatóknak, a végzősöknek, munkaadóknak és az oktatóknak nyújt szakmai, s mint kiemelték: proaktív szolgáltatást.

Mint minden pályaorientációs tevékenységnek Írországban, a hallgatóknak nyújtott szolgáltatásnak is az az alapelve, hogy őket kell felkészíteni az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos és karrierépítési döntések meghozatalára, nem helyettük kell dönteni (saját képességek, szükségletek felismertetése, tervezés, öneladási képesség fejlesztése stb.). Az iroda önismereti és döntéshozatali tréningeket szervez, csoportos és egyéni tanácsadást nyújt, és számtalan publikációval, teszttel, adatbázissal, információval áll a hallgatók rendelkezésére (hírlevelek, e-mail értesítők is stb.).

Az irodában a munkaadói kapcsolatoknak külön referense van. A munkaadóknak az intézmény képzési programjairól, a hallgatók elvárásairól adnak tájékoztatást, valamint tanácsokat adnak, hogy álláshirdetéseik hogyan érik el legjobban a végzősöket, illetve segítenek a megfelelő munkaerő megtalálásában is. Az iroda egy on-line adatbázist működtet az üres állásokról (JobScene), ezt a munkaadók tölthetik fel. A honlapon publikálják a DIT hallgatóinak szóló a képzési és munkalehetőségeket (Milkround), de ezen kívül a célcsoportot közvetlenül e-mailban is megkeresik egy-egy állásajánlattal. Az intézmény helységeiben a munkaadók prezentációkat, workshopokat tarthatnak, s lehetőségük van az intézmény hirdetőfelületein megjelenni, és kari állásbörzéken is módjuk van részt venni. Az iroda a munkaadókat a karok oktatóival is összehozza, hogy a kétirányú információáramlás biztosítva legyen.

Az ír felsőoktatásban a karrierirodáknak nemcsak a munkaadók és a hallgatók, de az intézmény és az oktatók vonatkozásában is vannak feladatai: az intézményeket és az oktatókat fel kell készíteniük arra, hogy a munkaerő-piac által elvárt képességeket fejlesszék a hallgatókban. Az oktatóknak/intézménynek nyújtott támogatás közül kiemelendő a munkaerő-piaci trendek, elvárások közvetítése az intézmény felé, valamint információ nyújtása a végzettek első munkahelyéről. Az iroda a karokkal együttműködve dolgoz ki karrier-fejlesztési programokat, de figyelemmel kíséri például a DIT különböző szabályzatait (fogyatékkal élők hozzáférése, szociálisan hátrányos helyzetűek hozzáférése, esélyegyenlőségi politika) is.

A felsőoktatási karrierirodáknak van egy szakmai ernyőszervezete is, a Graduate Careers Ireland (GCI), mely 25 felsőoktatási intézményt képvisel, és melynek célja a tagok közti jó gyakorlatok támogatása és terjesztése, az egyes karrierirodák közti együttműködés erősítése. A GCI kapcsolatot tart a munkaadókkal, az oktatásirányítás szereplőivel és a felsőoktatásban oktatókkal is.

A DIT karrieriroda rengeteg kiadvánnyal rendelkezik. Ezek jelentős részét a GCI adja ki, együttműködésben a GTI-vel, Európa vezető kiadójával karrier-területen, megcélozva a hallgatókat és a végzetteket.

Jól működő pályaorientációs rendszerek ide vagy oda, a pályán való önálló orientálódáshoz fűződő képességek megléte olyannyira fontos, hogy Írország célul tűzte ki, hogy a jövőben a munka világára felkészítést (career education) a tanterv részévé teszi.

Összegzés

A tanulmányút legfontosabb tapasztalata az volt, hogy mindennek az alapja, hogy a politika tudatában legyen a pályaorientáció társadalmi és gazdasági fontosságának. Ez Írországban adott. Ennek megfelelően nagyon szoros együttműködés van a munkaügyi és az oktatási terület között (közös tervezés, stratégia-alkotás, dolgok rendszerben szemlélése), s rendszerszinten tisztázottak a kompetenciák. Van központi koordináció, a fejlesztések konvergálnak.

Írországban tehát egységes rendszerbe szervezték a korábban elkülönülten működő szolgáltatókat, s ahol szükséges volt, pótolták a hiányzó láncszemeket: az élet minden szakaszában áll valamilyen pályaorientációs "szakellátás" az egyén rendelkezésére, vagyis igazi LLG-ről lehet beszélni.

Az ír pályaorientációs rendszer mindenkire figyel és proaktív. Modern életpálya-tervezési tanácsadást láthattam, mely együtt járt képességfejlesztéssel is, s ez az egyéneket hozza döntésképes állapotba saját sorsuk vonatkozásában. Ez a szemlélet az egész rendszert áthatotta: az egyén és az ő fejlesztése áll a pályaorientációs szolgáltatások középpontjában, bármely szektorhoz is tartozott az adott szolgáltatás. A szolgáltatók nem függenek intézményektől, így intézményi érdekek nem befolyásolják a pályaorientációt.

Az írek mindent rendszerben szemléltek és stratégiai távlatokban gondolkodtak. Írországban a gyakorlatban tapasztalhattam meg, hogy az egyes fejlesztések, cselekvési területek mennyire összefüggnek: nincs élethosszig tartó tanulás (LLL) képesítési keretrendszer nélkül (NQF), NQF az előzetesen szerzett ismeretek elismerése (RPL) nélkül stb. - s az egész építményt a pályaorientáció rendszere fűzi össze, s köti össze az emberekkel, a gazdasággal: az élettel.

Egy jó minőségű szolgáltatást nyújtó, élethosszig tartó, mindenki számára hozzáférhető, egységes pályaorientációs rendszer kiépítése mind nélkülözhetetlenebb Magyarországon is. Reménykeltő, hogy az első lépés hazánkban is megtörtént, a 2008 januárjában megalakult Nemzeti Pályaorientációs Tanács ugyanis már féléves működés után, 2008 júniusában megtette erre vonatkozó javaslatát.

Hasznos linkek:

(1) A cikkben a pályaorientáció szót használjuk mindvégig az életút-támogatás (guidance) helyett, beleértve a pályaválasztást, a pályakorrekciót, az életpálya-tervezést, az életpálya-építést, a karrierépítést stb. is.

(2) Itt érdekességként említem meg, hogy Írországnak nagyon komoly elképzelése van arról, hogy a munkaerőpiac várható igényeinek figyelembe vételével hogyan kellene kinéznie 2020-ban a társadalom képzettségi struktúrájának. Ezen elképzeléseiket egy stratégiába öntötték, ez az ún. National Skills Strategy, mely nemcsak a preferált szakmaterületeket jelöli meg, de a tízszintes nemzeti képesítési keretrendszerüket alapul véve szintenkénti bontásban számszerűsíti az elérendő célokat.

- CSEKEI László -

(A szerző információit, tapasztalatait 2008 áprilisában egy írországi szakértői tanulmányúton szerezte, melyhez a támogatást az Európai Unió Egész életen át tartó tanulás programjának keretében kapta.)