Egy év Japánban

Soróczki-Pintér Viktória először csak a Debreceni Egyetem által meghirdetett japán nyelvi kurzusra jelentkezett, pusztán érdeklődésből. Fél múlva pedig egy adódó lehetőséget kihasználva, egyéves csereprogramra jelentkezett Japánba, ahol a Debreceni Egyetem testvéregyetemén, a japán Chiba Egyetemen ismerkedhetett meg a felkelő nap országának kultúrájával.

A japán kurzust követően meg sem állt Japánig. Miért pont oda akart menni?

Elsősorban, mert szeretem a kihívásokat, másrészről pedig mindig is érdekeltek a különleges kultúrák. Másrészt pedig kifejezetten érdeklődöm az idegen nyelvek iránt, így Japán jó választásnak bizonyult. Ez a későbbiek során is bebizonyosodott: ahogy egyre jobban megismerkedtem a nyelvvel és a kultúrával, úgy egyre jobban bele is szerettem azokba.

Kanyarodjunk vissza a kezdethez. Az ösztöndíjért nem kellett messze mennie, de mik voltak a pályázás körülményei?

A Debreceni Egyetemen évente három ösztöndíjat hirdetnek meg Japánba, melyről mindig tájékoztatják a hallgatókat is. A lehetőségek közül a meghirdetésben két egyetem és egy nyelviskola szerepelt. Az ösztöndíj megpályázásához természetesen először is megfelelő angol és japán nyelvtudás szükségeltetett. Első körben a szükséges iratokat kellett benyújtani, így az index fénymásolatomat, önéletrajzomat, motivációs levelemet és a referencia levelemet. Ezek után egy japán nyelvű interjún vettem részt, és azt követően az egyetem japán lektorából és külügyi igazgatóhelyetteséből álló bizottság döntötte el, hogy melyik két pályázót találja a legalkalmasabbnak. A két legsikeresebb pályázatot kiküldték a Chiba Egyetemre, és a végleges eredményről a Debreceni Egyetemen keresztül értesítették a jelentkezőket, ahogyan engem is.

Önt is értesítették, hogy indulhat Japánba, de milyen segítséget kapott a felkészülésben?

A Debreceni Egyetem Külső Kapcsolatok Igazgatósága és a japán lektorom is már a kezdetektől megadott minden szükséges segítséget, ennek megfelelően folyamatosan tájékoztattak az ösztöndíjjal kapcsolatos fejleményekről. Segítettek elintézni a beutazáshoz elengedhetetlen teendőket, például a szükséges dokumentumok, így vízum megszerzését. Ezen kívül egy tájékoztató füzetben írtak le minden fontos tudnivalót, így egyedül sem okozott gondot eljutni a reptértől a kollégiumba. Ott pedig már a Chiba Egyetem diákjai és az ösztöndíjban részt vevő tanárok segítettek a hivatalos ügyek elintézésében. Az első napok gyakorlatilag csak ügyintézéssel teltek: megkaptam az ottani személyi és diákigazolványomat, bankszámlát és egészségügyi biztosítást kötöttünk.

A Debreceni Egyetemen angol szakos hallgató. A Chiba Egyetemre milyen szakra érkezett?

Mivel az ösztöndíj, amiben részt vettem, nem teljes idejű egyetemi képzés csak egy egy éves csereprogram, így valójában nem egy kimondott szakon tanultam kint. Természetesen minden diákot az eredeti szakjához közel álló tanszékre vettek be, így én az angol tanári szakommal a neveléstudományi tanszékre kerültem. A vezetőtanárom és a tutorom is erről a tanszékről volt mellém kirendelve, hogy jobban segíthessék az egyetemre való beilleszkedésemet. Emellett a csereprogram diákjai a szintjüknek megfelelően japán nyelvi kurzusokon vettek részt, melyekből 6-ot kellett megszerezni félévente ahhoz, hogy az év végi bizonyítványt megkapjuk. A japán kurzus mellett az eredeti szaknak megfelelő „rendes" egyetemi tantárgyakat is fel lehetett venni, melyek az én esetemben különböző angol tárgyak voltak. Mivel ott is kreditrendszer működik, és az itthonihoz hasonló az egyetem rendszere is, ezért hamar alkalmazkodni tudtam a japán felsőoktatáshoz.

Egy évet élt Japánban. Hogyan tekint vissza a kultúrájukra, az ottani életre?

Az egyetemi élet nagyon izgalmas volt: a japán diákok különböző klubokban és diákkörökben vehetnek részt, mint például tánccsoportok, sportegyesületek, ének és egyéb zenei körök. Emellett a japán emberek mind nagyon vidámak és segítőkészek, a bennük rejlő pozitív gondolkodás pedig elkerülhetetlenül átragad az odalátogatókra is. A kinti külső kapcsolatok igazgatósága a nyelv oktatása mellett különböző programok szervezésével is foglalkozik, melyek a japán kultúra megismerését és felfedezését teszik lehetővé. Magam is részt vettem buszkirándulásokon, ahol Japán kulturális örökségét ismerhettük meg, valamint teaszertartásokon, hanami-n (japán cseresznyefa virágnézés), fesztiválokon és különböző rendezvényeken, amelyek mind a sokszínű japán kultúra egy-egy elemét mutatták be. Továbbá lehetőségem nyílt úgynevezett 'Home Visit'-re, amikor japán családokhoz látogathattam el, betekintést nyerve a hétköznapi emberek életébe is. A Chiba Egyetemen eltöltött egy évem mind a tanulmányok, mind az élmények terén sikeresnek bizonyult, hiszen a japán tudásom is jelentős mértékben fejlődött, és részese lehettem egy, az európaitól teljesen különböző kultúrának, a felkelő nap országában.

(A felvi.hu megbízásából készítette az Edupress)