Az Erasmus Mundus Programban rejlő magyar lehetőségek
2009.08.10Az Erasmus Mundus programot az Európai Bizottság Oktatási, Kulturális és Audiovizuális Végrehajtó Ügynöksége (EACEA) kezeli, az Oktatási és Kulturális Főigazgatósága, valamint az EuropeAid Együttműködési Hivatala felügyelete mellett. A végrehajtásban emellett részt vesznek közvetlenül az Európai Bizottság delegációi, valamint a nemzeti irodák is (Magyarországon a Tempus Közalapítvány).
Az Erasmus Mundus közösségi program támogatja Európa felsőoktatási intézményeit abban, hogy nívós képzéseket nyújtsanak a kiválasztott tehetséges hallgatók részére. A program továbbá az európai felsőoktatás vonzerejét növelő projekteket is támogat.
Az Erasmus Mundus Program első szakaszáról, tapasztalatok
Az Európai Bizottság az ezredfordulótól egyre erőteljesebben szorgalmazza a felsőoktatási együttműködések továbbfejlesztését a harmadik országokkal. Alapvető célja, hogy a növekvő számú, külföldi tanulási lehetőségeket kereső hallgatók minél nagyobb arányban válasszák Európát, mint lehetséges célterületet (1).
Habár Európa (2) 2004-ben a nemzetközi hallgatók 44 százalékát fogadta, ez csupán néhány országra koncentrálódik. Az összes nemzetközi hallgató 67 százaléka csupán hat országba érkezett: Egyesült Államok (23%), Egyesült Királyság (12%), Németország (11%), Franciaország (10%), Ausztrália (7%) és Japán (5%). Ugyanakkor az Európai Unión kívüli országok hallgatói és egyetemei az Egyesült Államokat dinamikusabbnak, innovatívabbnak, versenyképesebbnek tekintik, miközben az EU számos tudományos mutató terén is lemarad az USA mögött (3).
Az Erasmus Mundus program ezen megfontolások mentén jött létre, azaz egy olyan kezdeményezésként, amelynek fő célja az intézmények közötti kooperáció elmélyítése, az oktatás szakmai színvonalának fejlesztése és nem utolsó sorban az európai felsőoktatás tartalmának és színvonalának népszerűsítése. A program első szakasza 2003-tól lépett életbe és jól érzékelhetően egészítette ki a további harmadik országokkal folytatott felsőoktatási programokat, mint például a Tempus, ALFA és az Iparosodott országokkal történő együttműködések.
1. ábra
Az Erasmus Mundus program hatásmechanizmusa
Az Erasmus Mundus program négy alprogrammal jött létre a 2004-2008-as időszakra. A program alappillére az ún. Erasmus Mundus mesterképzés (Erasmus Mundus Master Course, ld. 2. ábra A1), amelyet legalább három európai uniós ország három intézménye hozhatott létre. A mesterszakok programját közösen kellett kidolgozniuk a részt vevő egyetemek konzorciumainak. Közös program alatt természetesen nem csupán közös kurrikulum kidolgozása értendő, de a közös, integrált programszervezés is, így például közös felvételi rendszer, vizsgaszabályzat, a kurzus közös felügyeletét és irányítását ellátó testületek felállítása. Fontos követelmény volt, hogy a képzésben közös, kettős vagy többes oklevelet szerezhessenek a hallgatók.
2. ábra
Az Erasmus Mundus 4 alprogramjának költségvetése 2004-2008 között
A mesterszakok alapkövetelménye a kiválóság volt. A képzést bármely tudományterülten létre lehetett hozni, azonban az interdiszciplinaritás prioritásként szerepelt a szempontok között. 2004-2008 között összesen 103 Erasmus Mundus mesterképzést támogatott az Európai Bizottság. A mesterképzések fenntartására elnyerhető közvetlen támogatás ugyan szerény (évi 15 ezer euró), de a program szándékosan nem a képzést támogatta, hanem a hallgatókat, akik ösztöndíjukból finanszírozhatták a konzorciumok által megállapított, 0-8000 euró közötti tandíjat.
