Diplomaszerzés után

Avagy hogyan vélekednek a főiskolai hallgatók, kell-e a diplomaszerzés után továbbtanulni?

Az Országos Felsőoktatási Információs Központ megbízásából az Universitas Press Felsőoktatás Kutató-műhely (www.univpress.hu) által végzett hallgatói véleménykutatás - a ranking projekt keretében - 2005 tavaszán a főiskolai hallgatók véleményére volt kíváncsi.

A Mérlegen a felsőoktatás rovatban eddig megjelent cikkek számos aspektusból mutatták már be a hallgatók véleményét. Most a diploma megszerzése előtt állók véleményét ismerhetjük meg, abból a szempontból, hogy megfelelő tudást, szakképzettséget szereznek-e ahhoz, hogy a munkába állás zökkenőmentes legyen. Mit gondolnak a főiskolai hallgatók: szükség van-e még további specializációra, szakosodásra, esetleg egy újabb diplomára, és ha igen, miért.

Az egészségügyi főiskolások zöme tervezi, hogy kiegészítő felsőfokú képzésben is részt vesz a diplomája megszerzése után (a legtöbben a Semmelweis Egyetem főiskolásai - 72 százalékban - kiegészítő egyetemi képzésre mennének), de sokan gondolják úgy, hogy még valamilyen szakirányú továbbképzésben is részt vesznek majd.
Manapság kezd egyre elfogadottabbá válni az, hogy a diploma megszerzése után és a tényleges munkába állás előtt a frissen végzettek külföldre mennek, tanulni vagy csak világot látni. A megkérdezett egészségügyi főiskolások közül a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara diákságának közel egynegyede gondolja úgy, ha végez, külföldre is kimegy tanulni. A többi intézmény diákjainak jórésze még hezitál, és a nagyobb többségük inkább itthon maradna.
A főiskola elvégése utáni további szakmai továbbképzés, specializáció tekintetében megoszlanak a vélemények az egészségügyi főiskolások körében, de valamennyi intézmény diáksága szerint szükség van hosszabb-rövidebb továbbképzésre. A többségük inkább az egyszerűbb továbbképzésre, specializációra voksol, de sokak szerint a komolyabb szakmai gyakorlat is segítené őket az elhelyezkedésben.

Az agrár szakterületen végző diákok, az egészségügyi szakterülethez hasonlóan szintén a kiegészítő egyetemi képzést, illetve a szakirányú továbbképzést választanák leginkább a diploma megszerzése után. Azért, hogy jobban megismerhessék a szakterületet, specializálódjanak, azért, hogy egyetemi diplomát szerezzenek, illetve azért, hogy jobb elhelyezkedési esélyeket teremtsenek maguknak.
A külföldi tanulás tekintetében is hasonló a helyzet, hiszen közel megegyező arányban még nem tudják a diákok, hogy kimenjenek-e külföldre tanulni, illetve vállalják azt, hogy külföldre menjenek továbbtanulni. A megkérdezettek nagyobb része azonban a diplomája megszerzése után sem menne ki külföldre.
A megkérdezett agrár főiskolások többsége szerint szükség lenne a specializációra, vagy valamilyen továbbképzésre a szakterületen belül, azonban inkább csak az egyszerűbb tanfolyamokra van igény. Kevesen (15 és 30 százalék között), de vannak olyanok, akik semmiféle továbbképzést, specializációt nem tartanak szükségesnek a diploma megszerzése után.

A gazdasági főiskolások közül a Budapesti Kommunikációs Főiskola diákjainak túlnyomó többsége (70,7 százalék) szeretne kiegészítő egyetemi képzésben részt venni, illetve még többen (76,8 százalék) valamilyen szakirányú továbbképzésben gondolkodnak. Hasonló a helyzet a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájával és a Zsigmond Király Főiskolával: mindkét intézmény tanulóinak közel háromnegyede szerint, ahhoz hogy jól tudjanak elhelyezkedni, versenyképesek lehessenek a munkaerőpiacon szükség van az egyetemi szintű diplomára, így a továbbtanulásra is. A mesterképzés tekintetében a Nemzetközi Üzleti Főiskola diákjainak zöme (83,5 százalék) gondolja úgy, hogy érdemes tovább tanulni és magasabb képzettséggel elhagyni az intézményt.
A gazdasági szakterületen már változik a helyzet a diákok külföldi mobilitásával kapcsolatban, hiszen itt a diákok nagyobb része válaszolt határozott igennel erre a kérdésre, ráadásul számos intézmény megkérdezett diákságának legalább a fele szándékozik külföldön is tanulmányokat folytatni a diplomaszerzés után (pl. a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar diákjainak 64 százaléka, a Budapesti Kommunikációs Főiskola hallgatóinak 62 százaléka; a Kodolányi János Főiskola tanulóinak 50 százaléka).
Az nem derül ki a statisztikákból, hányan vágnának neki a külföldi tanulmányútnak magánerőből, magánszervezés útján. Számos intézményben a diákság annyival könnyebb helyzetben van, hogy főiskolájuk kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal bír, ezáltal segíti őket a külföldi tapasztalatok megszerzéséhez. Ilyen például a Nemzetközi Üzleti Főiskola (NÜF-IBS), ahol a hallgatók 50 százaléka tervez külföldi tanulmányutat a diplomaszerzés után.
A specializációt, az egyszerűbb továbbképzést szükségesnek tartják a gazdasági főiskolások is. A BGF Külkereskedelmi Főiskolai Karra járók jóval több, mint fele érzi úgy, hogy valamiféle egyszerűbb, specializált képzés segítené az elhelyezkedésüket. Hasonlóan sokan vélekednek erről a BGF Pénzügyi és Számviteli Főiskolai Kar zalaegerszegi diákjai is (63,4 százalék).

