Felvételi rendszerek Európában

1 2 3 4 5 6 7 8 9

2007.12.05

Németország

Németország föderális állam, az oktatásügy alapvetően tartományi hatáskör. Bizonyos szövetségi kompetenciák célja az egyenlő esélyek, egyenlő életfeltételek megteremtése, így a felsőoktatásba való bejutás is harmonizált terület. A felsőoktatásban való részvétel alapfeltétele a felsőoktatási részvételi jogosultság megléte. Aki jogosult a felsőoktatásban tanulmányokat folytatni (pl. megvan a megfelelő középiskolai bizonyítványa), az háromféle bejutási eljárással szembesülhet, a választott szaktól (illetve a kiszemelt intézménytől) függően. (2)

1. A korlátozás nélküli szakok
Az e csoporthoz tartozó választott szak esetében a jelentkező kérelmezi felvételét a felsőoktatási intézménynél, s mivel a kapacitás lehetővé teszi a felvételét, felvételt nyer, s beiratkozik.

2. A szövetségi szinten numerus clausus-os (NC) szakok
Ha a választott szak szövetségi NC-s, azaz mindenhol akkora az eltérés a kereslet és a kínálat között, hogy szövetségi szintű létszámkorlátozás volt indokolt, a felvételi kérelmet egy központi hallgatói férőhelyelosztó szervhez, a ZVS-hez (Zentralstelle für die Vergabe von Studienplätzen) kell benyújtani (3). Jelenleg a biológus, orvos, gyógyszerész, pszichológus, állatorvos és a fogorvos tartozik ide. Korábban a szövetségi NC-s szakok esetében a ZVS döntötte el, ki és mely intézményben kezdheti meg tanulmányait, egy nemrégiben történt felvételi reform azonban nagyobb mozgásteret ad az intézményeknek (4).

2005 ősze óta a következő rendszer van érvényben:
- a helyek 20 százalékát a legjobb érettségi átlageredményt nyújtóknak ítélik oda központilag, s ők kiválaszthatják, mely intézményben kívánnak tanulni,
- a helyek további ötödét a várakozási idő mértéke szerint osztják el központilag, az intézményi preferenciák figyelembe vételével,
- a maradék 60 százalék esetében pedig az intézmények saját felvételi eljárás során dönthetnek. (5)

Az intézmények a 60 százalékról való döntésükhöz a következő kritériumokat veszik figyelembe:
- a középiskolai záróbizonyítvány átlaga,
- a középiskolai záróbizonyítvány egyes jegyei súlyozva (ezzel a szakmai alkalmasságot állapítják meg),
- egy szakspecifikus teszt eredménye, mely az adott szakon való felsőoktatási tanulmányok folytatására való alkalmasságot méri,
- szakmai előélet (kitanult szakma vagy munkatapasztalat),
- felvételi elbeszélgetés eredménye (6),
- vagy ezen elemek valamely keveréke.

Az érettségi átlageredményt kötelező figyelembe venni az eljárás során, a többi elem választható, ha a tartományi jog nem rendelkezik másképp. A tartományi jog tehát egyrészt további kritériumokat is szabhat, például iskolán kívüli tevékenységek is beszámítódhatnak, másrészt megszabhatja azt is, hogy a fent felsoroltak közül az érettségi átlageredmény mellett még mely kritériumokat kell kötelezően figyelembe venni. Az érettségi átlageredményének akkor is nagy súlyt kell kapnia, ha más kritériumok is latba esnek. A lehetséges forgatókönyvekben annyi a közös, hogy a jelentkezőket minden intézménynek sorrendbe kell állítania. Belső kvóták is lehetségesek, hogy például egy bizonyos érettségi átlageredményt elérők minden további nélkül bekerülnek, utána pedig ilyen és ilyen kritériumok szerint történik a maradék helyek feltöltése. A felvételi eljárásban résztvevők számát előfelvételivel korlátozhatják.

A reformmal párhuzamosan a központ, a ZVS lebonyolító szerepe egyre csökken, és egyre inkább koordinációs, illetve szolgáltatói szervvé válik.

3. A helyi numerus claususos szakok
Ha az adott intézményben a jelentkezők száma meghaladja a kapacitást, az intézmény helyi NC-t vezethet be, s az intézmény valamilyen módon választ a jelentkezők közül. A helyi NC-s szakká nyilvánítás feltételeit, illetve az ezen szakokra történő bejutást a tartományi felsőoktatási törvények szabályozzák.

A 2. pontban vázolt ZVS-es eljárás modellértékű, ugyanis a férőhelyeket a helyi NC-s szakoknál is elsőként a legjobb érettségi átlageredményt nyújtóknak, majd a legrégebb óta váróknak ítélik oda. A helyi NC-s szakokra az intézménynél kell jelentkezni, és az eljárást is ők bonyolítják le. Az intézményeknek nincs tudomásuk arról, hogy a jelöltek jelentkeztek-e más intézményekbe is, ugyanis nincs központi nyilvántartása a jelentkezéseknek, ha nem a 2. pont alá tartozó szakokról van szó.

Végül említést kell tennünk arról is, hogy Németország valamennyi tartományában van lehetőségük a szakmával rendelkezőknek, hogy érettségi nélkül bejussanak a felsőoktatásba (7).

Megjegyzések:
(1) A német felsőoktatásról itt, itt és itt lehet még olvasni.
(2) Érdekességképpen egy negyedik csoport is megemlíthető, a 18 millió lakosú Észak-Rajna-Vesztfália tartomány tartományi NC-t csinált, s e szakoknál az eljárás minden elemében azonos a 2. pontban ismertetettel.
(3) E módon összesen kb. 39.000 férőhely kerül évente szétosztásra.
(4) 2004 júliusában fogadták el a Szövetségi Felsőoktatási Kerettörvény 7. módosítását, mely a felvételi rendszer reformját is tartalmazta. A felsőoktatás szövetségi szintű szabályozását a föderalizmus-reform keretében hamarosan megszüntetik, de ez ezt a szabályzást nem érinti, hisz e keretszabályokat a tartományi felsőoktatási törvények átvették.
(5) Hogy az egyes intézmények a közös kalapból a helypreferenciás jelölteket hívják-e be vagy a legjobb teljesítményűeket, ha megjelölte az adott intézményt, ha nem, abban van intézményi mozgáskör. A felvételi eljárásban résztvevők számát előfelvételivel is korlátozhatják az intézmények. Az NC-s szakokon a kapacitások feltöltéséről a ZVS koordináció útján gondoskodik.
(6) Ez egyfajta pálya-orientáció is, a motivációt és a választott szakmával történő azonosulást méri, a hibás szakválasztás megelőzését szolgálja.
(7) Erről részletesebben lásd: Csekei László: Érettségi helyett szakmával a felsőoktatásba. In: www.felvi.hu, letöltve 2008. november 21-én.

Archívum

Legfrissebb