A műszaki, informatikai és természettudományi terület hallgatói vélemények alapján

1 2 3 4 5 6 7 8

2008.02.04

Megfelelő pályaválasztás

Az elégedettség további fokmérője lehet, ha a hallgató évek múltán is úgy érzi, jól döntött, amikor az adott képzést választotta, s nem csalódott abban az intézményben sem, ahová felvételt nyert. A pályaválasztási elképzelések alakulásában és a választott intézménnyel való megelégedettségben nem mutatható ki jelentős eltérés aszerint, hogy műszaki, informatikus, természettudományi, vagy egyéb képzési terület hallgatóit kérdezzük; mindegyik esetben nagyfokú elégedettséget tapasztalhatunk. Ha azonban tüzetesebben megvizsgáljuk a kérdést, mégis adódnak különbségek, s ezek ismét a három tárgyalt képzési terület felé billentik a mérleg nyelvét, ha nem is túlzottan jelentős mértékben.

Összességében látható, hogy a képzési területek közül némiképp kiemelkedik a műszaki és az informatikai terület, melynek szakjain a megkérdezett hallgatók közel 90 százalékának nem változott meg érdemben a pályaválasztási elképzelése tanulmányai megkezdése óta, ami igen erős elhivatottságot (és elégedettséget) feltételez. A természettudományi és a többi képzés esetében ez az arány némileg alacsonyabb ugyan, de még mindig igen nagyfokú elhivatottságot jelez. Relatíve nagyobb különbséget tapasztalhatunk, ha a pályaválasztási elképzelés terén semmi változást nem produkáló hallgatók arányát, tehát a legerősebb elhivatottsággal rendelkező diákok részesedését vizsgáljuk. A műszaki, informatikai és természettudományi képzési terület hallgatóinak nagyjából 40 százaléka teljesen biztos abban, hogy mivel akar foglalkozni, a többi képzési terület legelhivatottabbjainak aránya ennél mintegy 7-10 százalékkal alacsonyabb (32 százalék). Érdekes, hogy a pályaválasztási elképzelésük terén semmit sem változtatók csoportja a természettudományi szakok esetében a legjelentősebb (42 százalék), annak ellenére, hogy összességében némileg magasabb e képzési területen azon hallgatók aránya is, akik eltávolodtak eredeti célkitűzéseiktől (19 százalék).

Ezt a képet árnyalja, ha nem csak a választott szak, hanem a képzést folytató kar megítélését is számba vesszük. Ez esetben sem tapasztalható nagyon jelentős különbség a képzési területek között, de az apró eltérések ismét a műszaki, informatikai és természettudományi képzési terület átlagból való kiemelkedését jelzik.

A hallgatók túlnyomó többsége (74-85 százaléka) most is ugyanazt a szakot választaná, ugyanazon a karon, mint ahová felvételt nyert. Ez azt jelenti, hogy a diákok többsége - képzési területtől többé-kevésbé függetlenül - megtalálta számításait a felsőoktatási intézményekben. Árnyalatnyi különbségek azonban ez esetben is adódnak. Legszembetűnőbb, hogy a műszaki képzés esetében igen csekély, mindössze 5 százaléknyi azok aránya, akik teljesen kiábrándultak jelenlegi szakjukból és az oktatást biztosító karból is. Az informatikai képzések esetében ez az arány 8, a természettudományok területén 10 százalék, a többi képzési terület átlagát tekintve pedig 12 százaléknyi, tehát mintegy kétszeres-háromszoros a részaránya a teljesen kiábrándult hallgatóknak e szakterületeken. Ennek megfelelően a számításaikat teljes mértékben megtalálók aránya is hasonló képet mutat: legnagyobbrészt (85 százalék) a műszaki, legkisebb arányban (74 százalék) pedig a többi, részletesen nem tárgyalt képzési területek hallgatói nyilatkozták, hogy amennyiben most kellene beadni a felvételi lapot, akkor ugyanazt a szakok és kart jelölnék meg, mint jelentkezésükkor.

Archívum

Legfrissebb