Bemutatjuk a környezettudomány mesterszakot

A környezettudomány mesterképzésre jelentkezőknél fontos a szakmai elkötelezettség, elengedhetetlen, hogy felelősséget érezzenek az emberiség jövőjéért és részt akarjanak venni a környezeti problémák megoldásában. A hallgatóknak képesnek kell lenniük ugyanis a kitartó és elkötelezett tudományos kutatómunkára. A környezettudomány mesterképzésről a Pannon Egyetem Föld- és Környezettudományi Intézeti Tanszék szakvezetőjét kérdeztük.

Pósfai Mihály, a Pannon Egyetem professzora a környezettudomány mesterképzésről elmondta, hogy olyan kutatókat képeznek, akik az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásait vizsgálni és értékelni tudják, alkalmazva a természettudományok egyes ágainak ismeretanyagát és kutatási eszköztárát. A Pannon Egyetem sajátos profillal indítja a környezettudomány szakot: az országban csak itt választhatják a hallgatók a levegőkörnyezet és a limnológia szakirányt - hangsúlyozta a szakvezető. A levegőkörnyezet szakirány fő témája a légkörben lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok környezeti hatásainak felismerése és elemzése. A limnológia szakterülete a szárazföldi felszíni vizeket érintő problémákkal foglalkozik.

A professzor a képzés további sajátosságának tartja, hogy már az első félévben külön figyelmet fordítanak a tudományos kommunikációs készség fejlesztésére és a szakdolgozati témaválasztásra. Mindkét szakirányra jellemző, hogy a hallgatók az általuk választott témavezető irányítása mellett három féléven át végeznek önálló kutatómunkát. A kutatói habitus kialakításának fontos része a tudományos diákköri munka és a szakon oktató tanszékek közösségi életében való aktív részvétel. Pósfai Mihály arról is beszélt, hogy mivel kis létszámú szakról van szó, egyénileg foglalkoznak mindenkivel. A hallgatók így alkalmassá válnak a környezetkutatással és -védelemmel kapcsolatos önálló munkavégzésre. Képesek lesznek egy kísérleti vagy elméleti kutatás megtervezésére, a mintavétel és a szükséges mérések elvégzésére, az eredmények értékelésére, dokumentálására és az adott feladatnak megfelelő módon való ismertetésére - fejtette ki.

Mesteres előnyök

Pósfai Mihály szerint a mesterképzés előnye az, hogy a hallgatók olyan ismeretekre és képességekre tesznek szert, amire a sűrített tantervű, hároméves alapképzésben nem marad idő. Az alapszakos diplomával rendelkező környezetkutatóhoz képest a mesterszakot végzett szakember számára sokkal több lehetőség nyílik a munkaerőpiacon, hiszen egyrészt többet tud, másrészt a munkáltatóknak még viszonylag kevés tapasztalatuk van abban, hogy a bolognai rendszerben alapszakot végzett diplomásokat milyen munkakörben foglalkoztassák. Mivel a mesterszak egyenértékűnek tekinthető a korábbi egyetemi végzettséggel, a munkaerőpiac felkészültebb a mesterdiplomások befogadására.

Álláskereséskor tehát minden bizonnyal előnyt jelent majd a mesterképzésben szerzett diploma, hiszen az alapképzésben szerzett diploma adta lehetőségek lényegesen bővülnek a mesterszakon megszerezhető ismeretek révén. Ez egy állásinterjún is azonnal kiderül, hiszen a munkáltatók is tudják, hogy az MSc diploma nemcsak „egy újabb papír", hanem az alapszakhoz képest lényeges többlettudás van mögötte - mondta.

Fontos a nyelvtudás és a mobilitási hajlandóság

A professzor szerint a korábbi, egyetemi környezettudományi képzésben részt vett hallgatók elhelyezkedési statisztikája is jól illusztrálja az MSc diplomával rendelkezők jövőbeli lehetőségeit. Az egyetemi diploma megszerzése után sokan folytatták tanulmányaikat különböző doktori iskolákban, szintén jelentős számban találtak állást környezetvédelemmel foglalkozó laboratóriumokban és hatóságoknál. Azzal viszont tisztában kell lenni, hogy a sikeres elhelyezkedésnek csak szükséges feltétele a végzettség, emellett fontos az angol nyelvtudás és a mobilitási hajlandóság. Az új képzési rendszerben a mesterszak a speciális szakirányok révén további munkavállalási lehetőségeket teremt - szögezte le.

(A felvi.hu megbízásából készítette az Edupress)