Lengyelországból érkezett kommunikációt tanulni

A lengyel Katarzyna Gombszczynska kíváncsiságból érkezett Magyarországra, bár ahhoz ragaszkodott, hogy féléves tanulmányútja során ugyanazt hallgathassa, mint otthon. Mivel lengyelországi főiskolája a Kodolányi János Főiskolát ajánlotta neki, ezért cserediákként a székesfehérvári főiskola kommunikáció és médiatudományok képzését választotta.

A kommunikáció szakhoz ragaszkodott, de miért Magyarországot szemelte ki?

Igen, az elsődleges szempont az volt, hogy ugyanazt tanulhassam a külföldi ösztöndíjam során is, mint otthon. Magyarországot pedig azért választottam, mert a térképet nézegetve rá kellett jönnöm, hogy ez egy olyan ország, ahol nem jártam még, pedig közelsége miatt érdemes lenne megismernem. Székesfehérvár pedig jó döntésnek bizonyult, hiszen egyaránt közel van a főváros és a Balaton is. Tudtam, hogy így az itt tartózkodásom fél éve alatt lehetőségem lesz mindkét helyre elutaznom.

A kommunikáció szak adott volt. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket?

A magyar felsőoktatás ugyanolyan színvonalú, mint a lengyel, így egyáltalán nem ért csalódás. A tanárok nagyon felkészülten érkeznek a szemináriumokra és az előadásokra, így azok talán még érdekesebbek is, mint az otthoniak. Meglepő volt számomra, hogy a magyar oktatók nem elégszenek meg a tankönyvek anyagainak leadásával, és azt nem is viszik túlzásba az órákon. Sokszor inkább otthoni olvasmánynak adták fel a könyvek anyagát, és helyette gyakorlatiasabb órákat tartottak. Olyan igazi kommunikációra épülő órákat, amiken a diskurzusé volt a főszerep, a témák pedig az aktuális magyarországi és nemzetközi történések voltak. Nagyon tetszett, hogy az itteni kommunikációs képzésen mielőtt szakosodnak a hallgatók, lehetőségük van kipróbálni magukat több műfajban is. A rádiózást és az újságírást sajnos nem tudtam kipróbálni, de a Kodolányi Tv stúdiójában már én is kipróbálhattam magam egy-egy némafilm készítésénél. A lengyel felsőoktatás ezzel szemben sajnos nem helyez ekkora hangsúlyt a gyakorlati képzésre, ott inkább az elméleti képzés kerül előtérbe.

A magyar képzéssel elégedett, de milyennek találja a magyar hallgatókat?

Akikkel a szemináriumokon és előadásokon találkoztam mind nagyon lelkesek és közlékenyek voltak, így nem kellett félnem attól, hogy beszélgetőpartner nélkül maradok. Nagyon érdekes tapasztalat volt azonban számomra, hogy a magyar hallgatók komolyan veszik azt, hogy nem kötelező bejárni az előadásokra, így főként csak a szemináriumokat látogatják. Persze ez nem mondható el mindenkire, így általánosítani sem szeretnék, de Lengyelországban a hallgatók kiélvezik a lehetőséget, hogy egyetemre vagy főiskolára járhatnak. Ez pedig azt jelenti, hogy az összes felvett tantárgy órájára bejárnak, hiszen ezért jelentkeztek a felsőoktatásba. Akik itt bejárnak az órákra, azokon látszik, hogy ezzel a szakmával akarnak foglalkozni, és nagyon komolyan veszik. Ez kifejezetten előnye volt az óráknak, hogy mindenki lelkes volt és nagyon aktív.

A kíváncsiság vonzotta Magyarországra. Sikerült megismernie az országot?

Nemcsak megismernem sikerült, de nagyon jól is éreztem magam, hiszen a magyar hallgatók nagyon kedvesek voltak. Nem kötelező programnak tartották, hogy megmutassák nekem a fővárost vagy a Balatont, hanem jó szórakozási lehetőségnek. Ezért elmondhatom, hogy sok barátot szereztem itt, ami szerintem azt mutatja, hogy a magyarok nagyon jó vendéglátók. Tehát jól döntöttem, amikor úgy határoztam, hogy Magyarországra akarok jönni. Életem egyik legjobb időszaka ez.

(A felvi.hu megbízásából készítette az Edupress)