felvi.hu Minden, ami felsőoktatás

Érettségi helyett szakmával a felsőoktatásba

« vissza 1 2 3 4 előre »
2007.11.13 

A felsőoktatásba való bejutás feltételei a szakmai tapasztalattal rendelkezők számára tartományonként és intézményenként igen eltérőek. Egy elismert és a továbbtanulás szempontjából releváns szakma megléte mindenhol alapfeltétel, néhol technikusi vagy mestervizsgát is kérnek. Azt, hogy hány év gyakorlati tapasztalat szükséges a bejutáshoz, a tartományok határozzák meg. Helyenként 3-4, máshol ennél is több év szükséges. Némely tartomány még a jelentkező minimális korát is meghatározza (22-23-24 év), és elvárják, hogy a pályázó adott ideje (jellemzően 3-4 éve) az adott tartomány lakosa legyen.

Az alapfeltételek teljesítésén túlmenően a felvétel során a német felsőoktatási intézmények különböző módokon járnak el. Annyi azonban közös a modellekben, hogy a bejutást megelőzően szinte mindenhol kötelező egy tanácsadáson részt venni. Aholfelvételi vizsgát tartanak, ott a pályázó először általános és szakmai előkészítő tanfolyamon vesz részt. Ezután jön a felvételi vizsga (egyszerű szakmai, szintfelmérő vagy alkalmassági, teszteredmény, elbeszélgetés vagy korábbi tanulmányi eredmények alapján, illetve egyes szakoknál a várakozási idő stb. beszámításával), s ha sikerrel jár, megkezdheti tanulmányait a felsőoktatásban. Igen gyakori, hogy az intézmények a jelentkezőt alaposabb előzetes vizsgálgatások nélkül, általában 2-4 félévnyipróbatanulmányokra veszik fel. Ez után értékelik az intézményben nyújtott tanulmányi teljesítményét, és döntenek a diák további sorsáról. A legliberálisabb modellnek az számít, amikor az intézmények közvetlen bejutást biztosítanak az érdeklődőknek, csak a korábban említett alapfeltételek teljesülését vizsgálják, esetleg egy alkalmassági beszélgetéssel egybekötve. Egy-egy intézményben egyidejűleg több bejutási modell is működhet vagylagosan (van, ahol választhat a jelentkező, hogy felvételizni szeretne, vagy inkább próbastúdium formájában bizonyít), helyenként pedig kombinálják a különböző eljárási modellek egyes elemeit. A "szakemberek" létszámát helyenként kvóták határozzák meg (pl. a többi jelentkező vagy a felvettek arányában), másutt nem kezelik őket elkülönítetten, hanem a versenyvizsgás eredmények alapján közös listára kerülnek az érettségizett jelentkezőkkel, és így kell sikeresnek lenniük.

Hogy mely szakokra lehet ezeken a módokon bekerülni, szintén a tartományi törvények, illetve az intézmények határozzák meg. Némely tartomány a Németország-szerte létszámkorlátozott (numerus claususos, NC) szakokra (biológus, orvos, gyógyszerész, pszichológus, állatorvos, fogorvos) és/vagy az államvizsgával zárulókra (tanári, jogász) nem fogad érettségi nélküli jelentkezőket, máshol ezekre is lehet jelentkezni a releváns szakma birtokában (ez alatt azt kell érteni, hogy egy villanyszerelő jelentkezhet például villamosmérnöknek, de jogásznak nem). A relevánsságról általában az intézmények döntenek. Az NC-s korlátozók közül mások mellett meg lehet említeni a bajorokat vagy a berlinieket , ahol például az orvosszakma nem nyitotta ki kapuit, így oda továbbra is csak érettségivel lehet bekerülni. E tartományokban jelenleg tehát nincs esélyük például a nővéreknek arra, hogy egyszer orvosok legyenek, noha valószínűsíthető, hogy tíz év kórházi munkatapasztalat jobban megágyaz mind szakmai, mind pedig - az egészségügyben oly fontos - pályaalkalmassági tekintetben az orvosi pályának, mint egy gimnáziumi érettségi.





Archívum