Bemutatták az első részletes EUROSTUDENT adatokat

2014.05.22

Mintegy másfél éves munka után 2013 novemberében zárult le az Európai Bizottság támogatásával végrehajtott EUROSTUDENT V felsőoktatás-kutatási program magyarországi felmérése. A kutatás első ízben szolgáltatott adatokat a magyar felsőoktatási hallgatók szociális és mobilitási jellemzőiről. Az eredmények első részletes bemutatására a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja és az Educatio Nonprofit Kft. közös szervezésében megrendezett „A felsőoktatási struktúrába kódolt egyenlőtlenségek" című műhelykonferencián került sor.

Hallgatói esélyegyenlőségről csak akkor lehet komolyan beszélni, ha a megállapítások mögött adatok vannak; a hallgatókat pedig érdekli az esélyegyenlőség, ezért is követelte ki az Európai Hallgatói Szövetség az EUROSTUDENT kutatást –vezette fel Hrubos Ildikó az első előadót.

Kiss László, az Educatio Nonprofit Kft. elemzője a nemzetközi hallgatói mobilitást meghatározó társadalmi és gazdasági tényezőket vázolta fel. A számokból kiderül, hogy a hallgatók igen csekély százaléka (4 százalék) töltött el külföldön legalább egy félévet, míg 64 százalékuk nem is tervezi külföldi részképzés vállalását. Számos tényező határozza meg a hallgatók nemzetközi mobilitását: egyes képzési területek nemzetközi beágyazottsága jobb (pl. a bölcsészettudomány, gazdaságtudomány), így az itt tanulók számára könnyebben elérhető egy-egy külföldi félév. A társadalmi, szociális státusz is befolyásolja a mobilitást, jelentős a szülők végzettségének a hatása, érdekes módon ez a hatás még erősebb is, annál, ami család anyagi helyzetéből következik.

A felmérés az itthon maradók indokait, a mobilitás gátló tényezőit is vizsgálta: legtöbben a plusz pénzügyi teherrel, elégtelen nyelvtudásukkal, a családtól való távolléttel és a fizetett munkájuk elvesztésével indokolták immobilitásukat. Sokan jelölték meg a külföldi tanulmányok elismertethetőségének problémáit is távolmaradásuk okának. A külföldön jártak mindössze 29 százaléka tudta itthon teljesen elismertetni a külföldön szerzett krediteket. Ezek az eredmények is rámutatnak arra, hogy a kreditelismertetés még elég komoly gondot jelent, amellyel a felsőoktatási intézményeknek foglalkozniuk kell a jövőben.

Nyüsti Szilvia, az Educatio NKft. elemzője a nappali tagozatos hallgatók bevételeinek és időgazdálkodásának egyenlőtlenségeit vette górcső alá. A felsőoktatási tanulmányok olyan beruházás, ami időbeli és anyagi ráfordításokkal jár. A hallgatók átlagosan havi 75 ezer Ft kiadásról számolnak be, az átlagos heti tanulásra fordított idejük 37 óra. A megélhetéshez szükséges forrásokat a hallgatók javarészt családi támogatásból teremtik elő, az ösztöndíjak vagy a diákhitel nem képes tömegek számára megbízható bevételi forrásokat biztosítani. Azok a hallgatók, akik nem részesülnek elegendő családi támogatásban, választhatnak: rendkívül szűkös körülmények között élik diákéveiket, tanulásra és szabadidőre szánt idejüket korlátozva munkát vállalnak, esetleg hitelek formájában a jövőbe helyezik költségeiket.

Az idő és a pénz kölcsönösen átválthatóak egymásba, ezért az idő- és a jövedelmi szegénységet együtt érdemes vizsgálni, így nem maradnak ki a vizsgálatból azok sem, akik csak a szabad- és a pihenőidejük korlátozása árán tudnak megélni. A relatív szegénységi küszöbök meghatározása után az adatok azt mutatják, hogy a hallgatók 64 százaléka sem jövedelmi, sem időszegénységben nem érintett (3,5 százalékuk azonban egyszerre mindkettőben). Azok a hallgatók tudják a legtöbb időt tanulmányaikra fordítani, akik elegendő támogatást kapnak otthonról vagy a munkavállalást elkerülve egyáltalán nem vagy csak diákhitellel egészítik ki az otthonról kapott összeget.

