felvi.hu


A műszaki, informatikai és természettudományi terület hallgatói vélemények alapján

2008.02.04

 

A műszaki, informatikai és természettudományos képzési terület közül az informatika tudományterülete viszonylag rövid múltra tekint vissza, míg a másik két tudományág több száz éve fontos tényezője a magyar felsőoktatásnak. Ennek ellenére mindhárom terület jól hasznosítható tudást és piacképes diplomát biztosít ma is azoknak a hallgatóknak, akik e képzések közül választanak. E szakterületeken tanuló hallgatók nem túl nehéz bekerülésről, a képzéssel való elégedettségükről és jó elhelyezkedési kilátásaikról is beszámoltak.

Az utóbbi két év hallgatói véleményfelmérései a 14 képzési terület közül szinte mindegyiket érintették; ezen belül a műszaki, informatikai és természettudományi képzések is jelentős hangsúlyt kaptak annak ellenére, hogy 2007-ben a nappali alapképzésre jelentkezők számát tekintve a három vizsgált képzési terület között jelentős különbség mutatkozott:

Helyezés 2007-ben Képzési terület Jelentkezők száma 2007-ben
2.
Műszaki
10 336
6.
Informatikai
5077
10.
Természettudományi
3324

(Forrás: OFIK)

A műszaki képzési területre közel kétszer annyian jelentkeztek, mint az informatikai-, s közel háromszor többen, mint a természettudományi szakokra. Ennek ellenére nehéz lenne különbséget tenni fontosságukat illetően; mindhárom szakterület fontos elemét képezi a jelenlegi magyar felsőoktatási rendszernek. De vajon különbözik-e a három képzési terület egymástól, illetve a többi, hallgatói véleményfelmérés során megvizsgált képzési területtől a bekerülés nehézségét, a képzés megítélését és a majdani elhelyezkedési lehetőségeket illetően?

A bekerülés nehézsége

Elsőként a bekerülés nehézségének témáját kell körbejárni. Ezt két, egymással természetesen valamennyire összefüggő változóval jellemezhetjük. Eltérés a két vizsgált tényező között ugyanakkor az, hogy a bejutás nehézségét firtató kérdésre szubjektív válaszokat adtak a hallgatók, míg arra a kérdésre, hogy hányadik megjelölt helyre sikerült bejutniuk, nyilvánvalóan objektív feleletek születtek.

 

A megkérdezett hallgatók véleménye, visszaemlékezése alapján a műszaki, informatikai és természettudományi képzési területekre a többi, felmérésben szereplő képzési területhez(1) képest könnyebb volt a bejutás: a hallgatók jelentős része, 48-54 százaléka nyilatkozott úgy, hogy számára nem volt különösebben nehéz a bekerülés. A többi képzési terület esetében a bejutást könnyűnek találók részaránya jóval alacsonyabbnak bizonyult (átlagosan 31 százalék). Ennél többen gondolták úgy, hogy a bekerülés inkább nehéz volt (33 százalék), míg a három kiemelten vizsgált képzési terület esetében a megkérdezettek mindössze 12-17 százaléka számolt be megterhelő (de sikert hozó) felvételi procedúráról. Az összes többi képzéshez viszonyítva ez mindenképpen jelentős különbség. A bekerülést közepesen nehéznek titulálók csoportja nagyjából azonos súlyt képvisel mindegyik vizsgált esetben. A három részletesen bemutatott tudományterület közül - kis eltéréssel ugyan - az informatikai képzésekre lehetett legkönnyebben, a műszaki szakokra pedig a legnehezebben bejutni.

Az intézményi sorrend

A bekerülés mikéntjének szempontjából fontos tényező az is, hogy a felvételiző az általa választott és sorrendbe rakott intézmények (és szakok) közül melyikbe kerül be. Minél nagyobb az aránya azoknak, akik az első helyen megjelölt egyetemre, főiskolára kerülnek be, annál inkább elmondható, hogy a jelentkezők "jó helyen vannak", hiszen a leginkább áhított intézményben kezdték meg tanulmányaikat. A műszaki, informatikai és természettudományi képzések ebből a szempontból is kiemelkednek a többi vizsgált képzési terület közül, hiszen esetükben az első kiválasztott helyre bekerülők aránya a többi tudományterület átlagához képest jelentősen (11-15 százalékkal) magasabb. A megkérdezettek 76-80 százaléka e képzési területek esetében az első helyen megjelölt intézménybe került be (legnagyobb arányban az informatika területén), s elenyésző azok aránya, akik "csak" a harmadik, negyedik, vagy sokadik helyen kiválasztott képzésre jutottak be. Szintén jelentéktelen a pótfelvételire kényszerülők aránya. A második helyen megjelölt képzésre bejutók arányában nincs jelentős különbség képzési területenként.

