Aki a tulipánmezők hazáját választotta
2010.06.23
Németh Gergő Hollandiát választotta Erasmus-tanulmányai színhelyéül. Egyrészt mérsékeltebb klímája, finom sajtjai és a lenyűgöző tulipánmezők miatt, másrészt minél többet akart látni Európából, Hollandia pedig tökéletes kiindulópont volt ehhez. Az Óbudai Egyetem hallgatója először csak egy rövid nyári egyetemen vett részt, majd nemzetközi mérnöki diplomát szerzett a Hanzehogeschool University Groningen nemzetközi orvosbiológiai mérnök szakán.
A háromhetes Erasmus nyári egyetem után már nem volt kérdés, hogy melyik ösztöndíjjal és hova utazzon. Ennyire egyértelmű döntés volt?
Tulajdonképpen igen, hiszen az ötlet már rég megfogalmazódott bennem, és mivel korábban nem igazán volt alkalmam utazni, Európából pedig többet szerettem volna látni, Hollandiába szerettem volna menni. Tetszett a klímája, a földrajzi elhelyezkedése, a liberális szemlélet, amiről híresek a holland emberek. Végül, de nem utolsó sorban itt volt lehetőségem, hogy egy nemzetközi mérnöki diplomát szerezzek, amit nagyon fontosnak tartottam, amikor célországot kellett választani. Az Erasmus pedig a legelérhetőbb ösztöndíj, kevés olyan egyetemista van, aki ne hallott volna róla. Őszintén szólva, nem válogattam az ösztöndíjak közül, ezt pályáztam meg egyedül. Mivel az egyetemi tanulmányaim során jó jegyeket kaptam, valamint a közéleti tevékenységeim is segítettek, nem volt nehéz elnyerni.
Az elnyert ösztöndíjjal pedig a Hanzehogeschool University Groningen egyetemére utazott ki egy évre. Más a holland felsőoktatás, mint a magyar?
Valóban egy évre érkeztem a groningeni egyetemre, így volt szerencsém a hazaihoz hasonló tanulmányokat is folytatni, amiből kiderült számomra, hogy az előadásmód és a számonkérés teljesen más. Nagyon furcsa, viszont ugyancsak nagy élmény volt egy teljesen más környezetben tanulni. Lényegében negyedéves blokkokra volt osztva a félév, így a második részben kevesebb tantárgyat, de sokkal intenzívebben tanítottak. Érdekes volt továbbá, hogy minden tantárgy egy adott projekt alapjául szolgált, amelyet közösen kellett megoldanunk az osztálytársainkkal, vagyis az órán elhangzottakat szinte rögtön alkalmazni is kellett. Így észrevétlenül olyan anyagrészeket tanultunk meg, amelyekre itthon elszörnyedve néznénk a könyvek vastagságát mérőszalaggal vizsgálva. Egyszóval sokkal gyakorlatiasabb az oktatás ott, mint itthon.
Tanulmányai mellett szakmai gyakorlatot is végzett kint, pontosan milyet?
Egy kórház fejlesztőrészlegén dolgoztam, ami messze áll az itthoni munkakapcsolataimtól, viszont nagyon magával ragadott az atmoszférája. Egészen pontosan a szívkoszorúér betegségek megelőzésére és diagnosztikájára kiterjedő fejlesztésben vehettem részt, melyben a képek utólagos korrekcióját végeztük, tehát a koszorúerekben található lerakódások minőségi és mennyiségi vizsgálatát tettük lehetővé. Óriási élmény volt továbbá, hogy a munkámat az Európai Radiológiai Társaság éves konferenciáján is publikálták. Többek között ez volt, ami inspirált a továbbtanulásra, és a jövőben is szeretnék hasonló munkakörben dolgozni.
Ön képviselhette Magyarországot 2009-ben az Európai Bizottság ünnepségén, a kétmilliomodik Erasmus diák ünnepélyén. Hogyan emlékszik vissza?
Az ünnepségre meghívottak ott létüket azzal érdemelhették ki, ha méltó példái voltak az Erasmus szemléletnek, mivel maximálisan kihasználták a külföldi tanulmány adta lehetőségeket, vagy igazán nagy lépéseket köszönhetnek az Erasmusnak. Ennek tudatában egyrészt szerencsének, másrészt hatalmas megtiszteltetésnek tulajdonítom, hogy rám esett a választás, hogy én képviselhettem Magyarországot. A többi Erasmusos diákkal találkozni leírhatatlan érzés volt, mivel az első találkozás is olyan volt, mintha régi ismerősökkel futottam volna össze. Az a két nap egy utolsó, kicsi Erasmus volt számunkra, és ez benne volt a levegőben is. Az Európai Bizottság elnöke adta át nekünk a díjat, amin bár feltüntették a nevünk, és hogy melyik egyetemre járunk, a díj nem kizárólag nekünk szólt, hanem mindenkinek, aki megcsinálta, és mindenkinek, aki meg fogja csinálni.
|
Ami az útikönyvekből kimaradt „Groningen egy 140 ezres lakosú város, tele diákkal - csak a mi egyetemünkre 20 ezer hallgató járt, és ezen kívül volt még kettő a városban. Minden az ott tanuló fiatalokról szólt: az éjszakai élet, a kulturális és sport lehetőségek, mind-mind az ő kényelmüket szolgálta. A város nappali békés lüktetését az éjszaka magával ragadó vibrálása váltotta fel. Az utcán grillező diákoktól, a belvárosi kocsmákig minden a szórakozásról szólt, de reggel minden ugyanúgy folytatódott, mintha mi sem történt volna. A halpiac meghatározó pontja volt a mindennapoknak, a friss halakat, sajtokat, gyümölcsöket és virágokat kínáló árusok gyakran hangosan kiabálva próbálták felhívni magukra a figyelmet. A hollandok nagyon furcsán beszélnek, nehéz megkülönböztetni a torokgyulladás tüneteitől a beszédüket, de rendkívül kedvesek és segítőkészek. Egy alkalommal az egyik vidéki osztálytársamnál vendégeskedtem, miután egy koncert után már nem tudtam volna hazamenni Groningenbe. A koncerten szerencsétlenségemre leöntötték a kék ingemet vörösborral. Másnap reggel a bőséges reggeli közben meséltük élményeinket a családnak, akiket hangsúlyozom, akkor reggel láttam először. Kiderült, hogy milyen bajban van az ingem, mire az osztálytársam anyukája felpattant, hogy mielőbb kimossa egy speciális szerrel, ami kiszedi még a bort is. Ott kellett hagyjam. A következő héten hozta az osztálytársam az ingemet, immár folt nélkül, ami félnapos munkát igényelt. Az anyukája már venni akart egy másik inget, mert megtudta, hogy ez az egyik kedvencem, ő pedig megígérte, hogy tisztát varázsol belőle. Szóval ennyire kedvesek." |
(A felvi.hu megbízásából készítette az Edupress)