3. ábra
Az Erasmus Mundusban részt vevő intézmények száma országok szerint 2004-2008 között
4. ábra
Az Erasmus Mundus mesterképzések megoszlása tudományterületenként 2004-2008 között
A program további két, 2004-2008 közötti alprogramja (ld. 2. ábra A2, A3) a már támogatást nyert, Erasmus Mundus mesterképzéseket fenntartó konzorciumoknak biztosított lehetőséget arra, hogy ösztöndíjat tudjanak nyújtani hallgatóknak és oktatóknak. Az ösztöndíjak nagyobbik része a mesterképzés teljes időtartamára szólt, a kedvezményezettjei kizárólag az EU-n kívüli ún. harmadik országok állampolgárai lehettek. Az ösztöndíjas hallgatók évi 21 ezer euró támogatást kaptak, ami a havi támogatáson kívül tartalmazta a tandíj, és az utazási költség összegét is. Kisebb mértékben oktatói ösztöndíjak is rendelkezésre álltak, ezeknek összege havi 4000 euró (maximum három hónap erejéig), ami kiegészült 1000 euró utazási támogatással.
5. ábra
Hallgatói és oktatói ösztöndíjasok száma 2004-2008 között
6. ábra
Az ösztöndíjasok megoszlása származás szerint 2004-2008 között
Az ösztöndíjak másik része az Erasmus Mundus mesterszakot fenntartó konzorcium és harmadik országbeli intézmény(ek) közötti együttműködés keretében volt elérhető, elsősorban európai hallgatók és oktatók számára. Az oktatói ösztöndíjak megegyeztek az előzőekben leírtakkal, míg az európai hallgatók rövid távú, maximum 3 hónapos tanulmányi, sokszor kutatási célú ösztöndíjat nyerhettek el, amelynek összege 2100 euró volt, és kiegészült egy 1000 eurós utazási támogatással. (Érdemes megjegyezni, hogy az európai hallgatók emellett az Európán belüli mobilitásukhoz igénybe vehették az Erasmus ösztöndíjakat.)
Az Erasmus Mundus azonban nem csupán mesterszakokban és ösztöndíjakban gondolkodott, Európa (pontosabban az Európai Unió) felsőoktatásának népszerűsítése, láthatóbbá és elérhetőbbé tétele szerepelt a negyedik alprogram (ld. 2. ábra A4) célkitűzései között. A jellemzően 100-300 ezer euró támogatás a felsőoktatási intézményeken kívül elérhető volt más, a szektorban tevékenykedő szervezet számára is. A projektek igen változatosak lehettek, kezdve az információs és promóciós tevékenységekkel, a szakmai rendezvényeken, műhelykonferenciákon át nemzetközi intézményi hálózatok kiépítéséig és kutatások, tanulmányok elkészítéséig.
Az Erasmus Mundus 2004-2008 között rendkívül ígéretesen teljesített, mind a hallgatók, mind az egyetemek körében keresett volt. Az Európai Bizottság időközi értékelése alapján az egyetemek szerint a program hozzájárul az európai felsőoktatás kiválóságának erősítéséhez, közös munkára ösztönöz, elősegíti a közös, kettős és többes oklevelek törvényi és gyakorlati hátterének kialakítását.
A programnak sikerült strukturáltabb együttműködésekre ösztönöznie az európai és a harmadik országokbeli egyetemeket. Habár az Európából kiinduló mobilitások száma elmaradt a lehetőségektől, vitathatatlan, hogy az Európába irányuló hallgatói és oktatói mobilitás hozzáférhetőbbé tette az európai felsőoktatást, növelte annak vonzerejét.
Az Erasmus Mundus különösen sikeresnek mondható a kultúrák közötti párbeszéd elősegítésének területén. Ezt a folyamatot támogatta az is, hogy különösen kedvező volt az ösztöndíjasok nemzetiség szerinti megoszlása. A hallgatók interkulturális tapasztalatai főként azokon a kurzusokon voltak gazdagabbak, amelyeken megfelelő arányban képviseltették magukat európai uniós hallgatók. (E megfontolás végül a 2009-13 közötti szakaszban elérhetővé tette az európai hallgatók számára is a teljes képzési időre szóló ösztöndíjat.)