A diploma értéke

Az egyes szakok, illetve képzési területek értékét, rangját nagyban meghatározza, hogy mennyire nyújt korszerű ismereteket és piacképes diplomát hallgatóinak. A műszaki, informatikai és természettudományi képzések e szempontok is kiváló értékelést kaptak a hallgatóktól. A diplomaszerzést követő elhelyezkedés sikeressége nagyban függ az oktatott szakismeretek naprakészségétől, gyakorlati alkalmazhatóságától és több, a tanulmányok és a munkavállalás közti átmenetet megkönnyítő tényezőtől, mint amilyen a kutatásokba való bekapcsolódás lehetősége, a képzés alatti munkalehetőség, vagy a szakmai gyakorlat színvonala. (2) A három említett képzési terület e szempontból is valamelyest kiemelkedik a többi tudományterület közül.

 

A műszaki, informatikai és természettudományi képzési terület hallgatói körében az oktatás gyakorlati használhatóságával, illetve az egyéb, a majdani elhelyezkedést megkönnyítő tényezőkkel elégedettek aránya mintegy 10 százalékponttal haladta meg a többi tudományterületen tapasztalt arányokat. Legnagyobb mértékben a természettudományi képzési terület hallgatói fejezték ki elégedettségüket (69 százalék), de a másik két tárgyalt tudományterület esetében is jó véleménnyel vannak a hallgatók a vizsgált tényezőről, ami azért bír kiemelkedő jelentőséggel, mert így a felsőoktatásból kikerülő fiatalok könnyebben tudnak majd alkalmazkodni a munkaerőpiac elvárásaihoz. Mindenképpen megemlítendő, hogy a cégek és felsőoktatási intézmények közötti együttműködés a képzés egyik gyakorlati szegmenseként nagyban segítheti a diplomaszerzés utáni elhelyezkedést; ez pedig műszaki egyetemek és főiskolák esetében a leggyakoribb, amint azt egy kutatás is kimutatta. (3)

Infrastruktúra

A képzés gyakorlati használhatósága mellett fontos, hogy a megfelelő eszközök is biztosítva legyenek a hallgatók számára a korszerű ismeretek elsajátításához. A tanulást segítő eszközök minőségének három fontos összetevője a számítógép-ellátottság, a könyvtár színvonala és a tantermek felszereltsége. Ezek alapján különösen az informatikai és a természettudományi képzés emelkedik ki az összes képzési terület közül.

Az említett tudományterületek esetében a tanulást közvetlenül segítő infrastruktúra színvonalával elégedettek aránya 60 százalék körüli (59-64 százalék), míg a műszaki képzési terület esetében bő 50 százalék, ám még ez is jelentősen magasabb megelégedettséget tükröz, mint a többi szakterület hallgatóinak átlagos megítélése. Feltűnő még az is, hogy a műszaki, informatikai és természettudományi képzési terület esetében elenyésző, 3 százaléknyi azok aránya, akik kifejezetten negatív véleményt fogalmaztak meg e kérdésben, míg a többi képzési területen e hallgatók aránya (az előzőekhez képest) viszonylag jelentős, majdnem 10 százalék.

Megfelelő pályaválasztás

Az elégedettség további fokmérője lehet, ha a hallgató évek múltán is úgy érzi, jól döntött, amikor az adott képzést választotta, s nem csalódott abban az intézményben sem, ahová felvételt nyert. A pályaválasztási elképzelések alakulásában és a választott intézménnyel való megelégedettségben nem mutatható ki jelentős eltérés aszerint, hogy műszaki, informatikus, természettudományi, vagy egyéb képzési terület hallgatóit kérdezzük; mindegyik esetben nagyfokú elégedettséget tapasztalhatunk. Ha azonban tüzetesebben megvizsgáljuk a kérdést, mégis adódnak különbségek, s ezek ismét a három tárgyalt képzési terület felé billentik a mérleg nyelvét, ha nem is túlzottan jelentős mértékben.

Összességében látható, hogy a képzési területek közül némiképp kiemelkedik a műszaki és az informatikai terület, melynek szakjain a megkérdezett hallgatók közel 90 százalékának nem változott meg érdemben a pályaválasztási elképzelése tanulmányai megkezdése óta, ami igen erős elhivatottságot (és elégedettséget) feltételez. A természettudományi és a többi képzés esetében ez az arány némileg alacsonyabb ugyan, de még mindig igen nagyfokú elhivatottságot jelez. Relatíve nagyobb különbséget tapasztalhatunk, ha a pályaválasztási elképzelés terén semmi változást nem produkáló hallgatók arányát, tehát a legerősebb elhivatottsággal rendelkező diákok részesedését vizsgáljuk. A műszaki, informatikai és természettudományi képzési terület hallgatóinak nagyjából 40 százaléka teljesen biztos abban, hogy mivel akar foglalkozni, a többi képzési terület legelhivatottabbjainak aránya ennél mintegy 7-10 százalékkal alacsonyabb (32 százalék). Érdekes, hogy a pályaválasztási elképzelésük terén semmit sem változtatók csoportja a természettudományi szakok esetében a legjelentősebb (42 százalék), annak ellenére, hogy összességében némileg magasabb e képzési területen azon hallgatók aránya is, akik eltávolodtak eredeti célkitűzéseiktől (19 százalék).

