felvi.hu


Érettségi helyett szakmával a felsőoktatásba

2007.11.13

Németországban a szakmával rendelkezők érettségi nélkül is bekerülhetnek a felsőoktatásba. A statisztikák azt mutatják, hogy e hallgatók éppoly sikeresek felsőfokú tanulmányaik során, mint érettségizett társaik. Hogy működik ez a rendszer, és mi van a háttérben? Írásunkban ezeknek jártunk utána.

Ma már Németország valamennyi tartományában (egyes tartományokban pedig már hosszú évek óta) lehetőséget ad a tartományi felsőoktatási törvény, hogy a szakmával rendelkezők érettségi nélkül is bekerülhessenek a felsőoktatásba. Ez az élethosszig tartó tanulás korában egy rugalmas tanulási útnak tekinthető, melyben a következő tanulási szakasz (jelen esetben a felsőoktatás) valamilyen formában épít a korábban megszerzett ismeretekre és kompetenciákra (esetünkben a szakképzésben elsajátított ismeretekre és az azt követő munkatapasztalatokra).

E nem hagyományos bejutási út bevezetését és széles körű elterjedését egyrészt az esélyteremtés igénye, másrészt pedig gazdasági versenyképességi érdekek indokolták. Magyarországhoz hasonlóan ugyanis Németországban is nagyban meghatározza a gyerekek iskolai előmenetelét a család szociális helyzete, ezt 2000 óta a PISA-felmérések rendre igazolják. Részben ezen esélyegyenlőségi kérdések miatt szűk a felsőoktatás merítési bázisa, s így egyre komolyabb fejtörést okoz a németeknek a képzett munkaerő hiánya. Az OECDEducation at a Glance 2007 című kiadványa szerint Németországban extrém alacsony a korosztályhoz képest a felsőoktatást sikeresen befejezők aránya: míg az OECD átlag 36,4 százalék, addig a németeknél ez az arány nem éri el a húsz százalékot. Főleg a műszaki, informatikai és természettudományi területeken nagy a szakemberhiány.

E helyzet egyre inkább az érdeklődés homlokterébe állítja az érettségi nélküli továbbtanulás lehetőségét is. E megoldással ugyanis azok is kaphatnak egy esélyt, akiket anyagi körülményeik, a nem motiváló családi környezet és a német közoktatás korai szelekciós mechanizmusai érettségit nem adó tanulási pályákra sodortak, és akik ugyanakkor szakmával a zsebükben az évek, évtizedek alatt jól hasznosítható tapasztalatokat, kompetenciákat szereztek a munka világában. És persze az sem mellékes, hogy az ezen esélyt megragadók némileg csökkentik a magasan kvalifikált munkaerő terén mutatkozó hiányt.

A felsőoktatásba való bejutás feltételei a szakmai tapasztalattal rendelkezők számára tartományonként és intézményenként igen eltérőek. Egy elismert és a továbbtanulás szempontjából releváns szakma megléte mindenhol alapfeltétel, néhol technikusi vagy mestervizsgát is kérnek. Azt, hogy hány év gyakorlati tapasztalat szükséges a bejutáshoz, a tartományok határozzák meg. Helyenként 3-4, máshol ennél is több év szükséges. Némely tartomány még a jelentkező minimális korát is meghatározza (22-23-24 év), és elvárják, hogy a pályázó adott ideje (jellemzően 3-4 éve) az adott tartomány lakosa legyen.

Az alapfeltételek teljesítésén túlmenően a felvétel során a német felsőoktatási intézmények különböző módokon járnak el. Annyi azonban közös a modellekben, hogy a bejutást megelőzően szinte mindenhol kötelező egy tanácsadáson részt venni. Aholfelvételi vizsgát tartanak, ott a pályázó először általános és szakmai előkészítő tanfolyamon vesz részt. Ezután jön a felvételi vizsga (egyszerű szakmai, szintfelmérő vagy alkalmassági, teszteredmény, elbeszélgetés vagy korábbi tanulmányi eredmények alapján, illetve egyes szakoknál a várakozási idő stb. beszámításával), s ha sikerrel jár, megkezdheti tanulmányait a felsőoktatásban. Igen gyakori, hogy az intézmények a jelentkezőt alaposabb előzetes vizsgálgatások nélkül, általában 2-4 félévnyipróbatanulmányokra veszik fel. Ez után értékelik az intézményben nyújtott tanulmányi teljesítményét, és döntenek a diák további sorsáról. A legliberálisabb modellnek az számít, amikor az intézmények közvetlen bejutást biztosítanak az érdeklődőknek, csak a korábban említett alapfeltételek teljesülését vizsgálják, esetleg egy alkalmassági beszélgetéssel egybekötve. Egy-egy intézményben egyidejűleg több bejutási modell is működhet vagylagosan (van, ahol választhat a jelentkező, hogy felvételizni szeretne, vagy inkább próbastúdium formájában bizonyít), helyenként pedig kombinálják a különböző eljárási modellek egyes elemeit. A "szakemberek" létszámát helyenként kvóták határozzák meg (pl. a többi jelentkező vagy a felvettek arányában), másutt nem kezelik őket elkülönítetten, hanem a versenyvizsgás eredmények alapján közös listára kerülnek az érettségizett jelentkezőkkel, és így kell sikeresnek lenniük.

