Erasmusos kreditpara

Aki Erasmus-ösztöndíjas törvényszerűen csúszik a tanulmányaival? Hány kurzust kell külföldön teljesíteni? Mi a garancia arra, hogy ezeket a krediteket valóban elismeri az egyetem? A kreditátvitellel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket és válaszokat gyűjtöttük össze.

Valószínűleg nincs olyan Erasmus-ösztöndíjas, aki ne tudna hosszasan sztorizgatni az egyetemi bürokrácia útvesztőiről és a külföldön teljesített kurzusok körüli „kreditparáról". A többség számára az Erasmust övező procedúra csak azért tűnik bonyolultnak, mert először kell ilyen jellegű kihívásokkal szembenéznie, akadnak azonban olyanok is, akik valóban kellemetlen helyzetbe kerültek a hiányos tájékoztatás, a szavukat be nem tartó professzorok, de legfőképpen saját informálatlanságuk miatt. Az erasmusos ügyintézés ma már nagyüzemi rutinfeladat minden magyar felsőoktatási intézményben, a hallgatók jogait rengeteg szabályzat védi. Nem is kell különösebben sok elvárásnak megfelelni és az Erasmus-axiómák száma sem túl magas, ezeket azonban illik alaposan megismerni már a kiutazás előtt. Összegyűjtöttük a legfontosabb kérdéseket és válaszokat a kreditátvitellel kapcsolatban, hogy senkit ne érhessen kellemetlen meglepetés.

Hogyan illeszthető be az erasmusos félév a kötött előfeltétel-rendszerű képzésekbe?

Ha röviden akarnánk a kérdést megválaszolni, azt mondhatnánk: nagyon nehezen. Az osztott képzés bevezetése merevebbé tette a tanterveket, kisebb lett a hallgatói mozgástér. A bolognai folyamat során kialakított ciklusos képzési rend vissza is vetette a részképzéses hallgatói mobilitást, és egyelőre nem látszik, mennyivel lendítette előre a teljes fokozatra irányuló mobilitást - fejtette ki Derényi András, az Országos Kredittanács irodájának vezetője. Hasonló tapasztalatokról számolt be Fodor Judit is, aki 2009-től az ELTE Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának elnökeként tevékenykedett, jelenleg pedig Rómában végzi szakmai gyakorlatát. „A tanulmányi ösztöndíjas félévben általában csak néhány kurzust lehet elvégezni, a többit később be kell pótolni. Ha a hazaérkezés utáni félévben 45-50 kreditet kell teljesíteni, sokkal nehezebb jó átlagot produkálni, éppen ezért sokan lemondanak az alapképzés alatti kiutazásról a sikeres mesterszakos felvételi érdekében" - summázza Judit a hallgatók tapasztalatait. A mesterszakra való bekerülés után sem egyszerűbb a helyzet, hiszen az első évre a legtöbb képzőhelyen még nem lehet pályázni, másodévben pedig már ismét az abszolutórium megszerzése és a szakdolgozat megírása a cél.

Az új helyzetből adódó nehézségek megoldására már látszanak azonban törekvések. Azokban az intézményekben például, ahol magas az erasmusos hallgatók aránya, megpróbálnak a képzésbe ún. mobilitási ablakokat emelni, azaz beépíteni egy-egy olyan szemesztert, amely ideális a kiutazásra. Ezzel az átszervezéssel az ösztöndíjas félév során szerzett kreditek elismerése is könnyebbé válik. Az ELTE-n továbbá azzal igyekeznek javítani a hallgatók helyzetén, hogy szeptemberben pótpályázatot írnak ki a mesterszakosok számára, hogy már a második félévtől lehetőség legyen a kiutazásra - tájékoztatott Székely Ágnes, az ELTE Intézményi Erasmus Koordinátora. Magyarország egyik legnagyobb egyetemén az átlagosnál még mindig sokkal jobb a helyzet, hiszen nem a kiutazók száma csökkent a bolognai rendszer bevezetésével, hanem a pályázási kedv és ezáltal a túljelentkezés mértéke. Az Erasmus szakmai gyakorlati helyek azonban még az ELTE-n is sokszor kihasználatlanok. Azok számára, akik tartanak az előfeltétel-hálók kibogozhatatlan szövevényétől, éppen az abszolválás utáni, utolsó félévben történő kiutazás lehet az ideális megoldás - fejti ki Fodor Judit, aki maga is ezzel a lehetőséggel élt.

Hány kreditet kell a fogadó intézményben egy félév alatt teljesíteni?

Az eredeti Erasmus-koncepció szerint minden ösztöndíjasnak 30 kreditet kellene a fogadó intézményben megszereznie, azonban szinte teljesen mindegy, hogy milyen tanegységekből. Ahogy Derényi András fogalmaz, "a külföldi tanulás olyan hatalmas (élet)tapasztalattal jár, hogy azt minden további nélkül érdemes elismerni". A hazai gyakorlat ettől több elemében eltér. Nincs általános, minden szakra kiterjedő teljesítési kötelezettség, a legtöbb képzőhelyen ráadásul nem kredit, hanem kurzusszámban határozzák meg a követelményeket: általában 2-3 szakos tanegység sikeres teljesítése jelenti a minimális elvárást. A képzési rendszerbe itthon egyelőre képtelenség beilleszteni a harminckredites normatívát. Derényi szerint egyrészt azért, „mert a magyar akadémiai hagyományokban nevelődött oktatókban erősen él az elképzelés, mely szerint az általa átadott tudás nélkülözhetetlen és csak tőle szerezhető be", így sok professzorral nehéz egyeztetni a kreditelfogadásról. A szakértő kiemeli továbbá, hogy a magyar felsőoktatásra még mindig a merev tantervek jellemzők, melyek elsősorban a tartalomra és nem a megszerezhető kompetenciákra koncentrálnak, így magát a tapasztalatszerzést a rendszer önmagában nem kezeli értékként.

Itthon az oktatók nagy része aprólékosan átvizsgálja a külföldi kurzusok irodalomjegyzékét és tematikáját, és ezek alapján mérlegel, hogy elismeri-e azt a sajátja helyett. 30 kreditet szinte lehetetlen összegyűjteni olyan tanegységekből, amelyek átmennek ezen a rostán, különösen igaz mindez az 1-2 kredites kurzusokra bontott bölcsészképzésben. Két-három megfelelő gyakorlatot vagy előadást azonban viszonylag egyszerű találni, de érdemes biztonsági játékot játszani, és a minimumnál legalább néhány kurzussal többet felvenni, hiszen nem lehet előre tudni, melyeket leszünk képesek valóban teljesíteni.

A kreditátvitel szabályairól tovább olvashatsz: mohaonline.hu - ösztöndíjak, szakmai gyakorlat, egyetemi élet

- Frankó Luca -