A program hallgatókra gyakorolt hatásairól az első "Erasmus Mundus Graduate Impact Survey 2007/08" ad átfogó képet (4). A vizsgált témakörök közül a hallgatók foglalkoztathatóságára vonatkozó részeket emelem ki, mint az Erasmus Mundus program második (2009-2013 közötti) szakaszának egyik prioritását.
Nagyon különböző válaszok születtek az interjúk és az online kérdőív azon kérdéseire, amelyek a hallgatók motivációját mérte fel. Az Erasmus Mundus mesterképzésekre való jelentkezés általános okai között éppúgy megtalálható a tudományos érdeklődés, és a jobb karrierlehetőségek, mint olyan személyes indokok, mint amire a következő válasz mutat rá: "Egyszerűen még nem éreztem úgy, hogy készen állnék arra, hogy otthont alapítsak, és munkát vállaljak; kalandra vágytam, és az Erasmus Mundus jó alkalmat kínált erre".
Arra a kérdésre, hogy miért pont az Erasmus Mundus programot választotta, egy hallgató az ösztöndíj nagysága, az Erasmus Mundus mesterszakot kínáló egyetemek minősége, és a közös oklevél voltak a leggyakoribb válaszok. Érdekes, hogy az európai és az Európán kívüli hallgatók mennyire másképpen értékelik ez utóbbi jellegzetességét a programnak. "Az Erasmus Mundus legfőbb vonzereje, hogy a végén 4 egyetem által kiállított diplomát kapok, ami sokkal többet ér, mintha csak egytől kapnék." Az európai hallgatók 47 százaléka osztotta ezt a véleményt, míg az Európán kívülieknek csupán 16 százaléka. Nyilván ennek az az oka, hogy az utóbbi hallgatók számára már az is jelentős előny, ha európai diplomával rendelkeznek, míg európai társaik számára ilyen mértékű többletet csak a közös oklevél adhat.
A munkaerő-piaci és karrierlehetőségeket tekintve a kutatások alapján kijelenthető, hogy az Erasmus Mundus program jelentős hatást gyakorol az ösztöndíjasokra. A friss diplomások arra a kérdésre, hogy a programnak melyik terülten volt a legjelentősebb hatása, következő válaszokat adták:
7. ábra
Friss diplomások válaszai a program hatásáról
Ha összevetjük mindezt a végzettek elhelyezkedési arányaival (79% rendelkezik munkahellyel vagy folytat PhD tanulmányokat), az első éves hallgatóknak a tanulmányaik előtti és a végzetteknek a bérszínvonalával, elmondható, hogy az Erasmus Mundus program páratlan lehetőséget biztosít az ösztöndíjasoknak.
8. ábra
Az Erasmus Mundus programban végzettek keresete/év
Az a tanulmány ("Study on "quality of Erasmus Mundus masters courses", Support services related to the quality of Erasmus Mundus master courses and the preparation of quality guidelines"), mely 2008-ra készült el a Programbizottság gondozásában és a kiemelkedő Erasmus Mundus kurzusokat tekintette át, a következő pontokban foglalta össze a programmal kapcsolatos sikerkritériumokat (5):
1. Felszereltség, logisztika, finanszírozás, amely egyben biztosítéka is a koherens, tiszta kommunikációnak pl. a hallgatók felé.
2. A vezetés és közvetlenül az intézmény igényessége, minőséggel kapcsolatos elvei, amely megjelenik többek között az oktatói testület, a kutatási és tanulmányi stratégia megválasztásában.
3. Az oktatás és a tanulás minőségi megvalósítása, a jól kialakított tanrend és a számon kérhető hallgatói munka meghatározása, a folyamatos kurzusfejlesztési munka szem előtt tartása.
4. Az oktatói csoportok integrált együttműködése, közös gyakorlatának olajozott kialakítása.
Az Európai Bizottság az Erasmus Mundus sikerességét elismerve megállapította, hogy a program hatékony eszköz a már említett felsőoktatási célok szolgálatában, ezért 2008 decemberében elfogadta annak folytatását.
