felvi.hu


Interaktív karrierteszt: próbaidő


Az egyes kérdésekhez három válaszlehetőség tartozik. Válassza ki azt, amit a leginkább testhezállónak gondol, kattintson rá, és máris olvashatja, hogyan vélekedik választásáról a szakember.

Hogyan érkezik első munkanapjára?

  1. Kínosan ügyelek a pontosságra, egy percet sem kések. Inkább odaérek 20 perccel korábban, mint 5 perccel később.
    Ez a helyes hozzáállás. Ugyan kevesen szeretnek várakozni vagy idő előtt érkezni, de ebből nem lehet probléma.
  2. Kiszámítom, nagyjából mennyi időt vesz igénybe a beérkezés otthonról. 5-10 perc késés nem számít egy munkahelyen sem. Meg lehet magyarázni például forgalmi dugóval vagy hogy „kimaradt egy buszjárat".
    Meg lehet sok mindent magyarázni, elképzelhető, hogy 10 perc késés belefér, de ne játsszunk ezzel már az első munkanapon. Kellemetlen lehet a magyarázkodás, ha egy másik kolléga is ugyanazon az útvonalon érkezett és szerinte nem volt dugó. Az első munkanap (is) fontos a pontosság.
  3. Az első munkanap még nem komoly. Úgy sincs érdemi munka, így nincs jelentősége a pontosságnak.
    Ugyan érdemi munka nincs az első munkanapon, de jelentősen meghatározza a dolgozóról kialakuló képet az első munkanap. Egy nagyobb késés esetén másnap már nem is kell időre felkelnünk...

Első munkanapján az irodába lép be. Még nincs ott közvetlen főnöke. Mit tesz?

  1. Az irodában bemutatkozom a kollégáknak, elmondom, hogy én vagyok az új munkatárs. Megkérdezem, hová lehet leülni. Az iroda számítógépeit még nem használom.
    A barátságos, nyitott, de nem nyomulós hozzáállás általában nyerő az első munkanapon. A túlzott bizalmaskodás és a túlságos távolságtartás ugyancsak kerülendő.
  2. Köszönök, megkérdezem, hol az ügyfélváró és megvárom, amíg a főnököm oda nem jön hozzám. Kerülöm a többiek társaságát. Majd ha a vezető bemutat, akkor ismerkedem.
    Ha nagyon feszélyezve érezzük magunkat, akkor tegyük. Ha lehet, akkor már most vegyük fel a kapcsolatot, akivel éppen találkozunk.
  3. Az irodába lépve, aki éppen szembejön, annak bemutatkozom, és szóba elegyedünk. Ha már az irodában vagyok, és van szabad gép, akkor odaülök, amíg nem jön a főnök.
    A nyitottság és a barátkozás üdvözlendő, azonban semmiképpen ne üljünk oda más gépéhez és ne használjuk a vezető érkezése előtt az iroda infrastruktúráját.

Mit beszél át vezetőjével az első munkanapon?

  1. Amit ő fontosnak tart elmondani, ahhoz alkalmazkodom. Az irodai szabályokat úgyis menet közben megismerem.
    Sok későbbi kellemetlenség megelőzhető azzal, ha proaktívan kérdezünk, az elvárásokat tisztázzuk. Elképzelhető, hogy egy-egy fontos rész kimarad a vezető eligazításából.
  2. A mondandójától függetlenül rákérdezek a pontos munkaidőre, az ebédidőre, az elvégzendő feladatok körére, az elvárt teljesítményre, a függőségi és utasítási viszonyokra.
    Ez a helyes eljárás. Ezzel kivédhető a többi beosztott furkálódása vagy önkényes feladatáthárítása. Az egyeztetésünk ugyanis későbbi hivatkozási alap.
  3. Oldja a feszültséget, ha magánéleti kérdések is szóba kerülnek. Például a szabadidő eltöltése, a munka-magánélet egyensúly megteremtése.
    Magánéleti szálat ne vigyünk bele az első munkahelyi beszélgetésbe.

Kollégája - aki nem a felettese - olyan feladatot akar önnek adni, ami nem tartozik a munkaköréhez. Például egy papíron kapott szöveg számítógépbe gépelése, ami több órát vesz igénybe. Hogyan reagál?

