A jelentkezők száma változott, az általános tendenciák nem

Veszít vonzerejéből a felsőoktatás - legalábbis a számok, a százezernél kevesebb jelentkezői létszám ezt mutatja. A főbb tendenciák azonban változatlanok: továbbra is az alapképzést, illetve az egységes, osztatlan képzést választották a legtöbben. Ezek közül is a nappali munkarendű képzéseket a legkeresettebbek. Évről évre egyre többen használják ki az elektronikus jelentkezés előnyeit is.

1. A jelentkezői létszám változása az elmúlt években

A kilencvenes évek elejéig jellemzően igen zárt volt a hazai felsőoktatás: a sok továbbtanulni vágyó fiatal közül csak igen kevesen juthattak be a felsőoktatási intézményekbe. A későbbiekben aztán évről évre nőtt az államilag finanszírozott helyek száma, mint ahogyan a továbbtanulási lehetőséget kínáló egyetemek és főiskolák köre is. A sok új alapítványi főiskola, illetve egyházi alapítású egyetem mellett az állami felsőoktatási intézményekben is több új kar létesült. Ezzel együtt pedig jelentősen nőtt a költségtérítéses képzések száma is, ami szintén bővítette a továbbtanulási lehetőséget. Nem véletlen, hogy egyre többen iratkoztak be az idősebb korosztály tagjai közül is valamelyik diplomás képzésre, levelező vagy esti tagozatra. Általában véve elmondhatjuk: a kétezres évek közepéig folyamatosan nőtt a továbbtanulási kedv. Ez a trend viszont néhány éve megfordult.

A 2004. évi csúcshoz képest, amikor is a tavaszi jelentkezési időszakban több, mint 166 ezer jelentkezőt regisztráltak, folyamatosan csökkent a továbbtanulni szándékozók száma, és idén már nem érte el a százezret sem (1. ábra). (A jelentkezőkről szóló alábbi elemzésben az adatbázis április 17-i állapotának megfelelő statisztikák szerepelnek, összesen 96 549 fő alapján. A jelentkezési lapok hiánypótlása jelenleg is zajlik.) Ez azonban részben nem meglepő. Ha figyelembe vesszük, hogy korábban a jelentkezők kétharmada rendre az idősebb, tehát nem frissen érettségizett korosztályból került ki, akkor várható volt, hogy egy idő után már csökkenni fog a továbbtanulói bázis, hiszen szép lassan "felszívják" az intézmények a korábban első, második vagy harmadik próbálkozásra is sikertelenül pályázó fiatalokat. A továbbtanulni szándékozók jelentős hányadát kitevő idősebb korosztályt ráadásul több tekintetben is negatívan érintették a változások, illetve az átalakuló képzési rendszer. A felsőoktatási képzés, benne például a felvételi eljárás utóbbi években bekövetkezett vagy éppen jelenleg is zajló átalakulása, a tandíj bevezetésének lehetősége stb. is szerepet játszhat a jelentkezői létszám csökkenésében. Lehetséges továbbá az is, hogy a fiatalok életstratégiájában változó trendnek vagyunk tanúi: nagyobb arányban "kivárnak" az érettségi után, egy-két éves szakképzésekre iratkoznak be, külföldre mennek munkát vállalni, esetleg tanulni, vagy éppen nem államilag elismert oklevelet adó hazai felsőfokú képzésekre iratkoznak be.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a csökkenés mögött nem állnak demográfiai okok, hiszen az érettségizők száma az utóbbi években nem hogy csökkent volna, hanem összességében inkább nőtt. Igaz azonban az is, hogy a legfiatalabb korosztály, a frissen érettségizettek körében lényegében már a múlt évben megállt a jelentkezői létszám csökkenése. Ez utóbbi különösen annak fényében figyelemreméltó, hogy a felsőoktatást övező közhangulat az utóbbi időszakban nem volt éppen kedvező, amit csak súlyosbított az a tendencia, miszerint a különböző médiumokban igen gyakran jelentek meg - általában minden alapot nélkülöző -hírek a hazai diplomás munkanélküliségről. Ezt azonban a statisztikák nem igazolják.

Bárhogyan magyarázzuk is azonban a jelentkezési létszám alakulását, összességében elmondható, hogy a felsőoktatás az utóbbi években egyértelműen vesztett vonzerejéből, legalábbis a húsz-harminc éves korosztály körében. Idősoros motivációs vizsgálatok hiányában ennek magyarázatát a kutatók egyelőre nem találják.