Erasmus Mundus (2009-2013), a második periódus
A 2004-2008 közötti tevékenységeket az új szakaszban is támogatják, az előző periódus tapasztalatainak felhasználásával. (Az Erasmus Mundus II integrálja a korábban különállóan működő Erasmus Mundus External Cooperation Window-t). Az új Erasmus Mundus főbb újdonságai:
- közös doktori programok indításának lehetősége, hároméves ösztöndíjak a doktoranduszok részére;
- a közös mester vagy doktori programok teljes képzési idejére szóló ösztöndíjak, európai hallgatók számára is;
- nagyobb hangsúlyt fektetnek a minőségbiztosításra, a hallgatók / doktoranduszok foglalkoztathatóságára, és a közös programok fenntarthatóságára.
A konkrét programok a következőképpen néznek ki:
| Alprogram | Tervezett költségvetés |
| 1. alprogram: Erasmus Mundus közös programok (mester- és doktori képzések), beleértve az ösztöndíjrendszert. | 470 millió euró az 1. és a 3. alprogramra |
| 2. alprogram: Európai és harmadik országbeli felsőoktatási intézmények közötti együttműködés, a cserék és a mobilitás strukturált alapjául szolgáló Erasmus Mundus partnerségek. | 460 millió euró a 2. alprogramra |
| 3. alprogram: Az európai felsőoktatás támogatása a vonzerejének növelése érdekében. | 470 millió euró az 1. és a 3. alprogramra |
Az pontosan látható, hogy mind vertikális, mind horizontális irányban bővült a program. Egyszerűsödtek a feltételek, "tisztázódtak" a célok, a felsőoktatásban megjelentek széles körben elfogadott definíciók, európai hallgatók is belekerültek a programba lehetséges ösztöndíjasként, a vállalkozások is pályázhatnak a 3. alprogramra, a mesterképzésen túl a doktori képzések nemzetközi megszervezésére is lehetőség nyílik.
Az 1. alprogram első kiírásának eredményei 2009 nyarán, e tanulmány megírásával párhuzamosan körvonalazódnak:
- 182 Mester pályázat érkezett (Magyarországról: 2 főpályázó, 12 partnerintézmény, 5 partnerszervezet társult). 170 felelt meg a leadottakból; az 50 legjobból valószínűleg 45 és 49 projekt között választanak.
- 135 doktori pályázat érkezett (Magyarországról nincs főpályázó, 6 partnerintézmény, 5 partnerszervezet társult). 129 felelt meg a leadottakból; a 20 legjobból valószínűleg 10 és 12 között választanak.
További, az Erasmus Mundus programon kívüli, felsőoktatási pályázatok
Számtalan más, uniós támogatottságú pályázat is elérhető.
Iparosodott országokkal történő együttműködések
a) Európai Unió - Amerikai Egyesült Államok kooperáció a felsőoktatás és szakképzés területén
Az Egyezmény [ATLANTIS] a 2006-2013 között terjedő időszakot fedi le, három akcióban lehet pályázni:
1. Transzatlanti diploma program (közös programok)
2. Mobilitási projektek
3. Szakmapolitikai projektek (összehasonlítás, akkreditáció stb. kérdésköre)
b) Az új Európai Unió - Kanada kooperáció a felsőoktatás, szakképzés és ifjúság területén.
Az Egyezmény a 2006-2013 között terjedő időszakot fedi le, tartalmilag több témában lehet pályázni:
1. Közös képzések
2. Mobilitási projektek
3. Szakmapolitikai projektek (összehasonlítás, akkreditáció stb. kérdésköre) és ifjúsági projektek
c) A további ide tartozó pályázatokat (EU - Ausztrália; EU - Új-Zéland; EU - Japán, EU - Korea) az Unió honlapjain lehet megtalálni.
Tempus program
A Tempus program az EU partnerországaiban támogatja a társadalmi és gazdasági reformtörekvéseket, a felsőoktatási rendszerek fejlesztésén keresztül:
1. Tantervi reform
2. Intézményirányítási reform
3. Felsőoktatás és társadalom
témákban nyílik lehetőség európai intézményeknek a kijelölt térség intézményeivel támogatott formában együttműködni.