Ezt a képet árnyalja, ha nem csak a választott szak, hanem a képzést folytató kar megítélését is számba vesszük. Ez esetben sem tapasztalható nagyon jelentős különbség a képzési területek között, de az apró eltérések ismét a műszaki, informatikai és természettudományi képzési terület átlagból való kiemelkedését jelzik.

A hallgatók túlnyomó többsége (74-85 százaléka) most is ugyanazt a szakot választaná, ugyanazon a karon, mint ahová felvételt nyert. Ez azt jelenti, hogy a diákok többsége - képzési területtől többé-kevésbé függetlenül - megtalálta számításait a felsőoktatási intézményekben. Árnyalatnyi különbségek azonban ez esetben is adódnak. Legszembetűnőbb, hogy a műszaki képzés esetében igen csekély, mindössze 5 százaléknyi azok aránya, akik teljesen kiábrándultak jelenlegi szakjukból és az oktatást biztosító karból is. Az informatikai képzések esetében ez az arány 8, a természettudományok területén 10 százalék, a többi képzési terület átlagát tekintve pedig 12 százaléknyi, tehát mintegy kétszeres-háromszoros a részaránya a teljesen kiábrándult hallgatóknak e szakterületeken. Ennek megfelelően a számításaikat teljes mértékben megtalálók aránya is hasonló képet mutat: legnagyobbrészt (85 százalék) a műszaki, legkisebb arányban (74 százalék) pedig a többi, részletesen nem tárgyalt képzési területek hallgatói nyilatkozták, hogy amennyiben most kellene beadni a felvételi lapot, akkor ugyanazt a szakok és kart jelölnék meg, mint jelentkezésükkor.

Diploma utáni elhelyezkedési lehetőségek

Ha egy bizonyos szak, illetve képzési terület hallgatóiról elmondható, hogy összességében elégedettek tanulmányaikkal, intézményükkel, akkor valószínűsíthető, hogy pozitívan vélekednek a diplomaszerzés utáni elhelyezkedésük lehetőségeiről is. A hallgatók álláshoz jutásának esélyét befolyásolja, hogy milyen támogatást kap felsőoktatási intézményétől e téren: nyilvánvaló, hogy sokkal nagyobb az esélye a végzett hallgatónak, hogy képesítésének megfelelő munkakörben helyezkedjen el, ha már jó előre felkészítik a várható procedúrára.

A diploma utáni elhelyezkedés segítésében jelentős különbségek figyelhetők meg a vizsgált és az összes képzési terület esetében. Az elhelyezkedés segítésével legnagyobb arányban a műszaki képzések esetében voltak megelégedve a hallgatók: az összes megkérdezett műszaki képzési területen tanuló diák 64 százaléka fejezte ki elégedettségét e tekintetben. Ez az arány az informatikai szakokon némileg alacsonyabb (54 százalék), a természettudományi szakok és összes többi képzési terület esetében ugyanakkor a hallgatók kevesebb, mint fele (39, illetve 37 százaléka) volt megelégedve az elhelyezkedés intézményi segítésével. Figyelemre méltó továbbá, hogy az elhelyezkedés segítésével teljes mértékben elégedettek aránya a műszaki szakok esetében nagyjából duplája (19 százalék) a többi képzési terület diákjai körében tapasztalt részaránynak (8-11 százalék). Az elhelyezkedés segítésével elégedetlenek aránya követi az elégedettek részesedését, tehát legalacsonyabb a műszaki képzések esetében (8 százalék), legmagasabb pedig a többi, kiemelten nem tárgyalt szakterületek hallgatóinak körében (26 százalék). A különbség tehát több mint háromszoros e csoport részarányát tekintve! A műszaki szakok kiemelkedően jó megítélése nyilván összefügg a kiváló vállalati összeköttetésekkel, (4) hisz e kapcsolatok lehetőséget biztosítanak a végzett hallgatóknak az elhelyezkedésre.

A képzések gyakorlati használhatóságáról, illetve az elhelyezkedés segítéséről alkotott vélemények mellett természetesen a hallgatóknak többé-kevésbé szilárd elképzeléseik vannak arról, hogy tanulmányaik végeztével milyen konkrét eséllyel indulnak neki a munkaerőpiacnak, azaz sikerül-e rövid időn belül a kívánt munkakörben állást találniuk.

