Pályaelhagyó fiatalok

Egyesek már egyetemi éveik idején szakot váltanak, számos fiatal pedig nem a diplomájában szereplő képzettségnek megfelelően kezd el dolgozni. A pályaelhagyók száma a felsőoktatási intézmények felduzzadó, egyre nagyobb hallgatói létszáma miatt is növekszik, ugyanakkor a nehezedő gazdasági helyzet is szerepet játszik a folyamatban. A költséges, részben hiábavaló képzés azonban a társadalom számára is jelentős terhet jelent.

Az egyetemi évek során a szakváltás oka a helytelenül kiválasztott képzés vagy intézmény. "A nem megfelelő döntést általában kizárásos alapon hozzák a felvételi előtt állók, tehát nem azt veszik figyelembe, mihez volna kedvük, hanem hogy mely tárgyat nem szívlelték a középiskolai években" - mondta el Juhos Andrea, munkaerő-piaci szakértő. A képzés ideje alatt azonban többen rádöbbennek, hogy a tantárgyakkal való szimpatizálás következtében hozott döntéssel nem tudnak azonosulni. "Amennyiben a hallgató határozottan látja, hogy nem akarja és nem érdemes az adott szakon tovább folytatnia tanulmányait, érdemes minél előbb váltani. Az első, második évben még ugyan nem rajzolódik ki egy jövőkép a hallgatókban, markáns ok esetében azonban a harmadik, negyedik évben már váltani kell" - fejtette ki véleményét Juhos Andrea, aki a pályaelhagyás okait és következményeit, illetve a munkáltatói hozzáállást is vázolta.

Természetesen nehéz eldönteni 17 évesen, mihez szeretnék kezdeni három-négy év múlva. Ha azonban egy bölcsész végzettségű frissdiplomás pincérként dolgozik, az a társadalom és az egyén számára sem kifizetődő. Az állam által finanszírozott képzés magas költségei terhet jelentenek az egész ország számára, miközben a fiatalok ez esetben feleslegesen töltötték idejüket az egyetemen, főiskolán.

A munkaerőpiac ugyanakkor fogékony a pályát változtatni kívánó elképzelésekre. Ugyancsak a bölcsészek példájánál maradva a nyitott, magukat előadni képes, jó kommunikációs készséggel rendelkező fiatalokat gyakran alkalmazzák menedzserasszisztensként, de az elképzelhető munkahelyek listája igen széles. Az elhelyezkedés nehézségei mellett azonban a nem megfelelő megélhetési feltételek is vezethetnek a diploma megszerzése után bekövetkezett pályaelhagyáshoz. Az orvosok például, akik idegenkednek a hierarchiától, gyakran váltanak, és a kórház vagy a rendelő helyett az orvoslátogatást választják.

Ma már számos gyakorlat létezik a munkahelyen belüli pályaváltásra is. "Az utcáról bekerülve nehéz bizonyítani a képzettségünkön kívüli ismereteinket, rátermettségünket, viszont egy munkaszervezetbe bekerülve már több lehetőség kínálkozik például egy pénzügyes számára, hogy a marketingesek között vegye fel a munkát reggelente" - mondta el a munkaerő-piaci szakértő. Hozzátette: ehhez vállalni kell az esetleges ranglétrán való visszalépést is.

A mérnöki, illetve reál irányultságú képzések területén tevékenykedő intézmények vezetői arról számoltak be, hogy esetükben nem jellemző a pályaelhagyás. Legfeljebb a képzéshez szorosan kapcsolódó szakmákban helyezkednek el a frissdiplomások, mint például egy építész a menedzsment, a gazdálkodás vagy az értékesítés területén próbálja ki magát.

A matematika és a fizika szakok esetében például azt is nehéz megállapítani, hogy mi minősül pályaelhagyásnak. Itt ugyanis nem speciális tudást kapnak a diákok, sokkal inkább egyfajta univerzális alapozó képzésként lehet felfogni a területen oktató karok munkáját. Az elsajátított módszereket számos helyen hasznosíthatják a hallgatók, így a pénzügyi szektor több területén: például gazdasági prognózisok készítésénél, modellezési kérdéseknél tudják felhasználni ismereteiket.

A matematika, fizika szakot elhagyók száma az egyre gyengébb teljesítménnyel, alacsony pontszámmal bekerülő hallgatók miatt tovább emelkedik, hiszen a képzés színvonala nem változik - adott hangot véleményének az egyik fővárosi intézmény oktatója és folytatta: a szakok elhagyása ugyan érthető folyamat, a problémát ugyanakkor orvosolni kell, a gondok pedig a középfokú oktatásban gyökereznek. A jelentkezési lap kitöltése előtt ugyanis nem informálják kellőképpen a diákokat, pályaválasztásukat pedig a tanult tantárgyakhoz kötik, így ha például valaki jó matematikából, akkor matematikus pályát választ magának, miközben ez a szakma többet, illetve mást követel meg a hallgatóktól a tanulmányaik idején, mint amit elképzeltek. A tájékoztatás azonban nem a tanárok feladata, nehéz lenne ugyanis elvárni tőlük, hogy minden területről teljes körű információkkal rendelkezzenek. Sokkal inkább az oktatáspolitika és a kormányzat felelőssége, hogy különböző módon, például filmek, tájékoztató összeállításokon keresztül elérje a fiatalokat és felfedje egy adott szakma elvárásait.