Elhelyezkedési kilátások a magyarországi egyetemeken - a hallgatók szemével II.

Az Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) ranking-programjának részeként az egyetemisták körben végzett empirikus kutatás kiterjedt a hallgatók a diplomaszerzés utáni jövőbeni elképzeléseinek, terveinek feltérképezésére is. A képzés értékelése, a szakterületen belül való elhelyezkedési esélyek és a megszerzett tudás esélyteremtő szempontjai alapján.

Az egyetemisták jelentős hányada konkrét elképzelésekkel rendelkezik a diplomaszerzés utáni időszakra vonatkozóan, legyen szó akár újabb tanulmányok megkezdéséről, speciális továbbképzésekről, átképzésekről, vagy egyáltalán arról, hogy konkrétan milyen területen, a szakma mely szektorában kíván majd elhelyezkedni. A tervek, elképzelések kialakítása mellett ugyanakkor a tényleges lehetőségekről, elhelyezkedési esélyekről is viszonylag kialakult álláspontjuk van az egyetemistáknak. A kutatási eredmények lehetőséget adnak a jövőre vonatkozó, munkaerő-piaci várakozásokkal kapcsolatos vélekedéseik megismerésére.

Elhelyezkedési esélyek a szakterületen belül

Láttuk korábban, hogy néhányan már eltávolodtak eredeti érdeklődésüktől és jelenlegi tanulmányaikhoz képest más irányú szakmai motivációik, karrierépítési stratégiáik vannak - bár nem ők alkotják a többséget. Ettől függetlenül mindenkitől megkérdeztük, hogyan látják esélyeiket: mennyire tartják valószínűnek, hogy a diplomaszerzés után 1-2 éven belül az adott szakterületen, megfelelőnek tartott munkakörben el tudnak (illetve, ha akarnának, el tudnának) helyezkedni. A kapott válaszok alapján elmondható, hogy a diákok többsége igen optimista. A válaszadók 83,7 százaléka ugyanis valószínűnek vagy biztosnak tartja, hogy végzése után megfelelő munkakörben tud(na) elhelyezkedni és mindössze 16,3 százalékuk pesszimista ebben a tekintetben. Ha ezeknek az eredményeknek a vizsgálatakor általában a magyar fiatalok viszonylag borúlátó kilátásaira gondolunk, akkor az egyetemistákat az átlaghoz képest mindenképp lényegesen pozitívabb jövőképpel rendelkező rétegnek tarthatjuk. Így ezek a kutatási eredmények is visszaigazolják a tanulásról, mint hosszú távon jól megtérülő "befektetésről" alkotott nézet széles körű elfogadottságát a hallgatók körében.

Az általánosan bizakodó egyetemista csoportok között találunk kiugróan optimistákat is. Egyrészt különbségek vannak településtípus szerint - akár a kérdezett lakóhelyét, akár intézményének székhelyét nézzük. Általánosságban elmondható, hogy a nagyobb településen tanuló vagy ott állandó lakóhellyel rendelkező egyetemisták között valamelyest többségben vannak az elhelyezkedési esélyeiket pozitívan megítélők. A különbségek nem jelentősek, de mind a fővárosban tanuló, mind az ott állandó lakóhellyel rendelkezők optimistábbak, mint a vidéken, különösen a kisebb városokban és egyéb településen tanuló, illetve lakó hallgatótársaiknál. Nem és évfolyam szerint itt sem találtunk jellemző eltéréseket.