ALFA Program
Az Alfa a felsőoktatási kooperációkat segíti elő az Európai Unió és Latin-Amerika között:
1. Közös partnerségek
2. Strukturális projektek
3. Kísérő projektek
területen lehet támogatást szerezni, latin-amerikai fókuszú fejlesztésekben való részvételre.
További programokról (Edulink stb.) az Unió oktatási honlapján érdeklődhetnek.
Magyar tapasztalatok, jellegzetesen magyar kérdések
A konkrét nemzeti számadatokon (sikeresség, pályázatok száma, résztvevők száma stb.) túl sokkal általánosabb, kifejezetten a magyar helyzetjellemzőkre összefoglalható tanulságok is levonhatóak.
Nézzük át tehát, az általában felvethető, megoldandó intézményi típusú kérdéseket:
1. Az intézmény nemzetközi gondolkodása
Úgy tűnik, Magyarországon a felsőoktatási intézményekben a nemzetközi ügyek kezelése nem fogalmazódik meg az oktatáshoz, valamint a kutatáshoz kapcsolódó alapvető főtevékenységként.
Talán ennek következménye, hogy nincs bevett szervezeti megoldás a nemzetközi irodák, nemzetközi szervezeti struktúra kialakítására, feladatvállalásainak meghatározására. Általában van ugyan nemzetközi ügyekért felelős vezető, ám nem jelenik meg a mindennapi oktatási-kutatási "egyetemi" tevékenységként, legfeljebb egy-egy szakember sajátos feladataként. Sokszor keverednek a fogalmak és feladatok a pályázati iroda, a közvetlen nemzetközi külkapcsolatok ápolása és tanulmányi osztály között, csakúgy, mint, ahogy intézményenként más-más a tanszéki, kari és rektori szintre háruló feladatok súlya. Egyelőre az Erasmus program az a terület, ahol biztosan van valamiféle szervezeti megoldás, amely szintén nem egységes.
A nemzetközi egységek működése nem lehet funkcionális jellegű, azaz a többi szervezeti egységtől teljesen elkülöníthető, azonban az is igaz, hogy sokszor teljesen más típusú gondolkodás szükséges nemzetközi ügyekben, pl. egy-egy projekt során komoly pénzügyi tudás szükséges, pályázatírási készség, hosszú távú kitartó kapcsolatépítési munka, kötelező és aktív mobilitási kötelezettségek, nemzetközi (kapcsolattartási) kutatások, pályázati kutatómunkák stb.
A nemzetközi feladatok sok esetben ad hoc típusú kezelése nem mutat előre, és az intézményi kapcsolatokat is csak esetlegesen bővíti. Természetesen ide sorolható az is, hogy a közvetlen intézményi nemzetközi stratégia (mely országok, mely területek, mely pályázatok, milyen típusú kapcsolatok) sok helyen nem is elérhető. A nemzetközi stratégiába többek között olyan elemek is beletartoznak, hogy mit várunk el az oktatói gárdától nyelvtudás, világlátottság címén, valamint a hallgatói vagy személyzeti testülettől; nemzetközi akkreditációs céljainkat hogyan határozzuk meg stb.
A személyzeti mobilitásba való befektetés annál is inkább nem lehet kérdéses, mert jellemzően az informális úton felszedett tudás az adminisztratív intézkedési rendszert fejleszti számottevően. Továbbá, általában, a mobilitás a különböző projektekhez szükséges közvetlen emberi kapcsolatok alapját is jelenti.
Sokszor sajnos az tapasztalható, hogy valamiféle vagy/vagy helyzet áll fent a nemzetközi és magyar kérdések kezelése között. A hazai szervezeti/jogi stb. ügyek intézése így automatikusan eltereli a figyelmet a nemzetközi fejlesztések elől. Itt tehát kifejezetten szemléletbeli problémákat is fel lehet fedezni. Nyilvánvalóan az a gondolkodás is elfogadható, hogy az intézmény saját lehetőségeit magyar vonatkozásban fogalmazza meg, amennyiben pontosan átgondolt stratégiai gondolkodás eredményéről beszélünk.