  1. Szó nélkül megteszem.
    Ezzel lavinát indíthat el, ön lehet az, akivel mindent el lehet végeztetni. Szakmai gyakorlatosként viszont beleférhet.
  2. Ha sok időt vesz igénybe a feladat, akkor jelzem, hogy megcsinálnám, de most sok munkát kaptam a főnöktől. Jelzem, hogy utánakérdezek a prioritásokról.
    Diplomatikus válasz. Elképzelhető, hogy a feladat kiosztója visszavonja kérését... Szakmai gyakorlatosként azonban nagyképűnek tűnhet.
  3. Megmondom, hogy ez nem az én feladatom, keressen mást.
    Munkakultúrától függ ennek a válasznak a megítélése. Pályakezdőtől durvának, szakmai gyakorlatostól elfogadhatatlannak számít ez a visszautasítás. Kissé körmönfontabban fogalmazzunk.

Kollégái már az első napokban a magánéletéről kérdezik. Például ilyen kérdésekkel: Hogyan szórakozik? Hány pasival/nővel járt életében? Milyen nőkre/pasikra bukik? Ki jön be az irodából? Miként reagál az érdeklődésre?

  1. Megmondom nekik, ezt hagyják abba, a magánéletem tabu.
    Ha tényleg nagyon zavarják ezek a kérdések, érdemes már az elején pontot tenni a végére. Azért más kérdésekben ne szigetelődjünk el az irodában.
  2. Válaszolok minden kérdésre. Nem hiszem, hogy a munkámat ez alapján ítélnék meg...
    Sajnos az irodai mindennapok része a pletyka, a fúrás, az intrika. Ha az ilyen kérdésekre köntörfalazás nélkül válaszol, akkor sérülékennyé, kiszolgáltatottá teszi magát. Folyosói pletykák tárgya lehet kitárulkozásával. Ráadásul a történetek tovább torzulnak. Lehetne egy homályosabban fogalmazni?
  3. Nagyvonalakban válaszolok a kérdésekre (pl. nem volt olyan sok barátom/barátnőm, nincs konkrét pasi/nőtípusom), azonban még véletlenül sem említem meg, mit gondolok az irodai hölgyekről/urakról.
    A csapatba való beilleszkedéshez fontos konstruktívnak lenni. Egy határt azonban nem szabad átlépni. Ha minden kérdésre köntörfalazás nélkül válaszol, akkor sérülékennyé, kiszolgáltatottá teszi magát.

Egyik munkatársa folyamatosan ironikus megjegyzésekkel illeti munkáját. Önt nagyon zavarja a dolog. Mit tesz?

  1. Leülök vele négyszemközt beszélni. Elmondom, hogy ez engem zavar. Ha nem vezet eredményre, a vezetőhöz megyek.
    Korrekt stratégia. Ez a menetrend nem kifogásolható.
  2. Felveszem a kesztyűt. Én is hasonló stílusban minősítem az ő munkáját.
    Nem valószínű, hogy véget ér a szembenállás. A harca hívás inkább újabb lökést ad, ugyanis egy régebb óta ott dolgozó kolléga elvből nem szeret veszíteni egy „zöldfülűvel" szemben.
  3. Elmegyek a főnökhöz és jelzem a problémát.
    Bemószerolásnak, az ő megkerülésének értékeli ezt a kolléga. A tüske bizonyosan benne marad.

Három hónapos próbaidőben állapodtak meg. Már eltelt a fele és semmiféle visszajelzést nem kapott eddigi munkájáról. Mit tenne?

  1. Csöndben maradok. Ha nincs visszajelzés, az azt jelenti, hogy rendben mennek a dolgok.
    E lehetőség is fennáll, azonban korántsem biztos, hogy ez a helyzet. Érdemes a próbaidő felénél leülni és visszajelzést kérni.
  2. Kérek egy időpontot és előre jelzem, hogy az eddigi munkámról szeretnék beszélni.
    Követendő példa. A hallgatás ugyanis nem biztos, hogy jót jelent. Ha elébe megy, akkor még lesz ideje a hibákat kijavítani. Persze ehhez kell egy őszinte, a konfliktusoktól nem tartó vezető. Ha előre jelzi főnökének, miről szeretne beszélni, akkor ő is tud rá készülni.
  3. Először megkérdezem a kollégáimat, mit gondolnak a munkámról. A főnökhöz csak végső esetben megyek.
    Nem a kollégák, hanem a munkahelyi vezető feladata és felelőssége megítélni a beosztott munkáját. Ráadásul a kollégák többnyire vagy nem tudnak vagy nem akarnak objektív véleményt formálni. Minden vélemény fontos lehet, így nem elvetendő a kollégák megkérdezése, de elsősorban a felettesnél érdeklődjünk.

Egyik kollégája megkérdezi néhány hétnyi munka után, hogy mennyi a fizetése. Mit válaszol?