Hogy mely szakokra lehet ezeken a módokon bekerülni, szintén a tartományi törvények, illetve az intézmények határozzák meg. Némely tartomány a Németország-szerte létszámkorlátozott (numerus claususos, NC) szakokra (biológus, orvos, gyógyszerész, pszichológus, állatorvos, fogorvos) és/vagy az államvizsgával zárulókra (tanári, jogász) nem fogad érettségi nélküli jelentkezőket, máshol ezekre is lehet jelentkezni a releváns szakma birtokában (ez alatt azt kell érteni, hogy egy villanyszerelő jelentkezhet például villamosmérnöknek, de jogásznak nem). A relevánsságról általában az intézmények döntenek. Az NC-s korlátozók közül mások mellett meg lehet említeni a bajorokat vagy a berlinieket , ahol például az orvosszakma nem nyitotta ki kapuit, így oda továbbra is csak érettségivel lehet bekerülni. E tartományokban jelenleg tehát nincs esélyük például a nővéreknek arra, hogy egyszer orvosok legyenek, noha valószínűsíthető, hogy tíz év kórházi munkatapasztalat jobban megágyaz mind szakmai, mind pedig - az egészségügyben oly fontos - pályaalkalmassági tekintetben az orvosi pályának, mint egy gimnáziumi érettségi.

A jelentkezőket fő szabály szerint első szemeszterre veszik fel. Esetenként sor kerülhet szintező/szintfelmérő felvételi vizsgára is (ld. a korábban írtakat), mely után akár magasabb szemeszterre is kerülhet a jelölt. Ami a korábbi tanulmányok beszámítását (beleértve a próbastúdium alatt elért eredményeket is) illeti, azokról alapvetően az intézmény dönt.

Szakot menet közben gyakorlatilag sehol nem lehet váltani (intézményt természetesen igen), és csak egy konkrét szak választható (előbbi példánk villanyszerelő alanya tehát nemcsak villamosmérnök-gyógyszerész szakos hallgató nem lehet, hanem még akkor sincs kétszakosság, ha az alapszakma egy másik szakra való bejutásra is feljogosítana). A képzés munkarendje nem kötött, az folyhat nappali vagy az eredeti szakma gyakorlása mellett levelező vagy távoktatási formában is. A tanulmányok finanszírozásával kapcsolatban pedig elmondható, hogy a szakmával rendelkezők felsőoktatási tanulmányaikhoz igénybe vehetik az állami Bafög-támogatást, illetve törekvéseiket számos vállalati alapítvány is ösztöndíjakkal honorálja.

E bejutási mód ellenzői az érettségi presztízséért és a felsőoktatás színvonaláért aggódnak. Az előbbi azért tűnik alaptalannak, mert a jelenség nem tömeges (tartományonként átlagosan százas nagyságrendű a jelentkezők és a felvettek száma), a másodikat pedig a statisztikák cáfolják, melyek azt mutatják, hogy e hallgatók éppoly sikeresek felsőfokú tanulmányaik során, mint érettségizett társaik. Sikerük azt bizonyítja, hogy más úton is szert lehet tenni olyan ismeretekre, képességekre, melyek alkalmassá tesznek felsőfokú tanulmányok elvégzésére.

Berlini helyzetkép

Berlinben az 1990-es évek eleje óta van lehetőségük a szakmával rendelkezőknek, hogy érettségi nélkül bekerüljenek a felsőoktatásba. A tartományi felsőoktatási törvény 11. §-a három alapfeltételt szab (meg kell említeni, hogy Berlinben a Németország-szerte NC-s szakokra ez a bejutási mód nem vonatkozik):

1. Az ún. Realschule elvégzését igazoló vagy azzal egyenértékű dokumentum (ez az 5-10. osztályt lefedő, középső iskolatípus az alapvetően háromtagú iskolarendszerben, nem ad felsőoktatási tanulmányokra feljogosító érettségit, hanem utána szakmát tanulnak a diákok);
2. a kinézett szaknak megfelelő kitanult szakma megléte;
3. legalább négyéves szakmai gyakorlat vagy sikeresen letett technikusi, illetve mestervizsga.

Ami Berlinben a gyakorlatot illeti, a Humboldt Egyetemen (HU) jelenleg 50 fő tanul érettségi nélkül, azaz a jelenség nem tömeges (az egész tartományban évente mintegy 250-en jelentkeznek). Ők szigorú feltételeknek kellett hogy megfeleljenek: próbastúdiumon vettek részt, ahol állandóan jelenléti ívekkel szembesültek, illetve több vizsgát kellett szemeszterenként minimálisan letenniük, mint "érettségis" társaiknak, és alkalmassági vizsgán is túl kellett esniük. A HU elnöke könnyíteni szeretne, elégségesnek tartaná az elbeszélgetést, eltörölné a próbastúdiumot, és megnyitná pl. az orvosképzést is.

 

Csekei László