Fő támpontok e területen:
- Van-e konkrét intézményi nemzetközi stratégia és az intézményi alaptevékenységek közé sorolható-e annak megvalósítása? Ki legyen mobil és merre? Milyen régiók érdekelnek, és mit akarunk vele elérni? Nemzetközi akkreditációs stratégiánk van-e? Milyen típusú lehetőségekben látjuk a jövőnket, és mit teszünk meg ezért? Mit fektetünk be hosszútávon? Milyen együttműködési formákban gondolkodunk (részképzés, oktatói csere, közös kutatási projektek, közös képzés, a hallgatói mobilitás hogyan kapcsolódik az intézményi célokhoz stb.)?
- Van-e megfelelő "nemzetközi" infrastruktúra, valamint mi a helye, szerepe, milyen döntési önállósággal bírhat, hogyan működik együtt a szakmai egységekkel (pl. tanszék)?
- Van-e belső támogatottság nemzetközi kérdésekben (intézményi kultúra, adminisztrációs folyamatok, mozgatható személyzet; személyzeti/oktatói/hallgatói mobilitás; magyar ügyek vs. nemzetközi ügyek)? Beépül-e az oktatói (és hallgatói) követelményrendszerbe a felsőoktatás, a képzés nemzetközi ismerete, a kitekintés, a képzésfejlesztési munkában való figyelembevétele?
- A belső intézményi célokon túl, mit várunk el a hallgatóktól ezen e téren?
2. Az intézmények felelőssége a nemzeti környezet nemzetközivé válásában
Az egyes intézményekben felhalmozódó tudás (mint már említettük) sajnos sokszor egyes emberekhez vagy szervezeti egységekhez kötődik, miközben a hálózatosodásban megjelenő előnyöket nem használják ki az intézmények. Azon az intézmények, amelyek közvetlen tapasztalatokkal rendelkeznek nemzetközi pályázatok terén, általában nem osztják meg azokat más magyar felsőoktatási intézményekkel; azt ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy nem világos számunkra az (mielőtt messzemenő következtetéseket vonnánk le), hogy a fogadókedv vagy az előadói kedv hiánya áll-e a háttérben.
A Tempus Közalapítvány munkája ebből a szempontból megkérdőjelezhetetlen, pl. az Erasmus program területén a rendszeres koordinátori találkozók megszervezésével. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy ez a külső segítség is véges, tehát a Közalapítvány minden területet vagy felsőoktatási kérdést nem fedhet le.
A hálózatosodás hiánya fellelhető az intézményi érdekérvényesítésben is. A jogalkotás nyilvánvalóan nem ismerhet minden olyan, a kiteljesedő nemzetközi tapasztalatokból adódó helyzetet, amelyet esetlegesen így, jogszabályilag, nem támogat vagy nehezít (nyilván a magyar felsőoktatási piac védelmét is szem előtt kell tartania). Természetesen a különböző konferenciákon, fórumokon megjelenő egyes intézményi jelzések nem lehetnek igazak a magyar felsőoktatási intézményrendszer egészére nézve.
A hálózatosodás fogalmát véleményünk szerint tehát kétféleképpen értelmezhetjük:
a) az intézmények tapasztalatainak bővítése az egymástól tanulás révén (know-how elérhetősége; megoldási utak, pályázati buktatók, kapcsolati tapasztalatok, pl. Erasmus Mundus esetén szervezői vagy társintézményi szerepek jellemzői);
b) közös intézményi érdekérvényesítés.
Fő támpontok e területen:
- Van-e tudásmegosztás a magyar intézmények között (vannak-e intézmények közötti egyeztetések a tapasztalatokról, hol érhető el a magyar know-how, mi az intézmények szerepe)?
- Van-e intézményi érdekegyeztetés a nemzetközi lehetőségek kiaknázása érdekében, a magyar környezet inspirálóbb jellegének kialakítására?
