Kínában tanulni

Vörös Borisz élete legjobb döntésének tartja, hogy tavaly szeptemberben Kínába utazott világot látni. A Budapesti Corvinus Egyetem másodéves hallgatójában korábban fel sem merült, hogy valaha külföldre menjen tanulni, ám két év kínai nyelvtanulást követően egyéves ösztöndíjat pályázott meg Kínába. Úgy gondolta ugyanis, hogy nincs veszíteni valója.

Korábban fel sem merült Önben, hogy külföldi ösztöndíjra jelentkezzen, mégis fél éve Kínában tanul. Miért döntött mégis az ösztöndíj megpályázása mellett?

Igazából 2008 februárjával lehet megmagyarázni a döntésemet, a Corvinus egyetem közigazgatás-tudományi karán ekkor nyílt meg ugyanis a Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központ, melynek szervezésében elkezdtem tanulni a kínai nyelvet. Először úgy gondoltam, hogy kipróbálom, hiszen ugyanolyan tárgyként hirdették meg, mint bármilyen másikat, így kreditpontok is jártak érte. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ez a döntés meg fogja változtatni az életemet. Idővel bebizonyosodott, hogy életem legjobb döntését hoztam meg, hogy elkezdtem kínaiul tanulni. Az ösztöndíj-lehetőségekre tanárunk, és a központ vezetője, dr. P. Szabó Sándor hívta fel a figyelmet, az irány pedig adott volt.

Az irány tehát Kína volt. Milyen ösztöndíjat sikerült megpályáznia?

Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis a megpályázható ösztöndíjak közül a legszélesebb körűt nyertem meg. Ez a Magyar Ösztöndíj Bizottság Kína és Magyarország közötti államközi ösztöndíja, ami egy tanévre szól. Az ösztöndíj magában foglalja a tandíjat, az ingyenes kollégiumi elhelyezést, valamint havi juttatást a kínai, valamint a magyar fél részéről egyaránt. Két jelentős dologban jobb ez az ösztöndíj, mint más ösztöndíjak. Egyrészt kaptam repülőjegy-hozzájárulást, ami majdnem teljes mértékben fedezte a repülőjegyem árát, másrészt kapok havi juttatást a magyar részről is, amit az unió által meghirdetett ösztöndíj például nem tartalmaz. Az ösztöndíj elnyeréséhez csupán az adott félévre vonatkozó hallgatói jogviszonyomat kellett igazolnom, az előző félév tanulmányi eredményem másolatát kellett bemutatnom, illetve egy ajánlást a vezető tanárunktól, hogy miért vagyok alkalmas az ösztöndíjra. Ugyanakkor a kínai nyelv ismerete sem volt feltétel, csak előny. Az ösztöndíj elnyerését követően pedig a Kínai Közigazgatás-, Gazdaság- és Társadalomkutató Központ tanárai minden segítséget megadtak ahhoz, hogy teljes mértékben felkészülve tudjak egy évig Kínában élni.

Megválaszthatta, hogy melyik egyetemen tanul egy évig vagy adott volt?

Előre ki lehetett választani, hogy melyik egyetemre szeretnék menni: én vezetőtanárom tanácsára hallgatva Jinanba jelentkeztem, ugyanis ez egy kínai viszonylatokban mérve kis város, ezért csak nagyon kevesen tudnak angolul. Ez a nyelvtanulás szempontjából jelentett nekem tökéletes választást, hiszen kénytelen vagyok kínaiul beszélni. Az ösztöndíjamat szerencsére ide, Jinan városába nyertem, mégpedig a Shandong Normal Universityre, ahol nyelvi képzésben veszek részt, tehát itt nincsenek szaktárgyak. Megállapítható, hogy a kínai felsőoktatás elég sok mindenben eltér a hazaitól. Például itt minden reggel fél kilenckor kezdődnek az órák. Alapvetően ez nem is lenne baj, de a csoport 95 százaléka szerette volna áttenni az órakezdés időpontját későbbre, mert a csoport minden tagja más időponthoz van hozzászokva. Nekem reggel kevésbé fog az agyam, hiszen otthon - néhány kivétellel - csak délután kellett órára járnom. Ezzel a csoportban is sokan így vannak, azonban a tanár azt mondta, hogy nem lehet, mert Kínában ez a gyakorlat.

A korai kelés ellenére sikerült már megszoknia, hogy Kínában él? Milyen kulturális különbségekkel találkozott?

Szerencsére már otthon annyi információt kaptam Kínáról, hogy viszonylag gyorsan megszoktam az itt ért kulturális sokkot. Rengeteg olyan dolog van, ami otthon elképzelhetetlen vagy teljesen más, ilyen például a közlekedés. Nekem még fél év távlatában is úgy tűnik, mintha nem lennének szabályok, de ennek ellenére balesetet még nem láttam. Minden sofőr, még a rendőrök is gondolkodás nélkül hajtanak át a zebrán, miközben a gyalogosoknak zöld van. Az elején furcsa volt az is, hogy köpködnek az utcán, meg böfögnek az étteremben, de ezek olyan dolgok, amikhez hozzá tud szokni az ember, engem már az elején sem zavartak. A legérdekesebb tapasztalatom, hogy nagyon kedvesek itt az emberek. Jinan kínai szemmel nagyon kicsi város, viszonylag kevés külföldivel, ezért még mindig úgy néznek ránk, mintha sztárok lennénk. Fényképezkedni szeretnének velünk, vagy csak kezet fogni, mert ez nekik nagy élmény. Az elmúlt fél év alatt is rengeteg új élménnyel gazdagodtam, és rengeteg új barátot szereztem. A két félév közötti szünetben meg sem fordult a fejemben, hogy hazautazzak, a barátaimmal inkább világot látni voltunk, és mikor visszatértünk, úgy éreztem magam, mintha hazaérnék. Nagyon jó érzés ennyire távol az otthontól ezt érezni. Már most biztos vagyok benne, hogyha a későbbiekben bármilyen lehetőségem lesz visszajönni, akkor nem fogok habozni.

(A felvi.hu megbízásából készítette az Edupress)