A másik oldalt mutatta be Pillók Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Statisztikai Tanszékének oktatója, aki egy, a lakosság felsőoktatási percepcióját vizsgáló országos kutatás eredményeit ismertette. A megkérdezettek 22 százalékának egyáltalán nincs semmilyen kapcsolata a felsőoktatással (azaz nincs az ismeretségi, családi körében diplomás/hallgató/oktató). Környezetükben is szinte alig kerülnek szóba a felsőoktatással kapcsolatos témák egy-egy beszélgetés során. A felsőoktatási intézmények iránti bizalmi szint magas, a hazai egyetemek/főiskolák nemzetközi elismertségét jónak tartják, a hallgatók és intézmények számát pedig alulbecsülték a megkérdezettek.

Kitért a kutatás arra is, hogyan vélekednek arról, fog-e gyermekük egyetemre, főiskolára járni. A válaszadók több mint 40 százaléka nemleges választ adott erre a kérdésre – ennek okaként az érdeklődés hiányát, illetve az anyagiakat jelölték meg legtöbben. A tandíjról megoszlottak a vélemények, az érintettség növekedésével pedig csökkent a „nem tudom" és emelkedett a „nem tehetségesek fizessenek" válaszok száma.

A felsőoktatási belépési utakat vizsgálta Bander Katalin, a BCE doktorandusza, szintén az EUROSTUDENT adataira építve. Magyarországon az érettségi jelent közvetlen belépést a felsőoktatásba; a hallgatók jelentős része 12 hónapnál rövidebb időn belül, azaz gyakorlatilag közvetlenül az érettségi után bejut egyetemre, főiskolára.

A késői (a középiskolai érettségi megszerzését követő két éven túli) belépőket több szempont mentén vizsgálva elmondható, hogy a felsőfokú végzettségi szülők gyerekei alul-, míg a, szakközépiskolából érkezők felülreprezentáltak körükben. A kései átlépők tanulmányi pályája is másképp alakul: főleg levelező munkarenden, munka mellett tanulnak, gyermeket nevelnek; magasabb azok aránya, akik heti 20 óránál kevesebb időt tudnak a tanulásra fordítani. Nagyobb arányban szakítják meg a tanulmányaikat, és a nemzetközi mobilitást is kisebb arányban tervezik, akárcsak a továbbtanulást.

További kutatások szükségesek még, de összegezve elmondható, hogy a kései belépés nem jelent feltétlenül hátrányt, ők inkább más ívű pályát futnak be. Az alternatív utakra azonban szükség van, mert ezek nélkül ez a csoport nem biztos, hogy bejut a felsőoktatásba.

Veroszta Zsuzsanna, az Educatio NKft. vezető elemzője a tanulmányok alatti munkavégzés továbbtanulási tervekre gyakorolt hatását vizsgálta. Korábbi kutatásokból látjuk, ahogy a munkaerő-piac kilépés sikerességét javítja a tanulmányok alatti szakterületi munkavégzés. Az EUROSTUDENT V. kutatási adatbázisán végzett elemzés szerint a tanulmányok alatti munkavégzés a mesterszintű továbbtanulási tervekre is pozitívan hat, amennyiben szakterületi kapcsolódású, vagy nem jár nagyon jelentős időterheléssel. A bachelor-master átlépési tervek vizsgálata Magyarországon az alacsony megvalósult átlépés miatt különösen indokolt. Friss mérések – a Diplomás Pályakövetési Rendszer adatai – alapján a BA/MA átlépés mindössze a hallgatók egynegyedére jellemző, amely jóval alatta marad az európai országokban mért átlagoknál.

Az előadók prezentációi letölthetők (PowerPoint, illetve pdf formátumban) innen:

Legfrissebb