1. ábra
Jelentkezők számának alakulása 2004-2008 között* (fő)

* A pótfelvételizők és a keresztféléves képzésre jelentkezők nélkül.

Jóllehet a magyarországi felsőoktatási intézményeknek is egyre inkább fel kell majd venniük a versenyt a külföldi egyetemekkel, mégis évek óta azt tapasztaljuk, hogy érdemben egyáltalán nem nő a külföldi jelentkezők száma. A jelentkezők döntő többsége magyar állampolgárságú. Vannak ugyan magyarországi egyetemre, főiskolára felvételiző amerikai, francia, olasz, német stb. diákok, és még kazah, japán, mongol és kanadai jelentkező is akad, ám számottevő arányban csak a környező országok jelentős többségben magyar nemzetiségű fiataljai kívánnak itt tanulni, elsősorban nyilván nyelvi, illetve kulturális-identitás okokból. Igaz, közülük valószínűleg többen nem jelölték meg a jelentkezési lapon a "határon túli magyar" kategóriát.

Az alábbi táblázatból látható, hogy a határon túli magyarok száma nem arányos az egyes országokban élő magyar kisebbségek számával: legtöbben Szlovákiából jelentkeznek, utána Románia következik, majd a vajdasági fiatalok csoportja. A szomszédos országokra vonatkozó jelentkezési mutatók nyilván összefüggésben vannak az ottani magyar nyelvű felsőoktatási képzési lehetőségekkel is.

1. sz. táblázat

Idén összesen több mint 2200 nem magyar állampolgárságú fiatal jelentkezett. Emellett meg kell említeni, hogy a felsőbb évfolyamokra, pl. diákcsere programok keretében, illetve kifejezetten fizetős, magas költségtérítésű helyekre is jönnek külföldről diákok hozzánk tanulni (utóbbiakra jó példák az orvosi egyetemek), ám ők nem szerepelnek a jelentkezési statisztikákban.

2. Képzési formák, tagozatok (munkarendek)

A sokat emlegetett "felsőoktatási expanzióhoz" a hallgatói létszám folyamatos növekedése mellett a felsőoktatási intézmények számának és képzési kínálatának a bővülése is hozzá tartozik - ám ez utóbbi terén némiképp ellentmondásos tendencia figyelhető meg. A bolognai folyamat részeként kialakuló új képzési struktúra egyik következménye, hogy a kiegészítő alapképzés és a diplomás képzés - amelyek értelemszerűen elsősorban az idősebb korosztály kedvelt továbbtanulási formái voltak - lényegében eltűnt a képzési palettáról. A BSc/BA diplomával, illetve a korábban szerzett felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára valódi alternatívát jelentő mesterképzések viszont még sok helyen nem indultak el, az MSc/MA szakok akkreditációja még sok helyütt csak folyamatban van.

Ennek megfelelően az alapképzés és az osztatlan képzés minden korábbinál nagyobb dominanciája figyelhető meg (88,7 százalék): csak minden tizedik jelentkező jelölt meg első helyen más képzési formát (2. ábra). A mesterképzés idén először jelenik meg érezhető nagyságrendben (6 százalék), és várhatóan a következő években egyre nagyobb arányt tesz majd ki.

Végül a felsőfokú szakképzésre érdemes felhívni a figyelmet, amelyet az utóbbi években egyre nagyobb arányban - és ami az általános jelentkezői létszám csökkenése fényében különösen figyelemreméltó: egyre nagyobb számban! - választottak a fiatalok (5,2 százalék). A 4975 első helyes jelentkezés ugyanakkor azt mutatja, hogy várhatóan idén sem tudják betölteni a rendelkezésre álló tizenkétezres keretszámot. (A felsőfokú szakképzés esetében azonban figyelembe kell venni, hogy a statisztikákból hiányoznak azok a képzések, amelyeket nem államilag elismert oklevelet adó felsőoktatási intézmények hirdettek meg, pl. sok esetben középfokú oktatási intézmények, továbbképző központok.)