Az igazán jelentős eltéréseket a szakterületek és a szülők iskolázottsága szerint lehet kimutatni. A táblázat adatai alapján a bölcsészek a legpesszimistábbak elhelyezkedési esélyeiket illetően, hiszen alig háromnegyedük véli úgy, hogy el tudna helyezkedni szakterületének megfelelő munkakörben. A "pesszimista" kifejezést az ő esetükben két okból is érdemes árnyalni. Egyrészt az optimistákat jelző 73,2 százalékos arány önmagában eleve nem nevezhető alacsonynak, csupán a többi szakterületi véleményekhez képest jelent alacsonyabb értéket. Másrészt a bölcsészettudományi karokon történő képzés nyújtja a legkevésbé szakmaspecifikus tudást a végzettek számára, így ezekből az intézményekből kerül ki a munkaerőpiac egy igen mobilis diplomás rétege. A műszaki egyetemisták és az orvostudományi képzésben résztvevők körében tapasztalt eredményekre érdemes még felhívni a figyelmet. A két szakterületen szinte mindenki (93,5, illetve 91,5 százalék) valószínűsíti vagy biztosra veszi, hogy a diplomaszerzés után a szakterületén, terveinek megfelelő állásban tud elhelyezkedni (itt található az az intézmény - a BME Vegyészmérnöki Kara -, ahol a "szinte" szót el is hagyhatjuk, hiszen kivétel nélkül minden megkérdezett hallgató erősen bízik a megfelelő munkahely megtalálásában!). A két, hagyományosan jó perspektívákat nyújtó és nemzetközileg is elismert képzési területen tehát úgy tűnik, egészen kiváló kilátásokkal néznek a jövőbe a hallgatók. Az egyes szakterületeken belül, a különböző intézmények között természetesen vannak különbségek, de például a műszaki egyetemi karok között a relatíve legrosszabb kilátásokkal rendelkező miskolci hallgatók is bizakodóbbnak tűnnek a hazai egyetemista átlagnál, hiszen 87,3 százalékuk biztosnak vagy valószínűnek tartja a diplomaszerzés utáni gyors elhelyezkedést.

N=4655

A munkába állási esélyek megítélése nyilvánvalóan azzal is összefügg, hogy a hallgatók milyen támogatást remélhetnek a karrierépítéshez az intézménytől, az oktatóktól. A fentiekben láttuk, hogy az egyetem által nyújtott ez irányú konkrét támogatást a hallgatók hogyan ítélik meg. Nem meglepő, hogy eredményeink szerint azoknak az intézményeknek a diákjai, akik több segítséget kapnak az elhelyezkedéshez, általában a szakterületen belül történő karrieresélyeiket is jobbnak ítélik.

További befolyásoló tényező lehet a pályakezdésben a kapcsolati és a kulturális tőke. Úgy véljük, hogy részben ezzel magyarázhatóak azok az eredmények, amelyek az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekeinek pesszimistább munkaerő-piaci kilátásait magyarázzák. Az otthoni szocializáció, az értelmiségi beágyazottság, illetve sokszor a szülők részéről érkező konkrét szakmai segítség (a hallgató több esetben a szülővel megegyező pályát választ) mindenképpen helyezeti előnyt jelent. Ha az apa iskolai végzettsége szerint vizsgáljuk az eredményeket, jól látható, hogy a legtöbb csoportban 80 százalék körül van a bizakodó (az elhelyezkedésében biztos vagy azt valószínűsítő) hallgatói vélekedések aránya. A legalacsonyabb iskolai végzettségű (8 általános vagy ez alatti) apák egyetemista gyermekei körében is egyértelműen többségben vannak az elhelyezkedési esélyeiket optimistán látók, itt azonban a bizakodók aránya alacsonyabb, nem éri el a kétharmadot (61,8 százalék). Hozzájuk képest optimistábbak a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező apák gyermekei, akik így közelebb állnak a felsőfokú végzettségű háttérrel rendelkező hallgatók vélekedéseihez. Az adatok értékelésekor nem feledkezhetünk meg arról a szociológiai tényről, hogy az érvényesülési lehetőségekkel rendelkező szakterületeken (műszaki, orvosi, közgazdasági) eleve kevesebb az alacsony iskolázottságú családból származó hallgató. A vizsgálat fenti megállapításai arra az általános társadalmi jelenségre utalnak, mely szerint már a felsőoktatásba való bekerülés "előtt" is létezik iskolai szelekció, emellett a tanulók származása, szociológiai jellemzői meghatározzák vélekedéseiket, pályaválasztásukat és nagyban befolyásolják későbbi életkilátásaikat és karrierlehetőségeiket is.