A hallgatói vélemények alapján a többi közül kiemelkedik a műszaki és az informatikai képzés; e szakokon tanuló diákok vélekednek legnagyobb arányban úgy, hogy diplomájuk kézhez vétele után 1-2 éven belül valószínűség szerint el tudnak helyezkedni választott pályájukon. Az említett két tudományág esetében az elhelyezkedés tekintetében optimista hallgatók aránya 90 százalék feletti, míg a többinél ez az arány 75 százalék körüli, ugyanakkor ez utóbbi is még a derűlátó vélemények abszolút többségét jelzi. Még jelentősebb a különbség, ha azon hallgatók részarányát hasonlítjuk össze, akik egészen biztosak a kívánt pályán való elhelyezkedésben: a műszaki és informatikai szakok diákjai körében ez az arány közel másfél-kétszerese (33-39 százalék) a többi képzési terület hallgatói esetében tapasztalt részesedésnek (17-20 százalék). Ez utóbbiak esetében a pesszimista, elhelyezkedésben nem bízó hallgatók aránya (24-25 százalék) nagyjából háromszorosan haladja meg a műszaki és informatikai képzési terület borúlátó diákjainak részesedését (7-9 százalék).

Munkaerő-piaci lehetőségek

A műszaki és informatikai területen tanuló diákok optimizmusa megalapozott, hiszen egy friss kutatás (GVI 2007) eredményei szerint a cégek és vállalatok körében legkeresettebb diplomás pályakezdők többek között a frissen végzett gépészmérnökök, vegyészmérnökök, villamosmérnökök, környezetmérnökök, informatikusok és programozók közül kerülnek ki (5), biztosítva ezáltal a felsőfokú tanulmányok utáni könnyű elhelyezkedést számukra. Ennek megfelelően az érintett képzési területek hallgatói inkább a piaci, vállalati szférában képzelik el jövőjüket, míg a természettudományi képzés és a többi tudományterület esetében a diákok átlagosan jóval nagyobb arányban nyilatkoztak úgy, hogy ők a közszférában kívánnak elhelyezkedni.

A műszaki és informatikai képzési terület hallgatóinak elsöprő többsége, 92-95 százaléka tervezi, hogy a piaci szféra valamely szegmensében keres magának állást; ez az arány a többi vizsgált esetben jóval alacsonyabb (a természettudományi képzési terület esetében 42, az összes többi terület esetében átlagosan 59 százalék). A közszférát választók magas aránya a természettudományi szakterület esetében azzal magyarázható, hogy általában általános és középiskolai tanárokat (is) képző intézményekről, szakokról van szó, tanári diplomájukkal sokan a közoktatásban kívánnak elhelyezkedni.

Összességében megállapítható, hogy a műszaki, informatikai és természettudományi képzési területen tanuló diákok több szempontból is kedvezően ítélik meg eddigi tanulmányaikat. Főként a műszaki és informatikai szakokra járók fejezték ki reményüket a képzéssel való általános megelégedettségük mellett arra nézve is, hogy diplomaszerzés után a tanulmányaik során szerzett tudással a munkaerőpiacon is könnyen érvényesülni tudnak, igazolva ezzel, hogy a hazai felsőoktatási intézmények egyre inkább igyekeznek a munkaerőpiac igényeit is kielégíteni.

Az elemzés elkészítéséhez az OFIK adatbázisa mellett a Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet Diplomás pályakezdők és egyetemi, főiskolai karok vállalati szemszögből - 2007 című tanulmánya került felhasználásra. GVI Kutatási Füzetek 2007/1

(1) Agrár-, bölcsész-, gazdaságtudományi, jogi és igazgatási, művészeti, nemzetvédelmi és katonai, orvosi és egészségtudományi, pedagógus-, sporttudományi és társadalomtudományi képzési terület - átlagos bejutási nehézséggel számolva

2) A változó több összetevőből áll: 1. kutatásokba való bekapcsolódás lehetősége; 2. képzés alatti munkalehetőségek biztosítása; 3. főiskola/egyetem kapcsolata a szakmában működő vállalatokkal, cégekkel; 4. oktatott szakismeretek naprakészsége; 5. oktatott szakismeretek alkalmazhatósága; 6. szakmai gyakorlatok színvonala; 7. szakterület napi gyakorlati példái, jelenségei az oktatásban

(3) Diplomás pályakezdők és egyetemi, főiskolai karok vállalati szemszögből - 2007; GVI Kutatási Füzetek 2007/1, 92-93. o.

(4) Diplomás pályakezdők és egyetemi, főiskolai karok vállalati szemszögből - 2007; GVI Kutatási Füzetek 2007/1, 92-93. o.

(5) Diplomás pályakezdők és egyetemi, főiskolai karok vállalati szemszögből - 2007; GVI Kutatási Füzetek 2007/1, 56-59. o.