2. ábra
A különböző képzési formákra jelentkezők aránya (százalék)

n=96 549
(az első helyen megjelölt jelentkezések alapján)

A leginkább preferált, első helyen megjelölt munkarendek (korábbi elnevezéssel: tagozatok) tekintetében lényeges változást nem tapasztalunk az előző évekhez képest (3. ábra). Nappali képzésre a jelentkezők közel háromnegyede (70,2 százalék) szeretne bejutni, ezután a levelező képzés a legnépszerűbb (26,7 százalék). Az esti munkarend az utóbbi években folyamatosan veszti el szerepét a képzési kínálatban, idén is mindössze 1244 fő választotta (1,3 százalék). Néhány évvel ezelőtt még igen nagy volt a várakozás a távoktatásban rejlő lehetőségeket illetően: nos, évek óta nem tud áttörést elérni ezen a téren a hazai felsőoktatás, hiszen idén is a továbbtanulni vágyóknak mindössze csak egy kis csoportja, 1,8 százaléka választotta ezt a munkarendet. Éppen ennek fényében feltűnő az ehhez némileg hasonló jellegű munkarendet jelentő, jóval nagyobb hagyományokkal rendelkező levelező forma nagy népszerűsége.

3. ábra
A különböző munkarendekre (tagozatokra) jelentkezők aránya (százalék)

n=96 549
(az első helyen megjelölt jelentkezések alapján)

A levelező, az esti és a távoktatásos képzéseket választók nagy része munka mellett tervezi felsőoktatási tanulmányait. Nyilvánvaló tehát, hogy ők különösen jó befektetésnek tekintik a továbbtanulást, amit megerősít az a tény, hogy sokan jelentős összeget hajlandók áldozni azért, hogy főiskolai vagy egyetemi diplomát szerezzenek. Az idei jelentkezők több mint egyötöde (19,5 százalék) ugyanis költségtérítéses helyet jelölt meg, ami még akkor is nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi években folyamatosan nő az államilag támogatott képzésben továbbtanulni kívánók aránya (4. és 5. ábra). Az intézmények szempontjából tekintve ez utóbbi természetesen egyértelműen negatív folyamat, hiszen a nem kevés bevételt jelentő költségtérítéses helyekre a 2004. évi csúcshoz képest alig több, mint egyharmadára csökkent a jelentkezők száma, 53 ezerről 18 ezerre.

4. ábra
A jelentkezők megoszlása finanszírozási formák szerint (százalék)

n=96 549
(az első helyen megjelölt jelentkezések alapján)

5. ábra
A költségtérítéses helyekre jelentkezők számának alakulása 2004-2008 között (fő)

n=96 549
(az első helyen megjelölt jelentkezések alapján)

A fentieken kívül több formai változás is történt az utóbbi évek jelentkezési-felvételi eljárásában. A diákok számára ezek közül talán legfontosabb, hogy nem csak a megvásárolható jelentkezési lapok kitöltésével és azok postai úton történő eljuttatásával lehet a továbbtanulási szándékot "hivatalossá" tenni, hanem három éve már interneten keresztül (e-felvételi) is, online letölthetőek a szükséges formanyomtatványok. Egyre többen élnek is ezzel a lehetőséggel, bár számuk és arányuk nem nő olyan mértékben, mint azt előzetesen várható lett volna. 2008-ban a továbbtanulni szándékozók 12,9 százaléka választotta az elektronikus jelentkezést.

3. A jelentkezők nemek szerinti megoszlása

A férfi-nő arány nem csak az egyes hagyományosan férfi, illetve női szakok és képzési területek népszerűségének változásával összefüggésben kerül az elemzések látókörébe, hanem ezen felül - a jó elhelyezkedési lehetőséget jelentő képzések vonatkozásában - újabban az társadalmi egyenlőtlenségek egyik vizsgálati szegmensét jelenti. Sok elemzés felhívta már a figyelmet arra, hogy a kilencvenes években több gazdasági-társadalmi tényező hatására folyamatosan emelkedett a nők aránya a hazai felsőoktatási intézményekben, ám az évtized végére ez a folyamat megállt, a kétezres években pedig egyértelműen stagnál.

Hasonló tendenciákat mutatnak a felvételi jelentkezők statisztikái is, hiszen a mindkét nemnél tapasztalható létszámcsökkenés az utóbbi években szinte teljesen megegyező arányokat eredményezett a férfiak és a nők között. Érdekesség tehát, hogy akár csökkent, akár nőtt a jelentkezők száma, a nemek közötti arány alig, mindössze egy-két százalékkal változott. Az utóbbi évekkel összehasonlítva egyébként idén a legmagasabb a férfiak aránya (43,6 százalék), ám még mindig a "gyengébb" nem dominál.