Ugyanakkor nagyon fontos azt kihangsúlyozni, amivel a vélemények alapján maguk az egyetemisták is tisztában vannak, hogy a felsőoktatásban való részvétel, a diplomaszerzés ténye nagyfokú mobilizáló hatással van az egyén életútjára: a megkérdezett hallgatók között a különböző jellemzők (szakterület, nem, évfolyam, lakóhely, intézmény székhelye, szülők iskolai végzettsége) mentén kialakított csoportok mindegyikében többségben vannak a diplomaszerzés után jó elhelyezkedési lehetőségeket feltételező hallgatók.

Az egyes szakterületeken belül a különböző intézményekben a hallgatók eltérően ítélhetik meg a későbbi elhelyezkedési lehetőségeiket. Ez természetesen sok mindennel összefügghet (intézményi "menedzselés", a hallgatói csoportok különböző lehetőségei, az adott szakmában milyen helyet tölt be - akár kapcsolatrendszer szempontjából - az intézmény stb.), de nyilvánvaló, hogy az egyetem presztízse, az ott szerzett diploma szakmai elismertsége is fontos szerepet játszik a karrierépítési kilátások alakulásában. Ebből a szempontból érdekes megvizsgálni, hogyan vélekednek a hallgatók a saját intézményükben megszerezhető tudás értékéről.

A kérdéskört a vizsgálat során több oldalról is megpróbáltuk körbejárni. Először a magyarországi, majd a külföldi elhelyezkedési lehetőségek vonatkozásában kérdeztük meg a hallgatókat, hogyan vélekednek az egyetemük által kibocsátott diploma elismertségéről, majd a lehetséges külföldi elhelyezkedés esélyének értékelését is kértük tőlük. Ezután konkrétan a megszerzett szakmai tudás európai uniós összehasonlítását is "elvégeztettük" a diákokkal.

Ha a semlegesnek tekinthető "nem tudja" válaszokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor is abszolút többségben (60,9 százalék) vannak azok, akik jó vagy nagyon jó értékelést adnak intézményüknek abból a szempontból, hogy az várhatóan mennyire nyújt hasznosítható tudást a diplomaszerzés utáni elhelyezkedés során Magyarországon. Ugyanakkor a közepesen és a pesszimistán vélekedők aránya közel egyharmad (32,6 százalék), ami azt jelzi, hogy amennyiben konkrétabban kell a saját intézményről véleményt alkotni, akkor valamelyest kritikusabbak a hallgatók, mintha általában a szakterületen előttük álló lehetőségekről kérdezzük őket (erről korábban már szóltunk). Az értékelés valamelyest rosszabb akkor, ha a külföldi elhelyezkedési lehetőségekről tesszük fel a kérdést, ám még mindig a bizakodók vannak többségben (43,8 százalék), amellett, hogy ebben az esetben a megkérdezettek egyötöde (19,5 százalék) eleve nem tudta megítélni, hogy külföldön mit érhet az intézményében szerzett diploma.

Az eredmények jelentősen eltérnek mind szakterületek, mind az egyes szakterületen belül található intézmények között. A különböző összevetések szerinti különbségek ráadásul feltűnően nagyok. A korábban elemzett kérdéskörökhöz hasonlóan itt is a műszaki egyetemisták és az orvostanhallgatók véleménye a leginkább pozitív, hiszen náluk 80 százalék fölött van azoknak az aránya (88,8, illetve 81,8 százalék), akik szerint az intézményekben kapott diploma jó esélyeket ad a későbbi elhelyezkedés tekintetében. Emellett szinte alig vannak olyan vélemények, amelyek egyértelműen rossz értékelést adnának (0,2, illetve 2,2 százalék). E két szakterület mellett még a közgazdaság-tudományi karok hallgatói vélik úgy, hogy sikeresek lehetnek az intézmények által kibocsátott diplomával (75,0 százalék), és közöttük is nagyon kevesen gondolják azt, hogy kevés lehetőség között választhatnak majd a munkaerőpiacon (0,6 százalék). Feltűnő viszont a bölcsészettudományi képzésben résztvevők igen kritikus álláspontja: náluk fordul elő egyedül, hogy a bizakodók nincsenek abszolút többségben (37,9 százalék). A bölcsészkarokra járók igen nagy aránya, közel fele (47,3 százalék) csak közepes értékelést adott intézményének. Az eredmények értelmezéséhez itt is visszautalunk azokra a megállapításokra, amelyeket a korábbi kérdéskörök elemzésekor tettünk a különböző szakterületek sajátosságainak összehasonlításakor.

