Egy szemeszter Berlinben

Kruzslicz Tamás, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-német tanári mesterszakán másodéves és a magyar mint idegen nyelv tanárképzés elsőéves hallgatója tavaly utazott Németországba, hogy egy szemesztert a fővárosi Humboldt Egyetemen végezzen el. A berlini intézményben német irodalom mesterszakra járt.

Miért döntöttél úgy, hogy Németországban töltesz egy félévet?

Nagyon szeretem a német nyelvet, és érdeklődöm a kultúra iránt is, ezt mutatja az is, hogy némettanár leszek. A személyes érdeklődés mellett szerepet játszott a döntésemben, hogy úgy gondoltam, egy leendő némettanárnak meg kell ismernie a német fővárost. Szempontot jelentett továbbá az is, hogy a külföldön végzett óráimat el tudjam ismertetni itthon, hiszen nem akartam csúsztatni tanulmányaimat.

Amikor elnyerted az ösztöndíjat, kaptál segítséget az ügyintézéshez, például az órafelvételhez?

Igen, mivel minden szaknak van Erasmus-koordinátora, akinek az a feladata, hogy segítséget nyújtson. Megkaptam a berlini koordinátor címét is, de a távolság miatt nehézkes lett volna felvenni a kapcsolatot. A legtöbb hasznos információt azoktól az ismerőseimtől kaptam, akik már tanultak ugyanezen az egyetemen, ugyanezzel az ösztöndíjjal. Tőlük kaptam meg az egyetem honlapjának címét is, ahol választ találtam a fontos kérdésekre. Berlinben pedig egy tájékoztató napon elmondták a legfőbb információkat, például azt is, hogy milyen órákat vehetünk fel. Ez nagy segítséget jelentett.

Milyen különbségeket tapasztaltál az itthoni egyetemi rendszerhez, oktatáshoz képest?

Németországban az egyes egyetemek között is nagy különbségek vannak. A Humboldt Egyetem rendszere hasonló a magyar intézményekéhez. Kisebb eltérések ugyan fellelhetők, például konkrétabban meghatározzák, hogy milyen órákat kell felvenni, hiszen egy modulrendszeren belül szabják meg a kötelező kurzusokat. Számomra nagy változást jelentett viszont az, hogy a szemináriumi dolgozatok megírására a vizsgák után szűk két hónapja marad a hallgatóknak. Bár az elvárás nagyobb volt, ez idő alatt minőségi kutatást lehetett végezni.
Az alapvető különbséget abban látom, hogy Berlinben minden diáknak nagyobb a felelőssége a saját tanulmányait illetően. Emellett a kurzusokon kevésbé fontos a tárgyi tudás, a véleménynyilvánítás viszont annál inkább.

Milyennek ismerted meg a német embereket?

Azt tapasztaltam, hogy az ország különböző területein más a mentalitása a németeknek: az északi területeken a legnyitottabbak. A berliniekről azt szokták mondani, hogy ami a szívükön, az a szájukon. Én is így láttam az ott töltött félév alatt. Egyébként nagyon büszkék őszinteségükre. A legjellegzetesebb vonása a városnak a multikulturalitás, rengeteg külföldi él ott, nagyon sok köztük az ösztöndíjjal tanuló diák. A külföldieket megszokták és elfogadták, a szemináriumok jelszava is az volt, hogy „nem fontos, hogyan mondod, csak szólj hozzá".

Milyen élményekkel gazdagodtál a félév során?

Az, hogy egy idegen kultúrát testközelből megismertem, a nézőpontomon is sokat változtatott. Kalandokból sem volt hiány: úgy érkeztem a városba, hogy nem volt szállásom, mivel nem kaptam kollégiumot. Két hétig egy ismerősnél húztam meg magam. Nagy élmény volt továbbá német színházba, múzeumba járni, megismerni a várost. A legemlékezetesebb pillanatok közé tartozik pedig az, amikor egy berlini zöld részen sétálva szembe jött velem egy vaddisznó a kölykeivel. Később megtudtam, ott ez nem ritka, mivel a város körüli erdőben élő állatok gyakran „besétálnak" a városba.

(A felvi.hu megbízásából készítette az Edupress.)