Az OECD felsőoktatási javaslatairól

Nemzetközi szakértők tárgyaltak Budapesten a világ felsőoktatási stratégiáiról

A hallgatók és az állam közös finanszírozásában képzeli el az OECD világszervezete a felsőoktatást. A hazai tény - miszerint a hallgatók fele ma is fizet egyetemi, főiskolai tanulmányaiért - társadalmi fogadtatását feszegették a nemzetközi szakértők. A "fizetős-nem fizetős" hallgatói szisztémát a magyar előadó a dogmatikus érvelés technikájával magyarázta az OECD felsőoktatást érintő jelentésének eredményeiről tartott budapesti konferencián, december 1-2-án.

"Jelenleg a hazai GDP öt százalékát fordítjuk Magyarországon az oktatásra, a felsőoktatásra pedig összesen egy százalék jut. A minőség javítása érdekében ezt az értéket két százalékra szeretnénk növelni" - hangzott el a konferencián a magyar célkitűzés.

Csökkenő hallgatói létszám, kapacitásproblémák
2006-ban Magyarországon a felnőtt lakosság mindössze 16 százaléka rendelkezett diplomával, mely alacsony a pozitív példáként kiemelt finn, észt, vagy dán gyakorlat 33-34 százalékával szemben. A helyzetet tovább nehezíti, hogy demográfiai okok miatt folyamatosan csökken a felsőoktatásba újonnan belépő hallgatók száma - mondta el Jurgen Rienks, holland szakértő a konferencián. Előadásában hangsúlyozta továbbá az intézményi autonómia szükségességét is, az OECD véleménye szerint ugyanis, az állami befolyás visszaszorítására, az ellenjegyzési kötelezettségek megszüntetésére van szükség, amit a hatékonyabb elszámoltatási rendszer kompenzálna.

"A felsőoktatás tömegesedése a 90-es években indult el: a 18 és 25 év közöttiek 12 százaléka tanult ekkor valamely egyetemen, vagy főiskolán, majd 2000-ben ez 30, mostanra pedig 40 százalékra emelkedett, célként pedig az említett korcsoport felét határozták meg hazánkban" - ismertette a magyar terveket Temesi József, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.

Az egyetemek, főiskolák fő célja továbbra is a tudás terjesztése, a kereskedelmi szándékok, mint az intézmények kutatásban, innovációban betöltött szerepe azonban túlzott jelentőséget kapott az utóbbi időben - mondta el Paulo Santiago az OECD képviseletében.

Nemzetköziesített felsőoktatás - veszélyes célkitűzés
Loboda Zoltán a nemzetköziesedésre vonatkozó nemzeti stratégia kidolgozását hiányolta, illetve nehezményezte, hogy a nemzetközi kapcsolatok sok esetben személyes ismeretségek révén kötődnek és a külpolitika mentén szerveződnek. "Intézményi szinten a kapacitáshiány határozza meg a mobilitás kérdéskörét, de kevés a közös diplomát adó program és a kormány sem lép fel ösztönzően" - hangsúlyozta a hazai problémákat Loboda Zoltán.

Az észt szakértő előadásában megfogalmazta: a felsőoktatás nemzetköziesedését önmagában nem lehet megvalósítani, abba más területeket, többek között a munkáltatói szervezeteket is be kell vonni. A felsőoktatásnak ugyanakkor a sikerességhez a nemzetközi szintéren megkülönböztető jegyekkel is rendelkeznie kell. A kisebb népességű államok számára, mint ahogy Észtország esetében is, további nehézséget jelent a saját kultúra és nyelv ápolása, de az agyelszívás veszélyeivel is meg kell küzdeniük a mobilis színtérre lépőknek - hangzott el a konferencián.

Többéves kutatás
A felsőoktatás a tudástársadalomért nevet viselő jelentést 3,5 éven át tartó kutatás, több ezer érdekelt megkérdezése előzte meg, melynek eredményeként az OECD konkrét javaslatokat is megfogalmazott a dokumentumhoz kapcsolódóan.