A munka és a szórakozás egyensúlya az egyetemen

Felvételi körkép leendő hallgatók körében

Felsőoktatással, munkaerőpiaccal szembeni elvárásaikkal kapcsolatban kérdeztünk három, idén felvételiző diákot. Kérdéseink kitértek arra is, mennyire gondolják a felvételizők az egyetemet komoly tudományos műhelynek és mennyire a középiskola laza folytatásának, valamint hogyan látják a „még tovább tanulás" lehetőségét.

A megkérdezettek gazdaságtudományi, informatikai és bölcsészettudományi képzési területre jelentkeztek, akik pontszámaik alapján mind magabiztosan jutottak be választott államilag támogatott szakjukra - két nyelvvizsgával és emelt szintű érettségikkel -, ezért is tapasztalták meglepődve a ponthatárok csökkenését (az országos népszerűségi listán harmadik helyezést elért mérnök-informatika szakon emelkedett egyedül a ponthatár 10 ponttal). A csökkenést a jelentkezők számának visszaesésével magyarázták. Valóban így is történt: az őket felvett intézményekben a kereskedelem és marketing alapszakon 110 fővel, japán szakirányon 20 fővel, mérnök informatikus szakon 39 fővel kevesebben jelentkeztek idén.

Mindannyian magas szintű oktatást, széles körű ismeretek megszerzésének lehetőségét, valamint külföldi tanulási ösztöndíjakat és szakmai gyakorlati pozíciókat várnak felsőoktatási intézményüktől. Mindezért cserébe nem is számítanak könnyű egyetemi évekre: bár szabadabbnak képzelik el a felsőoktatás rendszerét a középiskolánál, a diploma megszerzése mindegyikük szerint sok tanulást és erőfeszítést követel majd meg tőlük. Azonban a munka és a szórakozás egyensúlyát szeretnék megtartani, nem kívánnak hallani esztelen magolásról, de nem zárják ki a szakkollégiumok vagy tudományos diákkörök munkájában való részvételt sem.

Az elhelyezkedési esélyekkel kapcsolatban megoszlottak a válaszok. A gazdasági és informatikai képzésre jelentkezők pozitívan látják helyzetüket a munkaerőpiacon - nem gondolják, hogy sok időt kell majd álláskereséssel tölteniük. Az ő vélekedésüket támasztja alá a Graduate Barometer 2009-es felmérésének eredménye is, mely szerint „a magyarok optimizmusát fémjelzi, hogy a hazai üzleti képzésekben részt vevők 38,9 százaléka nem aggódik jövőbeni karrierje miatt" - olvasható a www.felvi.hu-n. A bölcsészettudományi képzést választó felvételiző azonban már borúsabban látja a helyzetet, mivel szerinte jelenleg sokan választják a japán nyelvet és/vagy szakirányt, így kisebb a kereslet ilyen képzettség iránt. Egyetemi éveik alatt úgy gondolják, nem lesz szükségük rendszeres munkavégzésre, azonban néhanapján mindannyian szeretnének diákmunkát vállalni esetleges plusz költségeik fedezésére.

Továbbtanulási szándékaikkal kapcsolatban is eltérő válaszokat kaptunk. Ketten (a gazdasági és műszaki képzési területre jelentkezők) mindenképpen szeretnék tanulmányaikat mesterképzés keretében folytatni az alapszakjuk folytatásaként megjelenő szakon (azaz marketing és mérnök informatikus MSc-n) és nem kívánnak felsőoktatási intézményt változtatni ennek érdekében. Japán szakirányos válaszadónk nem feltétlenül tartja fontosnak a mesterfokozat megszerzését; szerinte elképzelhető, hogy elég lesz a három év után egy kiegészítő fordító-tolmács tanfolyam is az elhelyezkedéshez. Azonban, ha mégis mesterképzés mellett döntene, akkor is a fordító-tolmács szakot választaná, amelyet jelenleg három intézmény kínál (ELTE, Miskolci Egyetem, Pannon Egyetem).

Írta: Edupress