A japán felsőoktatásról
2010.03.31
Az Európában ismert bolognai rendszerhez ugyan hasonlít a Japán felsőoktatás felépítése, ám az ország kultúrája, a rend és a szervezettség ezen a területen is megmutatkozik. A több mint 127 millió lakosú szigetországban 750 felsőoktatási intézmény van. Kevés külföldi tanul azonban Japánban, elsősorban a nyelvi nehézségek és a kulturális különbségek miatt, a professzorok pedig szinte teljhatalommal bírnak.
A bolognaihoz hasonló a japán felsőoktatás
A bolognai rendszert követő országok és japán között a felsőoktatás tekintetében minimális különbségek vannak csak, hiszen a képzési szintek között egyáltalán nincs eltérés, viszont a képzések időtartama náluk szakonként változik. Ennek megfelelően a felsőoktatási rendszerüket a következőképpen kell elképzelni: a négyéves alapképzést az általában kétesztendős mesterképzés követi a sorban, majd a doktori iskola, ami három évig tart. A magyar felsőoktatással ellentétben a japán egyetemeken sokkal kevesebb a központilag szervezett és kötelezővé tett kurzus, ezek helyett a japán fiatalok idejük nagy részét választott professzoruknál töltik.
Rangos magánegyetemek, magas tandíjak
Csakúgy, mint a magyar felsőoktatásban, Japánban is számos igen rangos magánegyetem közül választhatnak a hallgatók az állami intézményeken túl. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ezek az egyetemek csak az úgynevezett olcsóbb, tehát kevesebb anyagi forrást igénylő eszközökre épülő képzéseket kínálnák csak. Így a média, a jog vagy a közgazdaságtan mellett ezeken a magánegyetemeken is számos műszaki és természettudományi területen indítanak el költségtérítéses képzéseket. A magyartól eltérően a japán felsőoktatásban minden diáknak kell tandíjat fizetnie. Ez félévente körülbelül 2,1 millió forintnak megfelelő japán jent jelent, de a fizetési hozzájárulás mértéke függ az egyetemektől és azok egyes szakjaitól is. Az állami intézményekben tanuló diákoknak körülbelül az említett összeg felét kell befizetniük. Az intézmények hallgatói létszáma az adott egyetemektől függ, általában azonban 20-30 ezres diáklétszámú intézmények működnek Japánban.
A hierarchikus rendszerben motiváltabbak a hallgatók
A japán felsőoktatás a magyartól nem csak a tandíj kérdésében tér el: sokkal nagyobb különbségeket szül a japán egyetemi életben megmutatkozó kultúrájuk részét képező rend és szervezettség. Amellett, hogy a magas tandíj és a jó állás reménye sokkal motiváltabbá teszi a japán hallgatókat, magyar társaikkal szemben sokkal nagyobb fegyelmezettség és szorgalom jellemző rájuk. Miután a hierarchia az egyetemeken is megjelenik, a japán diákok kevesebb joggal bírnak az egyetem személyzeti kérdéseiben, vagy a képzések alakításában. A professzorok szerepe viszont annál hangsúlyosabb: a természettudományi és mérnöki képzéseken a diákok kiválasztanak maguknak egy oktatót, aki mellett tanulnak és dolgoznak. A tanároknak teljhatalmuk van, munkájukat pedig az minősíti, hogy hány diákjuk van - jó professzornak az számít, aki 20-30 diákkal foglalkozik. Az oktatók teljhatalmát jelenti, hogy ők határozzák meg, mit tanuljanak hallgatóik, ezért azok igen hamar elkezdhetik az egyéni kutatómunkát is.
Népszerű műszaki terület, kezdődő nemzetköziesedés
Igazán nagy eltérések a szakok népszerűségében nincsenek a szigetországban sem, de a japán fiatalok nagy arányban érdeklődnek a természet-, orvos és mérnöki tudományok iránt. Továbbá a népszerű szakok közé tartoznak reálterületen a mechanikai, kémiai, építészmérnöki szakok, a humán képzések esetében pedig a jog és a menedzsment típusú képzések. Japánban - Magyarországhoz hasonlóan - kevesen érdeklődnek a tanári pályához kötődő szakok iránt.
A nyelvi és kulturális különbségek okán a külföldi hallgatók száma igen alacsony Japánban. Az utóbbi időben megindult nemzetköziesítési folyamatot mutatja azonban, hogy egyre több külföldi, főként angol nyelvű oktató dolgozik egyetemeiken.
(Forrás: Aktív Szemeszter)