A természettudományi főiskolai karok megkérdezett diákjai is leginkább azért tanulnának tovább a diploma megszerzése után, mert úgy érzik: az egyetemi diploma megszerzésével, a magasabb szintű képzés elvégzésével jobb kilátásaik lehetnek a munkaerőpiacon mind munkakeresés, mind a jobb megélhetés tekintetében. A Nyíregyházi Főiskola diákjai kivételével a szakterület megkérdezettjeinek több mint a fele egyetemi kiegészítő képzést szeretne elvégezni diplomázása után. A szakirányú továbbképzés igénye, valamint a mesterképzés lehetősége csak az ELTE-s hallgatóság körében kiugróan magas arányú, a diákok háromnegyede tovább képezné magát egyetemen és közel 40 százaléka végezné el a mesterkurzust.
A természettudományt hallgató főiskolások körében nem olyan divatos a külföldi tanulmányút, mint ahogyan azt a gazdasági főiskolásoknál láthattuk. Sokkal többen vannak azok, akik határozott nemmel feleltek a kérdésre, és jelentős azok száma is, akik nem tudtak erre a kérdésre válaszolni.

A természettudományi szakterülethez hasonlóan a bölcsész főiskolások túlnyomó többsége egészítené ki egyetemi képzéssel is a tudását, sőt magasabb arányban, mint ugyanezen intézmények természettudományi hallgatói (Berzsenyi Dániel Főiskola Bölcsésztudományi Főiskolai Kar: 81,2 százalék; Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar: 81,9 százalék; Eszterházy Károly Főiskola Bölcsészettudományi Főiskolai Kar: 73,7 százalék). Mesterképzés tekintetében nem olyan elhivatottak a bölcsész főiskolások, mint természettudományis társaik.
Ha ugyanezen intézmények természettudományi képzést végző főiskolásait vesszük alapul, kiderül, hogy a bölcsész főiskolások jóval nagyobb arányban vállalnának külföldi tanulmányutakat, még a hezitálók száma is kisebb mint a ttk-soknál, azonban még így sem menne külföldre menni a diplomája megszerzése után.
A bölcsész főiskolások túlnyomó többsége gondolja úgy, hogy szükség lenne továbbképzésre, specializációra a diploma megszerzése utáni első években, azonban abban már megoszlanak a vélemények, hogy ez a továbbképzés hosszabb-komolyabb, vagy egy rövidebb-egyszerűbb legyen. Ha nem is túlnyomó többségben, de mégis amellett voksolt több bölcsészhallgató, hogy egyszerűbb specializáció elég lenne a munkába állás előtt.

A tanítók, az óvodapedagógusok is jórészt a szakosodás, a szakma mélyebb megismerése végett tanulnának tovább, valamint azért, hogy jobb elhelyezkedési esélyeik lehessenek a jövőben. Ennél a szakterületnél a hallgatók nem annyira az egyetemi kiegészítő képzést választották elsősorban, hanem szakirányú továbbképzésben vennének inkább részt.
A külföldi tanulást sem szívesen választják az óvodapedagógusok, tanítók, igen kevesen határoznak amellett, hogy a diploma megszerzése után külföldön is eltöltsenek hosszabb-rövidebb időt tanulás céljából. A szakterület hallgatói jórészt határozott nemmel feleltek, és általában 10 százalék körüli a hezitálók aránya.
A munkába állás előtt/közben általában minden pályakezdő szívesen veszi, ha olyat tanulhat, ami specializáltabbá, a szakterületre nézve mélyebbé teszi a tudását. A tanítók és az óvodapedagógusok közül is sokan igénylik az ilyen továbbképzéseket, de mint ahogy ez a többi szakterületnél is megfigyelhető, csak az egyszerűbb továbbképzést érzik szükségesnek. Ennél a szakterületnél azonban többen vannak azok, akik szerint semmilyen specializációra nincs szükségük még az első években sem (Károli Gáspár Református Egyetem tanítóképzőseinek 68 százaléka gondolja így).

A műszaki főiskolások többsége szintén továbbtanulna valamilyen formában a diplomaszerzés után. Sokan a szakosodás, a szakterület alaposabb megismerése, a jobb elhelyezkedési esélyek miatt, illetve a több irányú képzés, a sokoldalúság elősegítése végett folytatnák a tanulmányaikat. A legtöbben szakirányú továbbképzéseket képzelnek el a jövőben, de sokan folytatnák a tanulmányaikat kiegészítő egyetemi képzéssel is. A megkérdezett műszakis diákok általában egyharmada menne ki külföldre, hogy ott folytassa a diplomaszerzés után tanulmányait. Átlagban 10 százalék körüli arányban vannak bizonytalankodók, így a nagyobb többség a műszaki főiskolások közül sem menne idegen nyelvterületre tanulni.
A Budapesti Műszaki Főiskola Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar és a Debreceni Egyetem Műszaki Főiskolai Kar hallgatóinak közel fele gondolja úgy, hogy nincs szüksége további képzésre, specializációra, mert elég tudás van a tarsolyában ahhoz, hogy megállja a helyét a munka világában a főiskolán megszerzett tudás révén. A többi intézmény diákságának azonban az eddig látott szakterületek hallgatóinak véleményéhez közelítenek válaszaik, tehát szükség van a szakképzésre, de csak amolyan egyszerűbb továbbképzésre, specializációra.