Mint korábban említettük, jelentős különbségek vannak nemcsak a szakterületek, hanem a szakterületen belül működő intézmények között is. A szinte teljesen átlagos értékeket mutató természettudományi karok összehasonlítása során igen nagy eltéréseket találunk. A Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatói a bölcsészkarokhoz hasonló negatív értékelést adtak intézményükről, hiszen alig több mint egyharmaduk vélekedett úgy, hogy az intézmény jó lehetőséget nyújt a későbbi elhelyezkedés, a szakmai siker szempontjából. Az egyetem abban a tekintetben is hasonló a bölcsészkarokhoz, hogy a kérdezettek fele (51,1 százalék) közepes értékelést adott. Mégsem egyértelműen negatív a pécsi diploma értékéről alkotott kép, hiszen a diákoknak csak egytizede (10,6 százalék) látja nagyon borúsan jövőbeli szakmai sikere szempontjából végzettségét.

Amikor az érvényesülési esélyek képzési irányok szerinti megoszlását értékeljük, mindenképpen szükséges egy olyan sajátossággal is árnyalnunk a képet, amely az egyetemi képzettségek (felmérésünk közvetlen eredményeiben nem szerepeltethető) általános helyiértékéből fakad. Ugyanis éppen az első látásra leginkább pesszimistábbnak bizonyuló bölcsészek esetében a szakterületen kívüli elhelyezkedés egyáltalán nem feltétlenül negatív fejlemény az életpályán! Olyan képzésről van ugyanis szó, amelynek konvertálhatósága, kiegészíthetősége és specializációs lehetőségei magában a képzési tartalomban is megalapozott, ezért az itt szerzett tudás és diploma rugalmasabb munkaerő-piaci mozgásteret biztosít. Ez természetesen érvényes kisebb mértékben a jogász és természettudományi szakirányokra is. Mindez ugyanakkor nem fedheti el azokat a tényleges feszültségeket, amelyek a diplomás munkaerő-piaci kínálat és kereslet között szakterületi szempontból megfogalmazódnak a hallgatók kilátásaiban is.

Összességében tehát elmondható, hogy az egyetemi hallgatók többsége pozitívan ítéli meg munkaerő-piaci esélyeit, mind hazai, mind európai uniós perspektívában (bár ez utóbbi esetén némileg óvatosabban fogalmaznak a diákok). A szakterületek megoszlása és a hallgatók szociális háttere mentén mutathatók ki a vélemények között egyértelmű különbségek. A legpozitívabban a műszaki egyetemisták és az orvostanhallgatók látják a jövőjüket, míg az agrár- és a természettudományi képzésben résztvevők valamint a bölcsészek a leginkább pesszimisták - utóbbiak vannak a legkevésbé jó véleménnyel egyetemükről a tekintetben, hogy az intézmény mennyire alapozza meg érvényesülésük sikerét. A magasabb végzettségű szülői háttér és értelmiségi státusz által biztosított kulturális és kapcsolati tőke optimistább kilátásokat alapoz meg, így a nagyobb társadalmi mobilitást magukban hordozó szakterületek (bölcsész, agár) érvényesülési perspektívái érthetően borúsabbak maradnak.

Nem elhanyagolható azonban maguknak a felsőoktatási intézményeknek a közvetlen szerepvállalása sem a hallgatók munkaerő-piaci esélyeinek megteremtésében. A képzések által biztosított tudástőke minősége, az egyetemek hírneve, szakmai presztízse mellett a hallgatók intézményi menedzselése egyértelműen befolyásolja a karrierkilátásokat.