Diploma után - mit mondanak a már végzett hallgatók?

A felsőoktatási képzés egyik meghatározó célja a gazdaság, a munkaerőpiac szakemberigényének kielégítése. A végzős hallgatók oldaláról ugyanakkor az a cél, hogy a fiatal diplomásként végzettségüknek és szakképzettségüknek megfelelő munkát kapjanak. A már diplomát szerzett diákok pályakövetésének célja, hogy a hallgatók, a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők, a felsőoktatási intézmények, a munkaadók és a minisztérium visszajelzést kapjanak arról, hogyan ítélik meg a végzettek munkaerő-piaci helyzetüket, elvárásaik teljesülését, a tanult ismeretek használhatóságát.

A hallgatók végzés utáni pályakövetése ma még nem eléggé elterjedt a magyar felsőoktatásban, pedig akadnak pozitív példák, mint például a Műegyetem sok éve tartó, professzionális vizsgálata. Az ilyen törekvéseket a hallgatók is visszaigazolják: nem véletlen, hogy éppen azokban az intézményekben a legelégedettebbek az intézmények végzés utáni elhelyezkedést menedzselő tevékenységével, ahol az egyetemeknek fontos, mi történik a hallgatóikkal a munkaerőpiacon. Bár intézményenként nagyon eltérő a gyakorlat, de a legtöbb egyetemen rákérdeznek, hogy az adott intézményben, karon végzett hallgatók hol, milyen beosztásban, munkakörben tudtak elhelyezkedni, külön kitérve a tanulmányok hasznosítására, jövedelmi helyzetükre a munkába állás egyéb tényezőire. Mindez rendkívül fontos visszajelzés az adott képzés munkaerő-piaci hasznosultságáról, hisz kik rendelkeznének erről pontosabb információkkal, mint a már végzett diákok.

A hallgatók megkérdezésén alapuló intézményi rangsorokra vonatkozó kutatás adatai alapján (megjelent 2004-ben az Országos Felsőoktatás Felvételi Iroda által kiadott Egyetemek mérlegen c. kiadványban) a diákok nincsenek túl jó véleményen az egyetemek végzés utáni elhelyezkedést támogató tevékenységéről, mindössze 29 százalékuk értékeli pozitívan az intézmények ilyen irányú szolgáltatásait. Az összesített intézményi szolgáltatásokat bemutató 25 szempont közül az elégedettség alapján ez a 23. helyre került.

Ha szakterületenként vizsgáljuk a válaszokat, jelentős eltéréseket találunk a különböző szakokhoz tartozó intézmények között: a műszaki területeken a többi szakterülethez képest jelentősen magasabb azon hallgatók száma (55 százalék), akik elégedettek a végzés utáni elhelyezkedés segítésével, ami részben a szakterület piacorientáltságával, illetve a munkaerőpiac és a műszaki képzést nyújtó intézmények hagyományos intenzív kapcsolatával is magyarázható. Míg a többi szakterületen intézményenként eltérő, vegyes képet kapunk, addig a bölcsész és jogtudományi képzésben a többi karhoz képest egyértelmű elégedetlenséget tapasztalunk: csupán a diákok kb. 20 százaléka elégedett azzal, ahogy az intézményük segíti a végzés utáni elhelyezkedést, amit csak részben magyarázhatunk a bölcsész tanulmányok túlságosan széles körű felhasználhatóságával, illetve a jogász szakmákban az utóbbi években tapasztalható, egyre nehezedő elhelyezkedési esélyekkel.

A fenti eredményekkel érdekes összevetésre ad lehetőséget egy 2003-ban készült felmérés, amely a hallgatói életpálya követésre vonatkozó intézményi gyakorlatot vizsgálta (Felsőoktatási Konferenciák Szövetsége, 2003). Az FKSZ vizsgálata szerint 2002-ben 29 egyetemi és főiskolai karon került sor a végzett hallgatók valamilyen formában történő megkeresésére, a 19 magyarországi egyetem közül 15-ben folyt ilyen felmérés (van ahol több karon is, mint pl. Miskolci Egyetem, Debreceni Egyetem, Szegedi Tudományegyetem).

Az intézmények végzés utáni segítségnyújtásáról kialakult - már ismertetett szakterületenként eltérő - hallgatói vélekedést az FKSZ kutatás is megerősíti:

- talán az egyik legkomolyabb, évek óta folyó központilag koordinált hallgatói életpálya követéses vizsgálat a legnagyobb műszaki képzést folytató intézményben, a BME-n folyik, amelynek eredményeit nemcsak széles körben ismertetik a diákokkal, hanem az Egyetemi Tanács is megvitatja a kapott adatokat, így az eredmények közvetlenül befolyásolhatják az intézmény stratégiai fejlesztését. A kérdés ilyetén kezelése valószínűleg hozzájárul a hallgatók viszonylag pozitív vélekedéséhez.

- a hallgatói életpálya kutatás legkevésbé a bölcsész- és jogi karokon figyelhető meg, szinte elvétve található egy-egy nagyobb intézmény esetében ezekre a karokra is kiterjedő kutatás, önálló kari kezdeményezésként pedig nem találni rá példát. Mindez magyarázható egyfelől azzal, hogy ezen karok vezetői talán még nem ismerték fel a karrierkövetéses vizsgálatok jelentőségét, ami természetesen azzal is összefügg, hogy a bölcsész vagy jogi végzettségű hallgatók "követése" jóval nehezebb feladat, mint más szakokon, elsődlegesen a tanulmányok szélesebb körű alkalmazhatósága miatt.