6. ábra
A jelentkezők nemek szerinti megoszlása 2008 (százalék)

n=96 549
(az első helyen megjelölt jelentkezések alapján)

4. A jelentkezők előképzettsége: középiskolai tanulmányok és nyelvtudás

A kilencvenes években jelentősen átalakult középiskolai képzési struktúra immár viszonylag megszilárdult, a különböző iskolatípusokra vonatkozóan megfelelő statisztikai biztonságú idősoros összehasonlítások tehetők. A kétszintű érettségi bevezetése óta - néhány speciális képzést leszámítva - általában maga az érettségi vizsga jelenti a felvételit. Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a főbb középiskolai intézménytípusokat, de nem különböztetve meg pl. a négy-, hat- vagy nyolcosztályos középiskolákat (2. sz. táblázat).

Az adatok jól illeszkednek a már több éve megfigyelhető tendenciába. Hosszú évek óta azt tapasztalhatjuk, hogy a jelentkezők több, mint a fele gimnáziumban (vagy kéttannyelvű gimnáziumban) érettségizik és ez az arány lassan ugyan, de folyamatosan növekszik. Az előző évhez hasonlóan 2008-ban ismét megközelítette a kétharmadot (59,6 százaléka) a hazai gimnáziumban középfokú bizonyítványt szerzők aránya. Ezzel összefüggésben viszont tovább csökkent a hagyományos szakközépiskolában érettségizők aránya (35,2 százalék). A többi iskolatípus "részesedése" nem igazán változott az elmúlt évekhez viszonyítva. Pl. a kéttannyelvű középiskolában érettségizők aránya (3,6 százalék) is hasonló, mint 2007-ben, és az idősebb korosztály csökkenő jelentkezői létszámával, illetve arányával van összefüggésben, hogy ismét igen kevés, mindössze 984 fő jelentkezett dolgozók középiskolájában megszerzett érettségi bizonyítvánnyal.

2. sz. táblázat

n=96 549
(A jelentkezők közül 1 538 fő nem adta meg az érettségit adó középiskola típusát, az ő esetükben jelenleg is zajlik a hiánypótlás.)

A legtöbb felsőoktatási intézményben a felvételi esélyeket évek óta pontszámban mérhetően is növeli az, ha valakinek van államilag elismert nyelvvizsgája. Az utóbbi években pedig a felvételi eljárás szabályainak változása közvetve tovább növelte a nyelvtudás fontosságát, hiszen még több pluszpontot lehet vele szerezni. Sőt, egyes népszerű, illetve magas követelményeket támasztó szakokon a rendkívül magas ponthatárok miatt eleve reménytelen annak a fiatalnak a helyzete, aki nem rendelkezik legalább egy vagy két nyelvvizsgával.

Az Educatio Kht. / OFIK jelentkezői adatbázisa lehetőséget ad arra is, hogy a jelentkezők nyelvtudásáról is információkat kapjunk. Mint ahogy a következő táblázatból kiolvasható (3. sz. táblázat), az idei felvételizőknek valamivel több, mint egyharmada (35,4 százalék) rendelkezik valamilyen szintű nyelvvizsgával. Az elmúlt években ez az arány, ha lassan is, de folyamatosan növekedett - egy éve viszont már tapasztalható volt némi csökkenés, ami idén valamelyest még erősödött is. Ennél sokatmondóbb adat viszont, hogy a pluszpontokat jelentő közép- és felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezők aránya viszont tovább nőtt.

Ezen belül természetesen igen nagy a szórás aszerint, hogy milyen típusú és szintű nyelvvizsgáról van szó, bár a jelentkezési lap ezen rovatát kitöltők legnagyobb részéről elmondhatjuk, hogy középfokú (azon belül is elsősorban "C" típusú) nyelvvizsgával rendelkezik. Évek óta a nyelvvizsgával rendelkezőknek mintegy háromnegyede tartozik ez utóbbi csoportba, bár idén csökkent az arányuk (az összes jelentkezőn belül 27,9 százalékról 26,0 százalékra). Ezzel szemben némiképp nőtt a felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezők aránya is (a C típus esetében 4,8 százalékról 5,6 százalékra. Úgy tűnik tehát, hogy az elmúlt években tapasztalt, ugyan nem túl Évek óta azt tapasztaljuk, hogy 30-35 éves kor alatt nyelvtudás tekintetében általában nincs érdemi különbség a különböző korosztályok között. Ezen belül általában a 21-25 éves korosztály körében a legnagyobb a többletpontot érő nyelvvizsgával rendelkezők aránya.

3. sz. táblázat

* Ha valaki több nyelvvizsgával is rendelkezik, minden esetben a magasabb szintű nyelvvizsgát vettük figyelembe.

Felsőoktatási jelentkezés 2008 - Prezentáció. Megoszlások, regionális bontások, korábbi évek trendjei egy helyen.