  1. „Persze, nincs titkolnivalóm. Bruttó 200 ezer forintot. És te?"
    Veszélyes taktika. Egyrészt a munkaszerződést sérthet, ha harmadik félnek mondjuk el, másrészt elindíthat számunkra kedvezőtlen folyamatokat a cégen belül. Ha túl keveset keresünk, az a vád érhet, hogy lenyomjuk a béreket. Ha túl sokat, akkor pedig irigykedés és később fúrás lehet a reakció.
  2. „Sajnálom, ezt nem mondhatom el. Bizalmas adat, bajom lehet belőle."
    Ebből a válaszból nem lehet bajunk. Próbaidőn nagyon veszélyes fizetésről beszélni. Ha túl keveset keresünk, az a vád érhet, hogy lenyomjuk a béreket. Ha túl sokat, akkor pedig irigykedés és később fúrás lehet a reakció.
  3. „Pontos számot nem mondhatok, de meg vagyok elégedve."
    Ebből a válaszból sem lehet bajunk. A lényeg, próbaidőn, alig ismert kollégáknak ne áruljuk el a fizetésünket.

Egyik kollégája megkérdezi egy hét munka után, mi a véleménye a munkahelyről? Ha tetszik a munka, de a munkatársak többsége unszimpatikus, mit válaszol?

  1. „Még csak egy hete vagyok itt. Ismerkedek a munkával, sok érdekes dolgot tanultam, rengeteg információval találkozom naponta. Pozitív a véleményem."
    Jó taktika. Még akkor is, ha nem rózsaszín a kép, ne bíráljuk a csapatot. Részint azért, mert a későbbiekben módosulhat a véleményünk, ha szerves része leszünk a teamnek. Másrészt a kritika elindíthat olyan pletykákat, ami nehezíti beilleszkedésünket.
  2. „A munka érdekes, a csapat viszont nem összetartó, sok a konfliktus, ez kifejezetten nem tetszik."
    Ugyan őszinte a válasz, viszont próbaidő alatt fontos a diplomáciai érzék is. Ha a munkakultúra része a nyílt fogalmazás, akkor nem lehet baja belőle. Ezt azonban egy hét után nehéz bizonyossággal kideríteni.
  3. „Erről most hadd ne nyilatkozzam..."
    Ha nem is akart volna rosszat mondani, ez a válasz gyakorlatilag azt jelenti, elégedetlen a munkahellyel és a munkatársakkal. Ne fogalmazzunk félreérthetően.

Az első munkahetek után észreveszi, hogy élén politizálás folyik a munkahelyen. A csapat szinte egységesen baloldali, ön viszont a másik oldalhoz húz. Hogyan reagál, ha politikáról van szó, illetve politikai hovatartozását firtatják?

  1. A vita elkerülése kedvéért azt válaszolom, én is baloldali vagyok.
    A feszültség látszólag feloldódik, viszont hosszú távon nem jó megtagadni nézeteinket.
  2. Megmondom, hogy számomra a jobboldal szimpatikusabb, és érvelek is ellenükben.
    Több konfliktust hozhat a politikai nézet nyílt vállalása, ráadásul a politizálással a főnök ellenszenvét is kivívhatjuk. Ha a munkával és a fizetéssel elégedettek vagyunk, mindez nem éri meg.
  3. Azt mondom, munkahelyen a munkára szeretek koncentrálni, egyébként nem vagyok elkötelezettje egyik pártnak sem.
    Diplomatikus válasz, ráadásul nem is hazudtunk.

A próbaidő végén a vezető közli önnel, nem hosszabbítják meg az együttműködést. Hogyan reagál a helyzetre?

  1. Bármennyire is nehéz, tudomásul veszem. Megkérdezem az okokat, kérek tanácsot, miképpen lehet ezen javítani. És megpróbálom elérni, hogy a vezető segítsen egy új munkahely megtalálásában (például ismerősének ajánljon).
    Így lehet tudni veszíteni. Próbaidősként azonban ne várjuk sokat a segítség felajánlásától. A tanácsok viszont fontosak lehetnek.
  2. Megpróbálom érvekkel alátámasztani, hogy a vezető rosszul látja a helyzetet.
    Semmi értelme sincs ennek a hozzáállásnak. A döntés megszületett, vissza nem fogja vonni a vezető.
  3. Jelzem, hogy ügyvédet hívok, mert igazságtalanul bántak velem és sok szabálytalanságot láttam a cégnél.
    Nem segít ez a taktika. A próbaidő alatt például indoklás nélkül el lehet küldeni a dolgozót. Ráadásul ha híre megy ennek a magatartásunknak, nehezebb lesz a jövőben elhelyezkedni.