- Mi a Magyar Rektori Konferencia szerepe ezen a területen?
- A felsőoktatási intézmények (nagyon konkrét példát hozva) a 2010/2011-es uniós elnökségre milyen felkészülésben gondolkoznak?
Összefoglalva a következő állapítható meg:
az a cél, hogy a magyar intézmények sikeresen tudjanak nemzetközi pályázatokban közreműködni, úgy tűnik, sokkal inkább múlik az intézményi belső szervezeti adottságain, mint a külső (jogszabályi stb.) környezeten.
Az állami szerepvállalás a jogi környezet megfelelő szabályzásában merül ki, amelyet nagymértékben tud befolyásolni az intézményi érdekérvényesítés, közös fellépés mellett. Ezt azzal is tudjuk magyarázni, hogy nagyon sok gyakorlatban megoldandó kérdés a szervezés vagy a közvetlen éles szituációkban derül ki.
Szerzők: Birtalan Ilona Liliána (Oktatási és Kulturális Minisztérium)
Dobos Gábor (Tempus Közalapítvány
Jegyzetek:
(1) A külföldön tanulási lehetőséget kereső, a nemzetközi mobilitásban részt venni kívánó hallgatók száma az előrejelzések szerint nő: 2001-ben 1,8 millió, 2004-ben 2,5 millió és 2025-re vetítve 7,2 millió fő, akiknek 70%-az ázsiai lesz. Vö. Cf. A. Böhm et al., Global Student Mobility 2025: Analysis of Global Competition and Market Share, IDP : Sydney 2003.
(2) Az EU 27 tagállama, az EFTA országok és Törökország.
(3) A tudományos fokozatot szerzők száma 2003-ban 1167000 volt az EU-25 és 1335000 az Egyesült Államok esetében. Az Egyesült Államok és Japán ugyancsak előrébb tart Európánál a kutatók foglalkoztatása terén. 2003-ban a munkaerőpiacon foglalkoztatott kutatók aránya 1000 főre vetítve 5,5 volt az EU-25, 9,1 az Egyesült Államok és 10,1 Japán esetében. In Perceptions of European Higher Education in Third Countries
(4) Az Európai Bizottság megbízásából az ICUnet.AG - az Erasmus Mundus Students and Alumni Association (EMA) fenntartója - 2007-2008 folyamán kutatást végzett az Erasmus Mundus mesterképzésekre járó hallgatók és a friss diplomások között. A kutatók 817, több mint 92 országból származó hallgatót kérdeztek arról, hogy mennyire elégedettek a programmal, mi motiválta őket abban, hogy Erasmus Mundus mesterszakokra jelentkezzenek, hogyan értékelik az ott folyó oktatást, van-e és milyen hatással van a karrierjükre, a személyiségükre a program, és végül, hogy miként vélekednek az Európai Unióról.
(5) Érdekesség, hogy két Magyarországon működő intézményt is kiemeltek: a Budapesti Corvinus Egyetemet és a Közép-európai Egyetemet.
Irodalomjegyzék
A Tempus Közalapítvány honlapja: www.tka.hu, www.erasmusmundus.hu
Az Európai Bizottság Erasmus Mundus honlapja: http://ec.europa.eu/erasmus-mundus
Jelentés az Erasmus Mundus program (2004-2008) közbenső értékeléséről
Erasmus Mundus Graduate Impact Survey 2007/08, ICUnet.AG
Az Európai Parlament és a Tanács 1298/2008/EK határozata (2008. december 16.) az Erasmus Mundus létrehozásáról
Dobos Gábor: Tudományos karrier vagy kalandvágy. Az Erasmus Mundus program a hallgatók szemével. In: Pályázati Pavilon (2009 tavasz) Tempus Közalapítvány
Perceptions of European Higher Education in Third Countries, Academic Cooperation Association Report to the European Commission
Study on "quality of Erasmus Mundus masters courses", Support services related to the quality of Erasmus Mundus master courses and the preparation of quality guidelines, Ecotec Research and Consulting Ltd, Final report to the Steering Group.
Az EU Iparosodott országokkal történő együttműködések programja